Szó sem volt hidegvérről: brutálisan és agresszívan, dühtől vagy gyűlölettől hajtva gyilkolták meg az egykori macsói bánt, IV. Béla unokáját, Béla herceget 1272-ben – állapították meg egy, az ELTE kutatói által vezetett nemzetközi projektben, amely során azt sikerült megerősíteni, valóban Béla herceg maradványait találták meg. A vizsgálatokkal egy évszázados régészeti és történeti kérdést oldottak meg.
Mint az ELTE honlapján – a vizsgálat részletes ismertetése mellett – írják,
1915-ben a Margit-szigeti Domonkos-rendi kolostorban folytatott régészeti feltárás során egy fiatal férfi maradványai kerültek elő. A lelőkörülmények, történeti adatok, az eltemetés helye és a csontokon megfigyelt sérülésnyomok alapján feltételezték, hogy a maradványok egy Árpád-házi herceghez, Béla macsói bánhoz tartoztak.
Ezt azonban akkor még a korszak módszertani lehetőségei alapján teljes biztonsággal sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudták.
Béla macsói herceg (született: 1243 után – elhunyt: Margit-sziget, 1272. november) anyai nagyapja IV. Béla király volt, apai ágon pedig a számos kijevi nagyherceget adó északi, skandináv eredetű Rurik-dinasztiához tartozott. A 13. századi osztrák krónikák szerint Béla herceg ellen Héder nembeli „Kőszegi” Henrik 1272 novemberében a mai Margit-szigeten merényletet követett el. Béla súlyosan összekaszabolt testét ezután a szigeten lévő kolostorban temették el.
2018-ban Hajdu Tamás (ELTE TTK Embertani Tanszék) vezetésével nemzetközi kutatócsoport alakult, amelyben antropológus, genetikus, régész és archeobotanikus szakemberek, stabilizotóp- és radiokarbon-specialisták, valamint fogorvosok vettek részt. A vizsgált férfi bizonyító erejű genetikai azonosítását az ELTE HTK Archeogenomikai Kutatóintézetében Borbély Noémi és Szécsényi-Nagy Anna végezték el, és több bizonyítékot is azonosítottak, nemcsak a genetikai adatokat, de még a fogakban maradt mikrofosszíliákat is elemezték, ahogy a férfi csontjaiban megőrződött szén- és nitrogénizotópokat is.
A csontvázon összesen 26, a férfi halálával összefüggésbe hozható sérülést figyeltek meg, amelyek mindegyike egyetlen erőszakos esemény során keletkezett. A sérülések valószínűleg három ember által elkövetett összehangolt támadásra utaltak. A herceg a sérülései elhelyezkedése és jellegei alapján nyílt összetűzésben, sisak és páncél nélkül nézett szembe támadóival, tudatában volt az agressziónak, és próbálta védeni magát. A gyilkossághoz a merénylők két különböző típusú fegyvert, egy valószínűsíthető szablyát és hosszú kardot használtak. A merénylet a fejet és a felsőtestet érő kardcsapásokkal indult, majd, miközben az áldozat megpróbálta blokkolni a további ütéseket, vágásokat, a karjain védekező sérüléseket szenvedett.
A támadók végül további, oldalról mért csapásokkal tették végleg harcképtelenné az áldozatot. A merénylők ezt követően is folytatták a támadást, és amikor a herceg a földre zuhant, halálos sérüléseket okoztak a fejen és az arcon. Az agresszió intenzitása, valamint az arcra mért vágások és ütések intenzív érzelmi érintettségre (pl. hirtelen dühre, gyűlöletre) utaltak, míg az összehangoltan okozott sérülések előre eltervezett gyilkosságot valószínűsítenek.
A fentiek alapján, bár a macsói Béla herceg ellen 1272 novemberében végrehajtott merényletet részben vagy teljesen előre eltervezték, azt semmiképp sem hidegvérrel hajtották végre – állapították meg a kutatók.
