S még az is előfordulhat, hogy aki többszörös nagymamává lesz, még mama is, sőt mi több, esetleg ragyogó díva. Így járt minden idők egyik legragyogóbb olasz filmcsillaga, Sophia Loren is. S csöppet se szégyellte, hogy imád főzni, legfőképpen etetni. Mert a főzés igazi örömét az adja, ha látják a mammák, ahogy a család az asztalt körbeülve eltünteti a főztjüket.  

" Az asztalnál lehet gyónni,vitatkozni, tanácsot adni bajokra... Ez a béke egy apró szigete, legnyílvánvalóbb bizonyítéka a szeretetnek, a szerelemnek, amely egy kis közösségben létezik" - írja az Emlékek és receptek címmel, 2004-ben magyar kiadásban is megjelent  szakácskönyvében, amelyben drága Luisa nagymamája mellett, zongoraművész édesanyja, Romilda főztjét is felemlegeti. Pedig a mama - hozzá hasonlóan - már nem csak a konyhának élt-halt: " Édesanyám is kíváló szakács volt, de művészi elhívatottsága megakadályozta abban, hogy minden percét a fazekak és lábosok között töltse."

Romildából idővel nagymama lett, és annak rendje s módja szerint elfoglalta Luisa nagyi helyét a konyhában. Ám ő s a kétgyerekes Loren olykor kisajátították csak maguknak, kettesben a mamma római konyháját:" A néhány együtt töltött nap valódi gasztronómiai felvonulásnak tűnt. Kettesben voltunk, csak ő és én. Folyamatosan hordta az asztalra az ízletes, ínycsíklandó falatokat. Úgy emlékszem vissza azokra a napokra, mint a bőség napjaira." 

 Közös nagy kedvencük volt például a genovai mártás és a göngyölt borjú, mentás, citromos, fokhagymás articsóka de volt egy fogás, ami a leggazdagabb menüsorból sem hiányozhatott. Sophia kedvence, a világ egyik legegyszerűbb, ám annál tökéletesebb étele: a mamma parmezános sült paprikája.

vemale.com

Loren rutinos receptíróként persze 4 személyre adja meg a hozzávalókat (hiszen ez már nagyonis családi adag).

Így 8 darab nagyobb, húsos, feszes bőrű sárga, piros, zöld paprika szükségeltetik hozzá (kaliforniai, kápia), 4 evőkanál extra szűz olíva olaj, 3-4 gerezd apróra vágott fokhagyma, 3-4 evőkanál reszelt parmezán, 1,5-2 kanál kenyér-, vagy zsemlemorzsa, só.

A paprikákat forró sütőben - esetleg platnin, grillen) addig kell sütni, míg a héjuk megrepedezik, felhólyagosódik.Óvatosan átemeljük őket egy tálra, s hagyunk nekik egy kis nyugtot. Ha annyira lehűltek, hogy már megúszhatjuk a továbbiakat égési sérülések nélkül, akkor lehúzzuk a héjukat. Könnyedén, szemérmetlenül megválnak ruhájuktók ebbeli állapotukban. Kimagozzuk, kiszedjük az ereket, és 1,5-2 centi széles csíkokra vágjuk a paprikákat. Az olajat közepes hőmérsékleten felmelegítjük, beleszórjuk a fokhagymát, s mikor aranyszínűre vált, hozzáadjuk a paprikacsíkokat is. Mérsékelt lángon, kevés sóval, időnként átkeverve kb.15 percig főzzük, majd megszórjuk a parmezánnal és a zsemlemorzsával. Még 1-2 percig hagyjuk a tűzön, átforgatjuk, és tálaljuk.

Hát, ennyi, igazán nem egy nagy truváj. De a színek és illatok már a "sorok közül" is kikéredzkednek. Ropogós kenyérrel tunkolva szaftos egytál étel, de remek kísérője lehet húsoknak, még tésztáknak is. Mi egy kis friss bazsalikomot is szórnánk rá tálaláskor.