Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések az üzleti stratégiába építéséhez.
A brit származású Denton Oxfordban szerzett közgazdasági diplomát, majd újságíróként kezdett dolgozni. 1989-ben Bukarestben élte át a romániai forradalmat, később pedig Budapestre költözött, ahol évekig dolgozott a Financial Times (FT) kelet-európai tudósítójaként. 1997-ben Kaliforniába költözött, ahol egy évig a Szilícium-völgy technológiai fejlődéséről tudósította az FT-t. A következő években különféle, az internethez kapcsolódó üzleti vállalkozásokat indított, de igazi szenvedélyét a Gizmodo és a Gawker 2002-es elindításával találta meg. Denton az elsők között váltotta pénzre a blogírást, birodalma pedig ma is jól fut.
hvg.hu: A Gawker Media idén a legjobb blogok versenyén négy Bloggie-díjat is nyert, a legjobb technológiai témájú blog pedig a Gizmodo lett. Mitől kiváló egy blog?Névjegy © nickdenton.org
A 38 éves, New York-ban élő Nick Denton Gawker Media néven a világ egyik legnagyobb blogbirodalmát működteti, amely az olvasók millióin kívül ma már a legnagyobb hirdetők figyelmét is felkeltette. A kezdetben a Gawker pletykabloggal sikert arató Denton ma már 12 különféle webnaplót felügyel, többek között az elektronikus kütyükkel foglalkozó Gizmodót, és a pornóra koncentráló Fleshbotot is. Az oldalakat fizetett újságírókká avanzsált egykori amatőr bloggerek írják. Denton a tematikus tartalmakon kívül egy blogkeresőn, a Kinján is dolgozik, amely témák szerint is kategorizálja a weblogokat.
Nick Denton: Egy blog ugyanattól kiváló, amitől például egy magazin. Vonzó design, figyelemfelkeltő címek, érdekes írások. A közönség ezen kívül a közvetlen hangnemet, a tömörséget és az interakciót is díjazza. Egy olyan oldalnál, mint a Gawker, a legjobb sztorikat az olvasóktól kapjuk.
hvg.hu: Az áprilisban elindult bulvároldallal, a Sploiddal ma már egy tucatnyi Gawker-blog működik. Kikből áll a közönségük? Mennyire nehéz újabb és újabb tematikus oldalakkal megjelenni?
N.D.: Van egy bizonyos határa annak, hogy a Gawker milyen témákkal foglalkozhat érdekesen. Például nem nagyon tudnánk előállni hasonló keretek között egy pénzügyekkel foglalkozó oldallal. Az olvasóink nagyjából egy csoportba tartoznak: 18-34 évesek, tehetősek, és a hirdetők által a „befolyásos” kategóriába sorolhatók. Nem célzunk meg más közönséget, mert azt kockáztatnánk, hogy felhigítjuk a vonzerőnket.
hvg.hu: A látogatók és az oldalletöltések számán kívül mi vonzza a Gawker hirdetőit? Korábban gyakran említette, hogy a blogok valószínüleg nem lesznek az online hirdetők kedvencei. Még mindig így gondolja?
N.D.: A bloghirdetések még mindig csak egy apró töredékét teszik ki a teljes online költésnek. Nőhetünk óriási mértékben akár egy évtizedig is, de még mindig jelentéktelenek leszünk. Egy biztos: a blogok üzleti, kereskedelmi értéke iránti figyelem a valósághoz képest aránytalanul nagy.
hvg.hu: A Gawker Media megrendelésre is hoz létre blogokat. Hogyan kerülhető el, hogy egy kereskedelmi célú blog csak egy újabb egyszerű reklámnak tűnjön?
N.D.: Az oldalakat alapító szponzorokkal indítjuk el. A Sony járult hozzá például a Lifehacker oldalhoz, az autós szájtunkat pedig az Audi támogatásával indítottuk el.
hvg.hu: A blogok azért is népszerűek, mert bárki bármit közzé tud tenni az interneten, ráadásul ingyen. Mennyire jelentenek versenyt a Gawker fizetett újságíróinak a független bloggerek?
N.D.: Független bloggerektől kapjuk a sztorijaink egy részét, és saját blogjaikon keresztül találunk rá azokra is, akiket később fizetésért alkalmazunk és egyébként igen gyakran linkelünk amatőr blogokra is. Golden Blog Nevezze kedvenc blogját a hvg.hu blogdíjára!
hvg.hu: Az 1990-es években több évig élt és dolgozott Budapesten. Nem tudom, hogy követi-e az itteni média fejlődését, de hogyan látja a blogírás jövőjét Európa e felén?
N.D.: A blogok ott működnek a legjobban, ahol a hivatalos, professzionális média nem teljesít jól. Így például Nagy-Britanniában nem terjedtek el annyira a blogok, mert ott kiváló a napi sajtó. A magyar napilapok szörnyen rosszak, vagy legalábbis azok voltak, amikor legutoljára olvastam őket. Béna címek, részrehajló álláspontok, korrupt újságírók. Szerintem itt a weblogok jelenthetik a friss levegőt.
