Aki a Magyar Gasztronómiai Egyesület (MGE) elnökét, a magyar Gault&Millau étteremkalauz főszerkesztőjét, Molnár B. Tamást akár csak hallomásból ismeri, nem nagyon lepődött meg azon a bejelentésén, hogy kibomlik a legkíválóbb élelmiszer-alapanyagoknak járó Aranyszalag. Hogy miért pont arany, azt nem tudjuk, de miért ne lenne az? Minden versenyben arany jár a legjobbaknak.

Molnár B.-nek lassan mindenről ugyanaz jut eszébe: a minőség, pontosabban az alapanyagok minősége. Még akkor is, amikor blogján, a Bűvös szakácson éppen egy éve "babszabályokat" alkotott. Az asturiai fehér babból készülő véres hurkás fabada és a magyar körmös bab recipéje között is mindenesetre megeresztett egy dörgedelmet a hiányzó hazai minőséggarancia rendszerről. Utalva egyes megátalkodott kereskedőkre, akik összekeverik a különböző évjáratú babokat és lelkiismeretlen előállítókra, akik viszont húsilag a gyorspácolás vagy éppenséggel a túlfüstölés vétségét követik el.

Képünk illusztráció

Túry Gergely

Hogy nem babra megy a játék, azt a legutóbbi hónapok eseményei is bizonyították. A Bocuse d'Or lyoni döntőjében az első tíz közé került Széll Tamás séf felkészülésekor nagyon kevés hazai alapanyagot tudtak használni. "Még egyforma méretű gyöngyhagymát is külföldről kellett szerezni" hangzott el az MGE 7-i találkozóján. "Nekünk valóban kiváló hazai termékekre van égető szükségünk. Mert a gasztronómia, akár a bor, terroirfüggő [értsd: önálló karakterrel rendelkező vidék,termőterület - szerk.]. Márpedig a kevés valóban kiváló magyar terméknek ma sem rokona, sem ismerőse, sőt, egyáltalában senkije sincs, aki gondját viselné. Ezért az MGE a mai napon megalapítja az Aranyszalag minőségi tanúsítványt. Ezzel szeretnénk mindazokat támogatni, akik ma bele mernek fogni minőségi termékek előállításába" - jelentette be Molnár B.

Az Aranyszalag esélyesek értékelésére az ország legjobb séfjeit, konyhafőnőkeit kérte fel az egyesület. Ki más tudhatná náluk jobban, hogy mi is az igazi minőség, mely ételalapanyagok a legkiválóbbak? Az egyesület jóvoltából az első kilenc jelölt mindenestre már megvan:

1. a Zselicvad prémium jelzésű vadhúsai,
2. a bajai Tetrabbit szabadtartású nyulai,
3. a kisvárdai MasterGood szabadtartású csirkéi,
4. a Gódor András levegőn szárított mangalicasonkája,
5. a Rózsavölgyi Csokoládé (Venezuela Carenero),
6. a Kiss család bezdáni paprikája,
7. a Brunner méhészet mézei,
8. a Balla Enikő és Molnár János kecskesajtjai.

A sorban a 9. a parajdi bányasó, úgyis mint erdélyi magyar alapanyag.

Rózsavölgyi Csokoládé

Veres Dalma

A jelöltek listája remélhetőleg bővülni fog majd, azoknak a jóvoltából, akik szándékuk szerint éppen új örökséget próbálnak teremteni a következő generációknak. S akik legyenek bár legjobbjai a hivatásuknak, szakmájuknak, mégis csak civilek. Hiszen itt nem hivatalos állami, kormányzati kezdeményezésről, rendszerről, adminisztratív címkézésről, hungarikumozásról van szó. Hanem olyasféle minőséggarancia meghonosításáról, mint a híres, francia Label Rouge (Vörös címke) vagy a németek Feinheimisch (Hazai ínyenc,avagy Jó hazai) jelzése. Mindkettőt kézműves termelők, manufaktúrák, szakácsok, gasztronomusok alapitották. A nyugati előfutárok már több évtizedes múltra tekintenek vissza, és bár együttmüködnek a hivatalos szervekkel, az illetékes tárcákkal, mégis önjáróak és önállóak. Nem adnak eredetvédelmet, de még véletlenül sem téveszthetők össze a tömegtermékek védjegyezésével. Jelzéseik a mindenkori felelős, minőségi termelést garantálják, viszont nem jelentenek örökbérletet. A minőségromlás legkisebb jelére bármikor elveszthetők.

Hát, most nálunk is valami ilyesmi felé tekeredik az Aranyszalag. Az alapítók azt remélik, hogy a civil szakmai kezdeményezés garantálja a hitelességet. A bejelentéshez azonban nem adtak köretként pontos paramétereket, hogy mi alapján kerülhet fel valaki a dícsőségfalra. Azt persze mindannyian tudjuk, hogy a mesterséges ízfokozók, színezékek, tartósítószerek, simlizések, mutyizások aligha hoznak babérokat. No de hol vannak a pontos irányelvek? Egy minőségtanúsítási rendszerhez precíz iránymutatásra lesz szükség, és egy szankcióképes egyesületre. Az utóbbit az MGE szerint az MGE látja el: "ez a tanúsítvány nem hitbizomány lesz, ha letűnik a minőség, eltűnik a szalag." Már csak a paraméterek listája maradt hátra. Annyit tudunk, hogy felvette a kapcsolatot az egyesülettel a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH).