A V4-országokban végzett felmérés alapján főleg a lengyel és a szlovák fiatalok körében rossz a helyzet. A bántalmazottak nagyjából fele nem kért segítséget, részben a szégyenérzet és a félelem miatt.
Az online gyermekbántalmazás széles körben jelen van a Visegrádi Négyek országaiban, különösen súlyos a helyzet Lengyelországban és Szlovákiában – derült ki a Republikon Intézet kutatásából.
A Csehországban, Lengyelországban, Magyarországon és Szlovákiában 2025 nyarán végzett kérdőíves felmérés szerint
a 18–25 év közötti megkérdezettek nagyjából fele számolt be arról, hogy gyerekkorában valamilyen formában online bántalmazás érte.
Lengyelországban és főleg Szlovákiában magasabb az arányuk, korosztályól függetlenül általában 20-25 százalékkal, mint Csehországban vagy Magyarországon.
Bár a magyarok szerint a közösségi média veszélyesebb a gyerekekre, mint a tömegközlekedés, a 6–14 évesek harmada mégis rendszeresen használja az érintett online szolgáltatásokat – derült ki a Betadine friss, országos kutatásból.
A csehek érintettek a legkevésbé, 53 százalékuk egyáltalán nem tapasztalt online bántalmazást. Magyarországon ez az arány 45, Lengyelországban 18, Szlovákiában pedig 10 százalék. A legveszélyeztetettebb életkornak a 11–18 éves időszak bizonyult. A kitettség a felnőtté válással ugyan csökken, de nem szűnik meg.
A legtöbb eset ritkább vagy enyhébb kitettséget jelentett, minden tizedik fiatal azonban folyamatos vagy súlyos online bántalmazás áldozata volt: a szlovákok egyharmada, a lengyelek 20 százaléka volt gyakori bántalmazás áldozata, szemben a magyar 8 és a cseh 10 százalékkal. Magyarországon és Csehországban például a trollkodás és rágalmazás a legjellemzőbb, Lengyelországban és Szlovákiában pedig a kiközösítés és a megszégyenítés, amelyek súlyosabbnak mondhatók.
A segítségkéréssel kapcsolatos attitűdök kettősséget mutatnak:
a fiatalok elsősorban a szüleikben, barátaikban és a rendőrségben bíznak, a bántalmazottak nagyjából fele azonban nem kért segítséget.
Ennek leggyakoribb oka az volt, hogy nem tartották elég súlyosnak a helyzetet, illetve úgy vélték, egyedül is meg tudják oldani. A lengyeleknél a szégyenérzet volt a legerősebb visszatartó ok, míg a szlovákoknál fordult elő legnagyobb arányban, hogy az érintett félt az elkövetőtől, vagy féltette az elkövetőt.
A magyar Internet Hotline azt tapasztalja, hogy gyerekek és felnőttek is jobban bíznak a hivatalban, névvel is vállalják a csúnya esetek bejelentését.
Szlovákia a legbizalmatlanabb a segítő szereplőkkel szemben is, különösen a szülőkbe és rendőrségbe vetett bizalom múlja alul náluk a többi országban tapasztaltakat, és felerősödik a barátok (beleértve az online barátok) szerepe. Magyarországon erősebb bizalom övezi a szülőt és a más családtagokat, de a csehek és a lengyelek is a barátaikban bíznak a legjobban. A lengyelek körében kiugró a pszichológusokba vetett bizalom is, valamint a többi országhoz képest kicsit nagyobb bizalmat élveznek az online barátok, amiben csak Szlovákia jár előrébb. Általában a sajtóban, influenszerekben és a munkahelyről ismert emberekben bíznak kevéssé a régió fiataljai, de az iskola és a tanárok felé is átlag alatti bizalommal fordulnak.
A csehek többsége elégedett volt a kapott segítséggel, és igaz ez a magyarokra is, a lengyel és különösen a szlovák fiatalok körében többen voltak azonban azok, akik úgy érezték, nem kaptak megfelelő segítséget.
A kutatás során azt is vizsgálták, hogy a megkérdezettek mely viselkedésformákat tartják elfogadhatónak és melyeket nem: a legkevésbé elfogadhatónak a szexuális zaklatás különböző formáit és a halálos fenyegetést tartották a válaszadók.
A magyar 18-25 évesek voltak a legkevésbé megengedők a felsorolt viselkedésformákkal szemben, azaz az ő abúzus-ingerküszöbük a legalacsonyabb.
A másik három ország fiataljai „elnézőbbek” a felsorolt, antiszociálisnak mondható cselekedetekkel szemben, a szlovák fiatalok abúzus-ingerküszöbe pedig „kimagasló”, ami azért problémás, mert a magas ingerküszöb hozzájárul az abúzus rizikójához, ezt pedig a szlovák eredmények alátámasztják.
Nem mernek a neten zaklatott gyerekek felnőtthöz fordulni segítségért, sok esetben az online bántalmazás a valós életben is folytatódik, és gyakran előfordul, hogy az elkövető „barátnak” mondja magát – ezek az UNICEF Magyarország #nemvagyegyedül kampányának főbb tapasztalatai.
A Republikon Intézet szerint összességében elmondható, hogy a helyzet Szlovákiában és Lengyelországban a legrosszabb: előbbiben jellemző a relatíve rossz mentális állapot, a gyakori online bántalmazás, és a nem megfelelő vagy kielégítő segítségnyújtás, utóbbiban pedig azért aggasztó a helyzet, mert a stabilabb családi hátterű fiatalokat tartalmazó lengyel minta eredménye nagyon hasonlít a szlovák mintához, amelyben felülreprezentáltak voltak a terheltebb, rosszabb hátterű fiatalok.
A Seeing the Unseen projekt keretében a Republikon Intézet által végzett kutatás célja, hogy világos képet adjon a gyermekeket érő digitális ártalmak mértékéről és jellegéről annak érdekében, hogy a probléma kapcsán összehangolt fellépés valósulhasson meg nemzeti, regionális és globális szinten. A kutatás minden országban ezer ember személyes megkérdezésével zajlott, kivéve Lengyelországban, ahol 800 fős volt a minta.
Az ausztrál példát egyre több ország követné, és már Magyarországon is született törvényjavaslat arról, hogy 13 éves kor alatt egyáltalán ne lehessen online platformokat használni. A napokban Lannert Judit oktatási és gyermekügyi miniszter is elmondta a véleményét a témában. Nagy szükség lenne olyan szabályokra, amelyek valóban biztonságossá teszik a digitális teret a gyerekek, fiatalok számára, de a puszta tiltás önmagában nem elég, és a szülők támogatása is égetően fontos lenne.
A találkozó azonban egyelőre nem jött össze, mivel a neki szánt csomagot otthon hagyták, ezért vissza kellett menniük Székesfehérvárra.
Első látásra semmi gyanús nem volt a hagyományos indiai édességben.
