A magyar állam, Baumgartner Zsolt és Frank Tamás (a pilóta menedzsere) létrehoznak egy olyan gazdasági társaságot, amely a Baumgartner versenyzéséhez kapcsolódó kereskedelmi jogokat kezeli. Az állam 4 millió dollárt fektet a cégbe, amelyet azonban öt év múlva vissza kell majd Baumgartneréknek fizetni. A család erre saját vagyonával (egy hatalmas budai telekkel és a nevüket viselő autókereskedelmi vállalkozással) vállalt garanciát.

Ebből arra lehet következtetni, hogy Baumgartnerék azt hiszik, hogy nekik jó lesz. Ha Zsolt pályája felível, akkor valóban dollármilliók folyhatnak be fizetésből, márkatermékekből, szponzori szerződésekből, nem is beszélve az autókereskedésüket mintegy mellékesen hátára kapó megerősödő bizalomról. És Frank Tamás is nyilván ebben hisz, bár neki kevesebb a vesztenivalója, hacsak a presztízsét nem számítjuk ide. Ez pedig egy olyan üzletember esetében, aki jelentős mértékben a Forma-1-ből él, alkalmasint pénzben mérhetően sem kevés. A szponzorok miatt ne fájjon a fejünk, bizonyára jól tudnak számolni, ha saját érdekeikről van szó.

A magyar állam azt remélheti, hogy több figyelem terelődik majd az országra. Ez azonban az eddigi tapasztalatok szerint csak korlátozottan igaz. Attól ugyanis, hogy Enge vagy Kiesa szerepelt a Forma-1-ben, Csehország vagy Dánia ismertsége aligha javult jelentősen. Mi több, ha a Forma-1 egyik jelenlegi legnagyobb sztárja, Juan Pablo Montoya sem tudta megváltoztatni a közgondolkodást a kokainmaffiák országaként ismert Kolumbiát illetően. Legfeljebb új színt hozott, hiszen az autósport szerelmesei valóban felkiáltanak: „Á igen, Montoya is onnan származik .” Ez jó esetben Baumgartnerrel is megtörténhet, ha besorolják a "chikosch, gulasch, paprikasch" mellé. Sajnos egyelőre Szisz, Galamb, Barényi (hogy csak az egyetemes autózás, illetve autóversenyzés három magyar származású géniuszát említsük) neve még itthon is keveset mond, így a világgal nehéz lesz elfogadtatnunk, hogy a puszták népe helyett "itt" egy a high tech és haute culture világába mélyen beágyazódott népség honos. A legnagyobb eredmény talán az lehetne, hogy az „itt” az F1-rajongó fejekben helyettesíthető lenne Közép-Európával.

Mit remélhet e szerződéstől a Minardi? Először is nyilván 8 millió dollárt. A nemzetközi motorsport szájtok szakcikkeiben és fórumain a Minardi döntése igen vegyes reakciókat váltott ki. A hozzászólók többsége elítéli azt a gyakorlatot, amely a tehetségek helyett pénzes pilóták alkalmazását helyezi előtérbe. Baumgartnert pedig a nemzetközi autósfórumok népe nem tartja tehetségesnek. Az eredmények alapján ugyanis sok jobb pilóta van a Forma-1 környékén. Paul Stoddat, a Minardi főnöke ki is jelentette, hogy számára Jutin Wilson volt az első számú favorit. A brit azonban nem tudta összehozni a szükséges szponzori pénzt, így kerülhetett sor Baumgartner szerződtetésére, aki a mögötte álló pénzzel stabilitást hozott a csapat költségvetésébe.

Felmerült azonban egy igen fontos érv Baumgartner, illetve a fizetős, ámde az élmezőnyhöz mérten nem elég tehetséges pilóták mellett. Ez arról szól, hogy a Forma-1-ben ma mindent az autó jelent, s a vezető személye csak másodlagos. Egy tehetséges versenyző így a nagyobb talentumával sem lesz képes elérni olyan eredményeket, mint egy pénzes, de kisebb képességű társa. A pénzből ugyanis olyan fejlesztések végezhetők el, amelyekkel az autó gyorsítható, méghozzá olyan mértékben, amellyel még Michael Schumacher agya, keze és lába sem versenyezhetne.