“Az oltási bizonyítványokkal kapcsolatban ki kell alakítani egy koordinált megközelítést”

– ez szerepel ez európai állam- és kormányfők decemberi csúcstalálkozójának zárókövetkeztetésében. Az uniós vezetők legközelebb január 21-én videokonferencia keretében tárgyalnak a koronavírussal összefüggő kérdésekről, várhatóan ez is szóba kerül majd.

Az oltási bizonyítványok bármilyen formája felveti majd azt a kérdést, hogy jelent-e majd bármiféle jogosultságot azokkal szemben, akiknek nincs oltási bizonyítványa. Ezzel kapcsolatos érdeklődésünkre nem kaptunk egyértelmű választ az Európai Bizottságtól. Az viszont kiderült, hogy ezekben a napokban, január közepére készül el az Bizottság mellett működő eHealth Network nevű tanácsadó testület az irányelvek első változatával.

Az irányelvek a digitális oltási tanúsítványokra összpontosítanak, és a rögzíthető minimális adatkészletet sorolják fel (név, oltási betegség, az oltás dátuma stb.). Ennek a munkának a részeként arra is ösztönzik a tagállamokat, hogy hozzanak létre immunizációs információs rendszereket az összes jelenlegi és jövőbeni oltási nyilvántartás rögzítésére. Tágabb értelemben pedig tegyenek lépéseket az egészségügy további digitalizálása érdekében, amelyhez már rendeltek uniós forrásokat a helyreállítási és rugalmassági alapon keresztül.

Az oltási bizonyítványok mellett szól az is, hogy a megbízható és ellenőrizhető oltási igazolások egységesítése az egész EU-ban erősítené a tagállamok közegészségügyi fellépését és a polgárok bizalmát az oltási erőfeszítések iránt.

Az viszont nagyon kényes kérdés, hogy egy oltási bizonyítvány birtokában bárki többletjogokhoz juthat-e.

Különösen úgy, hogy az oltás nem kötelező. Például Belgiumban a szövetségi kormány már közölte, hogy attól, mert valakinek már van oltása, semmilyen előnyt nem fog élvezni, vagyis továbbra is alá kell vetnie magát a korlátozó intézkedéseknek, amíg el nem érik a nyájimmunitást.

Ugyanakkor nem lehet megkerülni azt a kérdést, hogy az utazáshoz, rendezvények látogatásához elő lehet-e írni az oltások meglétét és így kizárni azokat, akik nem hajlandóak beoltatni magukat. Hogy ez meg fog történni, arra már nagyon sok konkrét utalást lehet olvasni.

Forrásaink szerint fontos megjegyezni, hogy az oltás jelenlegi kezdeti szakaszában, ahol sok helyen nagyon alacsony az oltakozási kedv, egy komoly érv lehet ennek felvetése azért, hogy minél több embert az oltópontokhoz lehessen irányítani. Az oltási igazolvány minden bizonnyal nem fog semmiféle jogosítványt tartalmazni, azonban megnyitja az utat egy olyan legális szabályozás felé, amelynek keretében bizonyos szolgáltatásokat az igazolványhoz kötnek. Ugyanakkor alapvető jogok, például szabad helyváltoztatás, határátlépés nem tartozhat ezek közé. Erre az a kényelmetlen megoldás születhet, hogy akinek nincs oltása, annak – amellett, hogy nem engedik fel a repülőre – karanténba kell vonulnia, vagy pedig saját költségén negatív teszttel kell rendelkeznie. Tehát a diszkriminációra minden esély megvan, már csak a megfelelő jogi formát kell megtalálni.