A nagy szemfényvesztés: Harry és Meghan királyi jelmezbáljának világpolitikai következményei is lehetnek
A sussexi hercegi pár nigériai utazása magánjellegű volt ugyan, de kísértetiesen emlékeztetett egy hivatalos királyi látogatásra. Ha azonban Harryék keverni kezdik a celebkedést és a show-bizniszt a diplomáciával, azzal belekavarhatnak a geopolitikába és az Egyesült Királyság külpolitikájába is.
Amikor Harry herceg és felesége, Meghan Markle 2020-ban a Megxittel hátat fordított a királyi kötelezettségeknek (ezeket 72 napon át bírták elviselni), a sussexi hercegi pár felsóhajthatott, hogy végre nem kell több szalagot ünnepélyesen átvágni, nem kell kezet fogni idegenekkel, nem kell pózolni hivatalos fotókhoz, nem kell a királyi és diplomáciai protokollhoz igazítani minden gesztust és mondatot. A hivatalos látogatásokkal és eseményekkel szembeni ellenérzéseiket Meghan Markle a maga módján tette egyértelművé, amikor, Valentine Low Courtiers című könyve szerint, 2018-ban a hivatalos ausztráliai látogatásuk során – akkor még a királyi család főállásban dolgozó szenior tagjaiként – megjegyezte egy, az emberekkel kézfogós, beszélgetős találkozó, egy úgynevezett walkabout alatt, hogy
nem hiszem el, hogy ezért nem vagyok megfizetve.
A királyi család szerepe és feladata azóta sem lett világosabb a sussexi hercegné számára. Úgy tűnik azonban, hogy a Megxit ötödik évére fordulva – több besült és kudarcba fulladt projekt után – ez az álláspont elég radikálisan megváltozott, a sussexi hercegi pár ugyanis a múlt heti nigériai pszeudoroyal turnéján pont azt csinálta, ami elől annak idején – állítólag – elmenekült. A királyi családot nyíltan ezúttal legalábbis nem támadva (de erről hamarosan szót ejtünk még), mégis a királyi címeik farvizén evezve, azokat szemérmetlenül kihasználva eljátszottak egy királyi látogatást Afrika és a Nemzetközösség egyik legfontosabb országában, Nigériában. Harryéket a nigériai vezérkari főnök, Christopher Musa tábornok hívta meg. Először hivatalos látogatásként jelentették be az útjukat, majd gyorsan magánlátogatásnak minősítették, de a Nigériában eltöltött három nap, legalábbis a külsőségekben, egy klasszikus királyi turné nagyon sok jelét magán viselte.
Harryék mindezt úgy bonyolították le, hogy közben nyíltan szembementek azzal, amit a királyi „cégből” való távozásuk és az azt követő civil életük körülményeit és feltételeit részletező sandringhami megállapodás megtiltott: például az ő királyi fensége (HRH) titulus használatát vagy a monarchia képviseletét katonai és diplomáciai eseményeken. Harryék nigériai turnéja épp annak a „félig kint, félig bent” konstrukciónak a demonstrálása volt, amelyet a néhai királynő annak idején megtagadott tőlük.
Hogy mi volt a célja a nigériai utazásnak a címlapokra kerülésen és a ruhabemutatón túl – még úgy is, hogy a programpontok között szerepelt a veteránokat támogató Invictus Játékok népszerűsítése, és Meghan Markle újonnan felfedezett nigériai származásának a meglovagolása –, azt még Harryék szemszögéből is nehéz megragadni. A cél leginkább az utóbbi időben gyengélkedő Sussex brand megizmosítása lehetett, továbbá a királyi kötődés fenntartásának a látszata.
A királyi család most már egyértelműen elvágta a szálakat, amelyek a Kaliforniába szakadt ágához kötötték, Harry és Meghan megélhetése szempontjából viszont a királyi címeknek sokkal nagyobb szerepük van, mint arra a monarchiát illető folyamatos kritikáikból következtetni lehet: mivel egyiküknek sincs „szakmája”, lényegében a hercegi cím és a királyi családhoz való kapcsolódás jelenti a pénzre váltható vonzerejüket.
A Sussex brand építésétől azonban látványosan távolságot tartott a Buckingham-palota.
Harry a nigériai látogatás előtt Londonban töltött egy napot, hogy részt vegyen az Invictus Játékok tízéves fennállásának a megünneplésén. Az érkezése napján a szóvivője adott ki közleményt arról, hogy a sussexi herceg sajnálatos módon nem fog találkozni az apjával a király sűrű programja miatt, de Harry megérti, hogy az uralkodónak vannak prioritásai. Első látásra ez a családi dráma újabb felvonásának tűnhet, de a hideg elutasításnak diplomáciai vetülete is volt. Királyi szakértők hívták fel a figyelmet arra, hogy Károlynak és a Buckingham-palotának is fontos volt, hogy Harry londoni látogatása utánra időzített háromnapos nigériai turnéja még véletlenül se keltse azt a látszatot, hogy az a király jóváhagyásával, megbízásából vagy képviseletében zajlott. Ezt a távolságtartást tette egyértelművé az Egyesült Királyság nigériai nagykövete is, amikor közlemény útján hangsúlyozta, a külképviselet nem vett részt Harryék nigériai útjának a megszervezésében.
Mindez persze nem akadályozta meg a sussexi hercegi párt abban, hogy királyi turnéként éljék meg és prezentálják a háromnapos nigériai útjukat, elviseljék, hogy ő királyi fenségének szólítsák őket a vendéglátók, hogy katonai tiszteletadással fogadják őket, és állami látogatást megszégyenítő mennyiségű fotó készüljön róluk.
Diplomáciai, világpolitikai szempontból elvileg nem lenne, lehetne jelentősége annak, hogy Harry és a felesége utazgat a világban, kezet fog, fotósoknak pózol és beszédeket tart, hiszen hiába a brit uralkodó fia, a királyi családban már nem tölt be főállású szerepet, nem képviseli a monarchiát, a brit kormányt vagy az országot. Harryék megjelenése azonban az általuk szándékosan elmosott határok miatt zavart kelt. Ha egy herceg és a felesége elutazik egy idegen országba, akkor hercegként vagy magánemberként illik fogadni? Jár-e neki katonai tiszteletadás és állami bankett? Nem járna, de Nigériában nagyon sok külsőség azt üzente, hogy itt egy hivatalos, állami látogatásról volt szó, noha a látogatóknak sem hivatalos, sem állami tisztségeik nincsenek.
A hivatalos és a magánlátogatás között elmosott határnak azonban létezik egy diplomáciailag is releváns értelmezése is, ahol a Károly király és a sussexi herceg közötti szakadéknak geopolitikai vonatkozásai is vannak. A nigériai turné napjaiban jelent meg a The Hill című lapban az az elemzés, amely ennek a veszélyeire világít rá.
Hogy ezt kellőképpen érzékeltesse, az írás felvillant egy pillanatra egy másik, alternatív valóságot. Mi lett volna, ha a királyi családban minden a legnagyobb rendben lenne, és Harry az apjával való boldog londoni találkozó után kerekedett volna fel, hogy felkeressen egy, Nagy-Britannia, a Nemzetközösség és a világpolitika szempontjából is fontos országot Afrikában? A külkapcsolatok szempontjából sikertörténet lehetett volna Harryék nigériai útja – még úgy is, ha nem lett volna benne semmi hivatalosság.
Csakhogy ezzel az elképzelt valósággal szemben Harry leküzdötte magát addig, hogy nem kívánatos személy legyen a hazájában és a családjában, és kénytelen volt ebben a minőségében elutazni Nigériába.
A szerzők nem találnak kifogásolni valót abban, hogy Harry és Meghan elfogadta a nigériai vezérkari főnök meghívását, hiszen Nigéria azt reméli, hogy a jövőben házigazdája lehet az veteránokat támogató Invictus Játékoknak, és alapvetően fontos szövetségese a Nyugatnak Afrika egyre kevésbé stabil, de stratégiailag fontos régiójában. Szerintük azonban Meghan Markle „machinációi” szerencsétlen irányváltást okoztak.
A sussexi hercegné ugyanis egyrészt magára irányította a figyelmet azzal, hogy sem ő, sem a gyerekei nem utaztak el az Egyesült Királyságba, hogy találkozzanak a királlyal, másrészt úgy érkezett meg Nigériába, mint a királyi család sértett száműzöttje, aki magán viseli a „modernkori brit rasszizmus” sebeit. Ezt az áldozati pózt erősítheti a „felfedezése”, amelyet először az Archetypes című podcastjában osztott meg a nyilvánossággal, és azóta többször is szóba hozott, miszerint egy genealógiai tesztből kiderült, hogy 43 százalékban nigériai származású. (Ezt az állítást feltehetően érdemes fenntartásokkal kezelni, hiszen néhány évvel ezelőtt Markle még arról beszélt, hogy máltai származású, amiből annyi felelt meg az igazságnak, hogy írországi felmenői néhány évig Máltán éltek.)
A szerzők szerint a külpolitika és a nemzetbiztonság valódi világában Harry és Meghan ezzel a Nemzetközösség- és monarchiaellenes hozzáállással Moszkva és Peking kezére játszik. Mint írják, Harryék nem „ugorhatnak be” csak úgy Nigériába anélkül, hogy figyelembe vennék a szubszaharai térség realitásait a tavalyi nigeri puccstól kezdve a Boko Haram terrorszervezet működésén át addig, hogy Oroszország és Kína épp katonai és gazdasági hídfőállásokat épít ki a térségben, miközben korábban stabil demokráciákat gyengít meg. Az ehhez használt propagandaháborúban Vlagyimir Putyin az Egyesült Királyságot és a NATO-szövetségeseit is „modernkori imperialistáknak” és „megátalkodott rasszistáknak” állítja be, mégpedig a nemrég Magyarországra látogató kínai elnökkel, Hszi Csin-pinggel tandemben, egy összehangolt erőfeszítés részeként, amellyel Oroszország és Kína a Nemzetközösség szétverésére törekszik Afrikában.
Az elemzés arra a következtetésre jut, hogy a sussexi herceg és hercegné akaratlanul is kiveszi a részét ebből a törekvésből azzal, ahogy aláássa III. Károly királyt mint államfőt és mint a Nemzetközösség vezetőjét, egy olyan időszakban, amikor a Száhel övezetben Kína és Oroszország is meg akarja vetni a lábát – akár erőszakkal, akár a demokrácia elnyomásával.
Nem ez az első alkalom, hogy Harryék megtorpedózzák a brit diplomáciai erőfeszítéseket. Az Oprah-interjú – Harry által évekkel később visszavont – rasszista vádjai után komoly károkat okoztak az Egyesült Királyságnak azzal is, hogy a Netflixnek készült sorozatukban az 56 országot a kötelékében tudó, önkéntes csatlakozáson és gazdasági érdekeken alapuló Nemzetközösséget „Birodalom 2.0”-ként jellemezték, majd idén januárban Jamaicában a köztársaságpárti miniszterelnökkel és igazságügyi miniszterrel pózoltak, mintegy alávágva Vilmos herceg és III. Király korábbi diplomáciai munkájának – mindezt ráadásul nem hivatalos minőségben, de mégis a brit uralkodó fiaként és menyeként.
Harryék a nigériai turné utáni napokban jelezték, hogy további „emlékezetes” látogatásokat terveznek, mintegy visszaigazolva a South Park legendás paródiájának a jóslatát, azaz folytatódhat a Worldwide Privacy Tour, a nagy magánéleti világturné.
Ezeknek turnéknak a geopolitikai vetületét elemző írások arra ugyanakkor nem térnek ki, hogy Harryék maguk üresítik ki a látogatásaikat. A sussexi herceg a nigériai út után arról beszélt, hogy milyen sokat jelent neki Afrika, mennyire különleges hely ez számára, ugyanakkor hónapok óta hallgat arról a súlyos ügyről, amely az African Parks elnevezésű környezetvédő jótékonysági szervezetet érinti. Harry hat éven át elnöke volt, jelenleg pedig elnökségi tagja a szervezetnek, amelynek a dolgozóit a helyi őslakosok, a kongói Baka nemzet ellen elkövetett súlyos bűncselekményekkel, köztük bántalmazással és nemi erőszakkal vádolják. A visszaélések miatt magától Harrytől kértek segítséget az áldozatok, de a Times cikke szerint a herceg csak annyit tett, hogy továbbította az illetékesnek az ügyet. A hosszú idő után első afrikai látogatásán sem hozta szóba az áldozatok sorsát, és nem állt ki mellettük.
De a nigériaiak is átverve érezhetik magukat, hiszen Harryék úgy ígértek pénzügyi támogatást több projektre az alapítványukon keresztül, hogy az Archewell Foundation egy hónapok óta nem orvosolt adminisztrációs és kifizetési mulasztás miatt valójában nem gyűjthet és nem is oszthat ki adományokat.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
