Az Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és Kiskunsági Nemzeti Park (KNPI) Rákosivipera-védelmi és Oktató Központja országunk egyik leginkább szárazsággal sújtott területének, a Homokhátságnak az északi részén található.
A fokozottan védett fajnál éppen zajlik a legújabb újabb generáció születése, és ennek apropóján több hőkamerás felvétel is készült a szabadtéren található terráriumokról, hogy jobban eltudjuk képzelni a 40 Celsius-fok feletti hőmérséklet mit is jelent talajszinten és miért is fontos, hogy legyenek olyan menedékek, ahova az élőlények el tudnak bújni.
Ugyan a talajfelszín az érintett területen akár 70 Celsius-fok közelébe is felmelegszik napközben, az időnkénti, fúrt kútból öntözésnek és a terráriumokban megtalálható vegetációnak, búvóhelyeknek, árnyékolásnak, 30 fok alatti hőmérsékletű foltokat is lehet találni, így szülésre készülő nőstény viperák meg tudják választani a számukra éppen ideális helyet, írja Facebook-oldalán az MME hozzátéve, hogy mindez nem jelenti azt, hogy a környező táj, a talajlakó élőlényekkel bezárólag ne szenvedné meg a hőséget.
A rákosi vipera álelevenszülő, vagyis a nőstények testében az embriók különálló hártyás burokban fejlődnek. Július végén, augusztus elején a viperák általában ebben az átlátszó burokban jönnek világra, melyet rövid idő után fejükkel felszakítva el is hagynak. A faj egyedei a világrajövetelük utáni 10. percre már levedlik első bőrüket, szétszélednek, majd önállóan táplálkoznak.
Forrás: Rákosi Vipera Védelmi Program
Forrás: Rákosi Vipera Védelmi Program
Nyitókép: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
