Kórházi koszt Európában: a gyanús levesek, cukros kekszek és italok tovább ronthatják a betegek állapotát

A madridi Jaime tavaly négy hónapot töltött kórházban. Súlyos veleszületett szívbetegségben szenved, és 26 éves korában szívátültetést kapott. Kizárólag az állami egészségügyi ellátórendszerben volt kórházban, és állapotából kifolyólag többféle diétát kellett követnie benntartózkodása alatt.

Ahogy Jaime emlékszik, az ételek monotonok voltak, igen korlátozott választási lehetőség volt feltétlenül egészséges ételekből, ezért a családja paradicsomot, avokádót vagy sajtot vitt neki, hogy ízesítse a pirítósát. „Állandóan csak egy kis paradicsomkonzervet adtak hozzá, vagy a szokásos kekszeket, és nagyon elegem lett belőle. A nyári menü, amelyet a kórházi tartózkodásom nagy részében ettem, két alternatívát kínált, de minden héten ugyanaz, így eléggé monoton volt” – magyarázza az El Confidencialnak. Emlékszik a uzsonnákra is:

Minden nap tej és keksz.

Spanyolországban 2025 májusában a Szociális és Egészségügyi Minisztérium bejelentette, hogy rendeletet dolgoz ki a kórházak és idősek otthonainak étlapjain betartandó minimális követelmények előírására. Akkor Pablo Bustinduy, a szociális jogok, fogyasztás és jövő nemzetékek minisztere így fogalmazott:

ellentmondásos, hogy egy olyan helyen, ahová gyógyulni megyünk, vagy mert gondozásra szorulunk, olyan ételt kapunk, amely nem felel meg a minimális minőségi táplálkozási követelményeknek

Újságírói adatgyűjtésünk alapján ez a helyzet több európai országban is igen jellemző. Például Romániában a betegek ellátásában kórházanként nagy a szórás. Miközben van, hogy leveseket, főtt ételeket, zöldséget és gyümölcsök is adnak a napi ellátásban, máskor csak tojás, sajt, kolbász vagy margarinos kenyér jut. Friss fejlemény, hogy a román kormány egészségügyi minisztériuma meg akarja szüntetni ezt a helyzetet, és feljelentéssel fenyegeti azokat a kórházakat, amelyek rossz minőségű ételeket kínálnak.

Rossz élelmiszer-higiénia, minőségi kifogások Kelet-Európa szerte

Litvániában is gyakoriak a kórházi ételekkel kapcsolatos panaszok több város kórházaiban. A kėdainiai kórház több vitát is kiváltott étkeztetésével a nemzeti sajtóban. Egy fotó, amelyen rizs és két halom felismerhetetlen étel látható, igen kritikus reakciókat váltott ki a közösségi médiában. „Olyan, mint a hányás” – szólt a népítélet.

Bulgáriában nincsenek nemzeti szabványok, amelyek meghatároznák a betegek ételeinek minőségét. Ellenben vannak higiéniai és minőségi előírások, amelyeket nem mindig tartanak be. „Gyanús kinézetű leveseket és pörkölteket szolgálnak fel. Néha az étel egyszerűen csak kenyér és kolbász” – írja a Mediapool bolgár lap.

De hogy nem csak Kelet-Európában kifogásolható a kórházi koszt, azt jól példázza, hogy a statisztikák szerint Franciaország betegei közül 20–40 százalék alultáplált. Egy 2024 novemberében végzett felmérés kimutatta, hogy a betegek kétharmada nem volt elégedett a kórházi étellel, kifejezetten panaszkodott annak ízére, változatosságára, a kis adagokra és a rossz tálalásra – írja a Voxeurop lap.

A magyar körkép a térség többi országához hasonló

Ebbe a mintázatba sajnos beleillik a magyarországi összkép is, amelyet a sajtóbeszámolókra visszatekintve az elmúlt tizenkét hónap alatt penészes kórházi kenyér, extrém kicsi ételadagok és romlott hús tematizált. Idén júliusában a Péterfy Sándor utcai kórház esete járta be a sajtót, ahol a közegészségügyi hatóság ellenőrei több mint 200 kiló lejárt húst és húskészítményt találtak.

Hadházy Ákos, a parlament ellenzéki képviselője 2024 végén egy képet tett közzé, amelyen a dunaújvárosi kórház „vacsorája” látható. Ez egyetlen szelet kenyérből, egy főtt tojásból és egy kis csomag vajból állt.

2023-ban a budapesti János Kórház kénytelen volt felbontani a szerződését az általa alkalmazott élelmiszer-beszállítóval. Az idézett szerződést 2022. június 7-én írták alá 12 hónapos időtartamra. Bár már nem hatályos, sokat elárul arról, hogy mennyit költöttek naponta átlagosan a kórházi betegek étkezésére 2023-ban Magyarországon. A normál és a diétás ételek egységára 1650 forint volt naponta, de ennek csak egyharmada, 550 forint jutott a nyersanyagokra, azaz magára az ételre. A reggelire megdöbbentően alacsony, 110 forint, az ebédre 275 forint, a vacsorára és egyéb harapnivalókra pedig 165 forint állt rendelkezésre.

A Tisza Párt által nyíltan felvállalt kampánytéma az egészségügy állapota. Vélhetően erre reagált a Fidesz-kormány, amikor 2025 júliusában a Magyar Kórházszövetség kongresszusán bejelentették, hogy az egészségügyi rendszer jelentős pénzügyi támogatást kap. Kiss Zsolt, a Nemzeti Egészségbiztosítási Pénztár (NEAK) főigazgatója elmondta, hogy a kórházaknak korábban ígért további 150 milliárd forint hamarosan havi részletekben érkezik meg. A kongresszuson elhangzottak szerint a kiegészítő forrásokat nemcsak az alapdíjak emelésére, hanem a betegek táplálkozásának javítására is fordítják. A korábbi átlagosan 1500 forint napi ellátás helyett a kórházak mostantól 4000 forintot költhetnek a betegek étkeztetésére.

Elérő szakértői vélemények

Ahol a mennyiség és a változatosság megfelelő, ott komoly vitákat vált ki az ételek minősége. Carmen Aragón Valera, a Spanyol Endokrinológiai és Táplálkozástudományi Társaság (SEEN) táplálkozási területének irányító bizottsági tagja elismeri, hogy például az ultrafeldolgozott élelmiszerek fogyasztását összefüggésbe hozzák a rákos megbetegedésekkel, de siet hozzátenni, szerinte ez csak „rendszeres fogyasztás esetén” igaz. „A kekszek fogyasztása egy 24-48 órás terápiás étrend részeként nincs hatással a betegségre” – mondja, utalva a rövid távú kórházi kezelésekre.

Ugyanakkor kifejti, hogy a legtöbb kórházban az étrendet a konyha, az endokrinológia és a táplálkozástudományi osztályok közösen állítják össze. „Ilyen esetben az alapétrendet, amelyet azok a betegek kapnak, akiknek nincsenek étrendi korlátozásaik, úgy tervezik meg, hogy fedezze a napi makro- és mikrotápanyag-szükségletet, az egyes élelmiszertípusok ajánlott fogyasztási gyakoriságát, és általában figyelembe veszik különböző régiók gasztronómiájának tipikus ételeit is” – mondja Aragón Valera.

Miguel Ángel Martínez Olmos, a Spanyol Klinikai Táplálkozási és Anyagcsere Társaság (SENPE) elnöke és a Santiago de Compostela-i Kórház Endokrinológiai és Táplálkozási Osztályának vezetője úgy véli, hogy náluk a kórházi étkeztetés kapcsán a biztonsági kritériumok teljesülnek. „A betegek táplálkozási igényei, különösen azoké, akik akut állapotban vannak (rövid távú orvosi kezelés súlyos sérülések, sürgős betegségek esetén), nem azonosak az általános népességével” – állítja.

Ráadásul hangsúlyozza, hogy a táplálkozás a kórházban fekvő betegek esetében még az egészséges embereknél is kritikusabb kérdés: „A megfelelő minőségű és mennyiségű kórházi kosztot olyan kontextusban kell értelmezni, amelyben olyan stratégiákat dolgoznak ki, amelyek lehetővé teszik az étkezés javítását az alultápláltság megelőzése és kezelése érdekében. Ez összefüggésben áll a közepes tartózkodási időtartamú betegeknél jelentkező komplikációk csökkenésével”.

Carolina Massagués Julián, a Madridi Dietetikusok és Táplálkozási Szakemberek Szakmai Kamarájának (CODINMA) tagja, úgy véli, hogy az ultrafeldolgozott termékeket „fokozatosan ki kellene vonni” a kórházi környezetből: „Az ipari gyártású kekszek és csokoládéitalok, valamint a gyümölcslevek és a péksütemények nagy mennyiségben tartalmaznak egyszerű cukrokat, transz- vagy telített zsírokat, amelyek alacsony minőségűek, és számos adalékanyagot tartalmaznak”.

„Vannak egészségesebb alternatívák, amelyek gazdagok minőségi fehérjékben és omega-3 zsírsavakban, és teljesebb táplálkozási profilt biztosítanak” – állítja Massagués Julián. Ami a betegek számára az ilyen táplálkozás kockázatait illeti, hangsúlyozza, azok sokrétűek és „klinikailag relevánsak”: „erősítik a hiperglikémiát és a glikémiás instabilitást, ami súlyosbít olyan kóros állapotokat, mint a cukorbetegség, a diszlipidémia vagy a magas vérnyomás. Ezenkívül erősítik a szervezet gyulladásait, gyengítik az immunválaszt és megváltoztatják a bélflóra egyensúlyát. Onkológiai betegeknél ez az étkezési minta a kezelésekkel szembeni alacsonyabb toleranciával, a betegség nagyobb instabilitásával és lassabb gyógyulással jár. Összességében súlyosbíthatják az alapbetegségeket, meghosszabbítva a kórházi tartózkodást és rontva a klinikai prognózist.

Étkeztetés és konyhák

Az egyik kritikus kérdés, amelyet Európa-szerte sok szakember megemlít, a saját konyhák és az étkeztetők közötti különbség. Amíg előbbiek „közvetlen táplálkozási felügyelet” alatt állnak, és ezért „háziasabb, kiegyensúlyozottabb és személyre szabottabb” ételeket tudnak kínálni, amelyek az egyes betegségek speciális igényeinek megfelelnek. Ezzel szemben a kórházak „jelentős hányada” étkeztetési rendszereket vagy előre elkészített ételeket használ, amelyek ugyan megfelelnek az alapvető élelmiszer-biztonsági követelményeknek, de „jelentős korlátaik vannak”. „Ezek a termékek általában nagyobb mennyiségű tartósítószert, stabilizátort és egyéb adalékanyagot tartalmaznak, ami ronthatja mind a tápértéküket, mind az érzékszervi tulajdonságaikat. Így kevésbé ízletesek és nem megfelelőek azoknak a betegeknek, akiknek a leginkább szükségük van az optimális táplálkozásra”.

Azonban kontinensszerte sok esetben a gazdasági és logisztikai szempontok dominálnak a táplálkozási szempontok felett. „A költségvetési nyomás és a nagy mennyiségű étel hatékony kezelésének szükségessége gyakran háttérbe szorítja a táplálkozási szempontokat. Ez egy ördögi kört eredményez, amelyben a rövid távon látszólag olcsóbb megoldások kapnak elsőbbséget, de ezek hosszú távon drágábbak lehetnek, ha meghosszabbítják a kórházi tartózkodást vagy megnehezítik a betegek klinikai gyógyulását.

Massagués Julián szerint szembe kell néznie a kórházi ellátórendszereknek azzal a ténnyel, hogy sürgősen több táplálkozási szakemberre van szükség a kórházakban. Ezek a szakemberek terápiás szempontból megfelelő étrendeket állíthatnak össze, felügyelhetik a szolgáltatott ételek táplálkozási minőségét, gondoskodhatnak a betegek táplálkozási állapotáról, és oktathatják a betegeket és családtagjaikat az egészséges táplálkozásról. Jelenlétük nemcsak javítaná az ellátás minőségét, hanem valószínűleg költséghatékony is lenne, mivel hozzájárulna a gyorsabb gyógyuláshoz és csökkentené a nem megfelelő táplálkozásból eredő komplikációkat” – fejezi be.

Nyitóképünk illusztráció.

Ez a cikk a Pulse projekt európai újságírói együttműködés keretében készült. Megírásában részt vettek: Martina Bozukova (Mediapool, Bulgária), Leva Kniukštienė (Delfi, Litvánia), Alina Neagu (Hotnews, Románia), Andrea Muñoz (El Confidencial, Spanyolország), Sarah Rost (Voxeurop, Franciaország) György Folk (HVG, Magyarország)