Hiába csökkent egy év alatt durván a felére az irányadó piaci kamat szintje, az OTP Bank Rt.-nél ez alatt az idő alatt nem mozdultak a lakosságifolyószámla-hitel és a személyi kölcsön kamatai, továbbra is a 20-23 százalékos tartományban tartózkodnak. A bank múlt heti kamatmeghatározó ülésén egyebek között arról született döntés, hogy az augusztus 23-ai jegybanki kamatlépéssel azonos mértékben csökkentik az éves és az éven túlra lekötött könyves betétek kamatát, így a takarékoskodóknak szeptember 9-étől meg kell elégedniük évi 2-2,5 százalékkal. Egy nappal később lép hatályba az a módosítás, amely a lakossági számlákon változó kamatozással lekötött pénzekre vonatkozik, itt 3-4 százalék közöttire csökken az éves kamat. Megelégedéssel nyugtázhatják viszont a bank ügyfelei, hogy a 0,25 és 0,5 százalékos mértékű látra szóló kamatok egyelőre nem lesznek kisebbek. Változatlan feltételekkel fut tovább az augusztus közepén elindított betétlekötési akció is, amelynek egyetlen szépséghibája, hogy az 5-6 százalék közötti vonzó kamatlábakat csak egy hónapra lehet bebiztosítani, minthogy a pénzeket is csak ennyi időre lehet lekötni.

HVG

Nem az OTP Bank azonban az egyetlen, amelynél az egy éve csökkenő forintkamatszint jóformán csak a betéteknél meg a lakáshitelek árában követhető nyomon. Hasonlóképpen fest a helyzet például a Kereskedelmi és Hitelbank Rt.-nél (K&H), ahol egy éve bebetonozták a folyószámlahitelek és személyi kölcsönök kamatait 20-22 százalék közelében, miközben a kisebb összegű, 100 ezer forint alatti rövid lejáratú betétekre évi 2 százalékot sem fizet már. A HVB Bank Hungary Rt. sem árazta át már egy éve a számlához évi 21 százalékért adott áthidaló hitelét, s a forintban nyújtott személyi kölcsöne is alig lett olcsóbb, miközben a betétekre adott kamatait az utóbbi fél évben több mint 2 százalékponttal vitte lejjebb. A napokban különben a jegybanki lépés nyomán mindkét bank bejelentett betéti kamatcsökkentést, ám továbbra sincs hír a hitelek átárazásáról. Lapzártáig nem jelezte forintkölcsönei olcsóbbítását az első három lakossági bank közé tartozó Erste Bank Rt. sem, igaz, ez a pénzintézet az utóbbi hónapokban valamennyit nyesett már a folyószámlahitel és a személyi kölcsönök árából. A legmarkánsabb hitelkamat-csökkentő eddig kétségkívül a számlaügyfelekért támadásba lendült CIB Bank Rt. volt, amely fél év alatt 4 százalékpontot faragott le a folyószámlahitel-kamatból, így azt jelenleg évi 16 százaléknál is kevesebbért nyújtja, ráadásul személyi kölcsöne is az olcsóbbak közé tartozik, miközben a legtöbb versenytársára ráígér a betéti kamatoknál.

"A fogyasztási hiteleknél még mindig kicsi a verseny, mert a bankoknak nem kell attól félniük, hogy az ügyfelek, vállalva az ezzel járó kényelmetlenségeket, elviszik a számlát a jobb feltételeket kínáló pénzintézetekhez" - indokolta a szerinte is abnormális helyzetet a HVG-nek Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. főmunkatársa. Aránylag jó ütemben mérséklődnek viszont a lakáshitelkamatok, s nemcsak a kormányrendelet által meghatározott pályán mozgó támogatott kölcsönökéi, hanem a piaci árhoz igazodóké is, amelyeket az utóbbi időkig egyedül a K&H nem srófolt lejjebb az elmúlt hat hónapban.

Kifejezetten kedvező a helyzet viszont a devizahitelek piacán, szinte sziporkáznak a bankok a versenyképes feltételek kialakításában. Mintha itt nem egy domináns piacvezetőhöz igazítanák lépéseiket, hanem egyenlő erőkkel szállnának harcba. A verseny erősségét mutatja például, hogy fél év alatt jelentősen csökkent a különbség az euróhitelek és -betétek átlagkamatai között, miközben a forintos kölcsönök és betétek közötti kamatrés időlegesen még meg is nőtt (lásd ábránkat a 87. oldalon).

A kamatolló kinyílását az elemzők önmagában nem tartják veszélyes fejleménynek. Magyarázatuk szerint a bankok szerte a világban kihasználják, ha a kamatok gyors ütemben zsugorodnak. Azaz ilyenkor előbb a betéteket árazzák át, a hiteleket csak némi késleltetéssel. A kamatollónak azonban zárulnia kellene, amikor megáll a kamatok mozgása. Hamarosan ennek is eljöhet az ideje, az elemzők többsége szerint ugyanis az idén 6 százalékig csökken az alapkamat, majd 2006 év közepére legfeljebb 5,5 százalékig morzsolódna tovább.

A számításokat csak az húzhatja át, ha gyenge a piacon a verseny, s erre több jel is utal. A jegybank és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) szakértői például többször megjósolták, hogy amikor az irányadó kamatszint csökken, zsugorodni fog a bankok marzsa, azaz a mérlegfőösszegükre vetített kamateredményük. Ennek egyik oka az lenne, hogy miközben a bankok kamatbevétele egyre fogy a hiteleknél, az aranytartalékként kezelt látra szóló pénzeken már nem tudnak tovább spórolni. Nem lehet ugyanis tovább nyesni a nulla százalék körüli kamatokat. A marzs azonban alig változott az utóbbi egy évben. Sőt, például az OTP Bank növekedésről számolt be a második negyedévben az elsőhöz képest. Magyarázatként szolgálhat egy tavalyi jegybanki vizsgálat, amely szerint a jegybanki kamatcsökkentés eltérő hatékonysággal gyűrűzik át a vállalatoknak és a háztartásoknak nyújtott bankszolgáltatásokra. Pontosabban, míg a Magyar Nemzeti Bank a lakossági betéti oldalon hatásosan befolyásolja a bankok kamatpolitikáját, a lakossági hiteleknél ez nem mondható el. Mindezek mögött nyilván versenybeli torzulások is találhatók. Több elemző is felveti: nem egészséges, hogy a három legnagyobb bank együttesen a lakossági piac 70-80 százalékát birtokolja, ráadásul ezen belül egyes üzletágakban önmagában is meghatározó az OTP Bank 50-60 százalékos piaci részesedése.

Prózai magyarázatot adott a hitelkamatok beragadására név nélkül egy bankár. Szerinte a devizakölcsönöknél olyan jól fut a szekér, hogy néhány pénzintézet nem is tartja fontosnak a forinthitelkamatok karbantartását. Ráadásul szerinte a kereslet oldaláról túl nagy a nyomás, ami nem ösztönöz hitelkamat-csökkentésre. Az ügyfelek többsége például egyáltalán nem tudja, milyen kamatot is számol fel a bankja, ha lakossági számlájának egyenlege negatívba megy át, a személyi kölcsönök felvételénél pedig csak a havi részlet nagyságát nézik, s nem a hitel árát. Ha pedig az ügyfelek érdektelenül szemlélik, hogyan alakulnak bankköltségeik, ugyan milyen alapon vonhatnák felelősségre a nyereség maximalizálására törekvő bankokat?

PAPP EMÍLIA