Az 1970-es években egy későbbi Nobel-díjas közgazdász, Milton Friedman publikált egy híres esszét a témakörben. Szerinte azok a vállalatok a leghasznosabbak a közösség számára, amelyek a társadalom által adott jogi keretek között maximalizálják profitjukat. Az egyedüli csoport, amely azt a közösség számára a legoptimálisabban fel tudja használni: a tulajdonosok. Friedman szerint ők azok, akik el tudják dönteni: saját vagy társadalmi célokra (például jótékonykodásra, alapítványokra) költik pénzüket – írja a Forbes magazin.

Friedman nézetei rengeteg vitát gerjesztettek vezetői körökben. Sok vállalat szívügyének tekinti, hogy saját tulajdonosain kívül a vállalat egyéb érintettjeinek érdekeit is szem előtt tartsa. Egy vállalat érintettjeit (angolszász megfogalmazásban: stakeholdereit) két nagy csoportba lehet sorolni: belső és külső érintettek. Az előbbi csoportba a már említett tulajdonosokon kívül beletartoznak a vállalat alkalmazottai, menedzserei és a szakszervezetek. A külső stakeholderek köre jóval bővebb, tulajdonképpen ide tartozik mindenki, aki kapcsolatban áll a vállalattal, de nem dolgozik ott, tehát a beszállítóktól a fogyasztókon át a mindenkori kormányzatig mindenki – sőt még a természeti környezet is.

A bostoni székhelyű KLD Research & Analytics nevű befektetési kutatással foglalkozó cég készített egy besorolási rendszert, amivel mérni lehet, hogy egy vállalat mennyire áll a társadalom szolgálatában saját profitja megtermelésén kívül, mennyire viselkedik jó polgárként. A KLD 3 ezer cégről készített felmérést; ezek egyaránt tartalmaznak szubjektív és mérhető elemeket is. Szubjektív elemekre azért van szükség, mert sokszor a vállalatok csak adózási előnyök miatt jótékonykodnak (ami nem feltétlenül baj), de szubjektív megítéléssel (például foglalkoztat-e a vállalat nyomorékokat) árnyalható a helyzet. Ez a besorolás fontos lehet azon befektetési cégek számára, amelyek szem előtt tartják, hogy társadalmi ügyekkel is foglalkozó cégekbe fektessenek. Mivel a fejlett országokban élő emberek egyre inkább figyelnek ilyen aspektusokra, így a befektetési társaságok számára versenytényezővé vált az, hogy milyen szemléletű cégbe invesztálnak.

A KLD négy fő szempont alapján értékeli a vállalatokat: környezet, emberi jogok, közösség, diverzitás. A lista élén álló vállalatok természetesen nem pusztán jótékonykodási célok miatt adományoznak dollármilliókat különféle szervezeteknek. A főként processzorairól ismert Intel például 58 millió dollárt költött különféle oktatási kezdeményezésekre a tavalyi évben. Mint a vállalat vezetője Craig Barrett nyilatkozta: „Magasan képzett munkaerőre van szükségünk termékeink gyártásához, és technológia-megszállott fogyasztókra azok értékesítéséhez, így az oktatásra adományozott pénz nem pusztán jó dolog, hanem az egyetlen ésszerű dolog.”

A négy szempontból az első elég könnyen értelmezhető és mérhető. Aki sokat költ környezetvédelemre, az A-besorolást kap a környezet kategóriában - mint például a Hewlett Packard, amely több ezer tonna használt felszerelést hasznosít újra évente. Az emberi jogok esetében az kerül az élre, aki például úgy cselekszik, mint a női vállalkozók részére 10 milliárd dolláros hitelalapot létrehozó Wells Fargo. Jó besorolást kapott a közösség kategóriában az oktatástámogató Intel mellett a kenyai gyerekeknek 800 ezer dollárért vakcinákat küldő Merck is. A diverzitás erősen összefügg a többi kategóriával; itt az kap jó besorolást, aki minél több területen jótékonykodik.

A Forbes 500 ember érintő felmérése szerint az emberek 40 százaléka gondolja úgy, hogy a közösség a legfontosabb terület, amelyet egy vállalatnak támogatnia kell, és csak ezután jönnek az emberi jogok és a környezet. Mindenesetre az a nézet, hogy a vállalat egy profittermelő gép és semmi felelőssége nincs a társadalommal szemben, szerencsére kihalóban van. A vállalatok - főleg társadalmi, befektetői nyomásra - egyre többet fordítanak közhasznú célokra.