November 1-jétől újabb költséggel kell számolniuk azoknak, akik az Európai Unión kívülről rendelnek interneten termékeket. Vasárnaptól ugyanis életbe lép az úgynevezett uniós kezelési díj (Union Handling Fee, UHF):
az EU-ba érkező, online értékesített áruk után két eurót kell fizetni minden különálló árutípus után, függetlenül a termék értékétől.
Az intézkedés a július 1-jén bevezetett, háromeurós ideiglenes vámteher mellett lép életbe. A két intézkedés együtt különösen az olyan, elsősorban Kínából közvetlenül a fogyasztóknak szállító online piacterek üzleti modelljét érintheti, mint a Temu és a Shein, de az AliExpress és más, EU-n kívüli eladókat összefogó platformok is érintettek.
A kéteurós díj nem csomagonként fizetendő összeg. Az számít, hogy hány különböző terméktípus szerepel a küldeményben: ha például egy csomagban több azonos típusú ruhadarab van, azokat egy árutételként kezelhetik, de ha van a ruhák között egy műanyag doboz és egy falikép is, akkor már három különböző terméktípusok után számolnak fel két-két eurót.
A két uniós intézkedés között fontos különbség van. A július óta alkalmazott háromeurós vám a legfeljebb 150 euró értékű küldeményekre vonatkozik, és az áruk vámjogi besorolása szerinti kategóriák alapján számítják fel. A november 1-jén életbe lépő kéteurós kezelési díj viszont értékhatár nélkül alkalmazandó az EU-n kívülről közvetlenül a fogyasztóknak értékesített és szállított termékekre.
Vagyis a 150 eurónál drágább termékek sem mentesülnek az új díj alól,
még ha a júliusban bevezetett háromeurós teher nem is vonatkozik rájuk. A két euró a vámkezeléshez és az ellenőrzésekhez kapcsolódó költségek fedezését szolgálja.
Az Európai Bizottság indoklása szerint az elmúlt években olyan mértékben nőtt meg az EU-ba érkező kis értékű online küldemények száma, hogy a tagállami vámhatóságok számára egyre nagyobb terhet jelent azok feldolgozása, kockázatelemzése és ellenőrzése. A díj célja, hogy az e-kereskedelem szereplői is hozzájáruljanak ezekhez a költségekhez.
A szabályozás szerint a vámhatóságok nem a végső fogyasztót tekintik elsődleges kötelezettnek.
A platformokhoz, az eladókhoz, illetve bizonyos esetekben a fuvarozókhoz fordulnak a vámhatóságok, hogy beszedjék a pénzt
– fogalmazott az EUrologusnak egy magas beosztású bizottsági tisztviselő.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a díj ne jelenhetne meg a fogyasztók által fizetett végösszegben. A vállalatok a költségeket beépíthetik az árakba, vagy más módon érvényesíthetik a vásárlókkal szemben. A Bizottság tisztviselője szerint, ha a cégek a díjat külön tételként továbbhárítják a fogyasztókra, az érintettek fogyasztóvédelmi hatósághoz fordulhatnak.
A fogyasztóvédelmi szervezetek arra figyelmeztetnek, hogy a platformok ne a vásárlás utolsó szakaszában, váratlanul terheljék át a költségeket a vevőkre. Az európai fogyasztóvédelmi szervezet, a BEUC szerint a vásárlóknak már a rendelés előtt látniuk kell a teljes fizetendő árat.
A két díj különösen azokra a vállalatokra gyakorolhat nyomást, amelyek nagy mennyiségű, viszonylag olcsó árut küldenek közvetlenül az európai vásárlóknak. A Temu és a Shein az elmúlt években éppen erre az üzleti modellre építette növekedését: a termékek jelentős része egyedi, kis értékű küldeményként érkezik a fogyasztókhoz.
A cégek számára az egyik lehetséges alkalmazkodási irány, hogy az egyedi csomagküldés helyett nagyobb mennyiségben importálják az árut az EU-ba, majd európai raktárakból teljesítik a megrendeléseket. A Shein már korábban is bővítette európai raktározási kapacitását, és a Reuters júliusi beszámolója szerint a vállalat egyre inkább készül az ilyen típusú logisztikai átalakításra.
A Bizottság szerint azonban az európai raktárba történő tömeges import nem jelent kibúvót a vámok és az egyéb előírások alól. Az EU területére behozott termékekre továbbra is vonatkoznak a megfelelő vámok, az áfaszabályok és az uniós termékbiztonsági követelmények.
Bizottsági forrásunk azt mondta, hogy a nagyobb tételek ellenőrzése bizonyos szempontból hatékonyabb is lehet, mert ha egy terméktípusnál szabálytalanságot találnak, a hatóságok az azonos termékből érkező nagyobb mennyiségeket is célzottabban vizsgálhatják. A Bizottság ugyanakkor nem kívánja előírni, hogy a vállalatok milyen logisztikai modellt válasszanak.
A változások a használt és felújított termékek piacát is érinthetik, noha ezek nem tartoznak az intézkedés elsődleges célpontjai közé. A Bizottság elismeri, hogy egyes ilyen kereskedelmi forgalmakra is többletteher hárulhat, és azt javasolja az érintett vállalkozásoknak, hogy a lehetséges vámügyi megoldásokról egyeztessenek a tagállami hatóságokkal.
A júliusban bevezetett háromeurós vámteher után a Bizottság adatai szerint több mint 60 százalékkal csökkent az uniós vámrendszerekben regisztrált csomagok száma. Van olyan adat, amely szerint még mindig napi mintegy ötmillió küldemény érkezik. A számokat ugyanakkor óvatosan kell kezelni.
Ezeket az adatokat a tagállami vámhatóságoktól gyűjtjük, nem hivatalos Eurostat-statisztikákról van szó
– hangsúlyozta a bizottsági tisztviselő. Hozzátette: az adatok becslések, amelyekben lehetnek kisebb pontatlanságok, és a vállalatok üzleti modelljei is folyamatosan változnak.
A Bizottság ezért egyelőre nem tud megbízható számítást adni arra, hogy a két új intézkedés mennyi bevételt hoz majd. Azt sem lehet még megállapítani, hogy a júliusi vám bevezetése önmagában javított-e az EU-ba érkező termékek jogszabályi megfelelőségén, vagy elsősorban a küldemények számát csökkentette.
A kéteurós kezelési díj nem önálló intézkedés, hanem az EU átfogó vámreformjának egyik első, már 2026-ban alkalmazandó eleme. A reform célja, hogy az uniós vámhatóságok több adatot kapjanak az EU-ba érkező árukról, hatékonyabban tudják kiválasztani az ellenőrzésre szoruló küldeményeket, és nagyobb felelősséget telepítsenek az online piacterekre és eladókra.
November 1-jétől az érintett, alacsony értékű küldemények vámáru-nyilatkozataiban a termékazonosító adatok szerepe is megnő: a termékazonosító megadása lehetővé teszi, hogy a hatóságok egy problémás termék észlelése után az azonos vagy hasonló árukra is kiterjesszék az ellenőrzéseket.
A következő nagy lépés az uniós vámügyi adatközpont, a Customs Data Hub létrehozása lesz. Ennek e-kereskedelmi funkciói 2028-tól fokozatosan lépnek működésbe. A júliusban bevezetett háromeurós ideiglenes vámteher addig marad érvényben – ezt követően a termékekre a szokásos, termékkategóriánként meghatározott vámtételek vonatkoznak majd.
A kéteurós kezelési díj az uniós költségvetés szempontjából hagyományos saját forrásnak minősül: a jelenlegei szabályok szerint a tagállamok a beszedett összeg 25 százalékát tarthatják meg a vámigazgatási költségek fedezésére, a fennmaradó 75 százalék pedig az EU költségvetésébe kerül. Az Európai Bizottság azonban azt javasolta, hogy a tagállamok 2027 végéig a teljes bevételt tarthassák meg, és csak a 2028-ban kezdődő következő többéves pénzügyi keret idején álljon át a rendszer egy olyan modellre, amelyben 10 százalék maradna nemzeti szinten, 90 százalék pedig az uniós büdzsét illetné. Ez azonban egyelőre bizottsági javaslat, amelyről a tagállamoknak és az Európai Parlamentnek meg kell állapodniuk – addig a jelenlegi 75-25 százalékos szabály az irányadó.
