HVG

Bangladesben már eddig is nemzeti hősként tisztelték a 66 éves Muhammad Junusz közgazdásprofesszort, akit most sokan politikai párt alapítására igyekeznek rávenni, mások pedig arra sürgetik, vállalja el a szombaton távozó kabinet helyébe lépő ügyvezető kormány irányítását. A külföldön eddig elsősorban szakmai körökben ismert Junusznak a világhírt is meghozta az idei Nobel-békedíj (HVG, 2006. október 21.), ami egyúttal felhívta a figyelmet jutalmazott elképzelésére is: a legszegényebbek kisvállalkozásait segítő hitelekre.

Az érintettek sokszínűsége miatt nehéz megrajzolni az úgynevezett mikrofinanszírozás hatókörét. Becslések szerint világszerte több mint 10 ezer takarékszövetkezet, pénzügyi közvetítő, kisbank, valamint civil és segélyszervezet foglalkozik azzal, hogy mikrovállalkozásoknak nyújtott kölcsönökkel emeljék ki az elmaradott országok legszegényebbjeit a nyomorból. Kialakultak bizonyos szabályok is: a hitel összege a legtöbb országban 100 dollár alatt marad, és készpénzben adják. A finanszírozási módot elsősorban használó afrikai, ázsiai és latin-amerikai országokban például kézműves-vállalkozás indítható belőle.

A pénzügyi szektorban szokásos pontos adatok híján arról is csak becslések vannak, hogy összesen mintegy 100 millióan férhetnek hozzá az ilyen hitelekhez, amelyekből nagyjából 7 milliárd dollárnyi lehet a kölcsönfelvevőknél, akik az esetek zömében nők. A jellemző vállalkozási formák a fejlődő országokban ugyanis a nők által végzett munkák. Gyakori ugyanakkor, hogy az általuk megkezdett tevékenységet férfiak folytatják, de a pénzügyeket továbbra is a nők intézik.

A hitel személyre szóló, ám a felvevőket általában 5-12 fős csoportokba szervezik. Az is előfordul, hogy a csoportból először csak néhányan kapnak pénzt, majd ha elkezdték a törlesztést, a többiek is kölcsönhöz juthatnak. Máskor mindenki egyszerre részesül a hitelben, ám a végeredmény ugyanaz: a csoporttagok késztetik egymást a törlesztésre, akár jót is állnak bajba került társukért, mert senki nem vállalja szívesen a megbélyegzést. Ez a kulcsa annak, hogy noha a hitelek visszafizetését - jelzáloggal terhelhető vagyontárgyak hiányában - semmi nem garantálja, a törlesztési ráta legalább 95 százalék.

Vita folyik arról, hogy a napi legfeljebb 2 dollárból élők - a világ lakosságának a fele - felemeléséhez a segélyek vagy a mikrovállalkozások hitelezése-e az üdvözítő út. A segélyek ugyanis gyakran pont a rászorultakhoz nem érnek el, miközben a pénzek jó része elcsordogál a korrupció és a szervezetlenség miatt. A mikrofinanszírozás által segítettek tevékenységi köre azonban viszonylag korlátozott, így éppen egymásnak teremthetnek konkurenciát. A hitelt pártolók szerint viszont a mikrofinanszírozás egyik fő érdeme, hogy még nyereséget is hoz a bankoknak.

Az ilyen hitelek kamatlába ugyanis a felmérések szerint átlagosan évi 35 százalék. Ez jóval alacsonyabb, mint a legszegényebbeket a halmozódó tartozások miatt gyakorlatilag rabszolgasorba taszító uzsorások által nemritkán kért havi 10-15 százalék, ám messze felülmúlja a hagyományos kölcsönöknél elérhető hozamot, nem beszélve arról, hogy a nem törlesztők aránya jócskán alatta marad a fejlett világ sarokba szorult hitelkártyaadósaiénak. A konstrukció fenntartása ugyanakkor viszonylag költséges, mert a részleteket a bank megbízottai jellemzően heti rendszerességgel gyűjtik össze, ami temérdek alkalmazottat igényel.

Nem véletlen, hogy a mikrofinanszírozás hagyományosan a nonprofit szervezetek területe, ahová rajtuk kívül sokáig lényegében csak a Világbank merészkedett. Az utóbbi években megnőtt a jótékonysági alapítványok szerepe. Egyre erősíti mikrohitelezési tevékenységét például a Microsoft-elnök Bill Gates és felesége által létrehozott alapítvány, míg az eBay online bolhapiac alapítója, Pierre Omidyar tavaly 100 millió dolláros keretet hozott létre, nemrég pedig Bill Clinton volt amerikai elnök gyűjtött pénzt e célra.

Újabban már kereskedelmi bankok és befektetési alapok is ráharaptak a magas visszafizetési aránnyal kecsegtető hozamlehetőségre. Az amerikai Citigroup a külföldi magánbefektetéseket garantáló állami Overseas Private Investment Corporationnel együtt szeptemberben jelentette be, hogy 100 millió dollárt fektet be mikrohitelezéssel foglalkozó pénzintézetekbe. Ugyanennyivel száll be a mikrofinanszírozásba az egyik vezető amerikai alkalmazotti befektetési alap, a tanárok pénzét fialtató TIAA-CREF. Megjelentek a folyósított mikrohitelek fedezetével kibocsátott értékpapírok is. A pénzügyi szektor egyik legdinamikusabban fejlődő - ám egyelőre szabályozatlan - szektorává vált mikrofinanszírozásba immár azok is bekapcsolódhatnak, akiknek e célra nincs több, mint 25 dollárjuk, van viszont internetes kapcsolatuk: a kiva.org honlapon keresztül leinformált fejlődő országbeli kisvállalkozót kereshetnek maguknak.

NAGY GÁBOR