© hvg.hu

Wágner Tibor: A hongkongi Hutchison Whampoa Limited (HWL) távközlési szolgáltatókat is birtokló világcéggel fogom tartani a kapcsolatot. A társaságnak Európában, Ázsiában, Ausztráliában és Afrikában vannak érdekeltségei egy sor országban, ahol különféle szolgáltatási licenceket birtokol, s – elsősorban a Magyarországon nem ismert „3” márkanév alatt – mobilkommunikációs hálózatokat üzemeltet. A HWL nagy vásárló, s ezért a Sony Ericsson megkülönböztetett figyelemmel kezeli.

hvg.hu: Ön választotta ki ezt a pozíciót, amelyet szeretett volna megszerezni, vagy a cég jelölte ki a feladatra?

W. T.: Már két éve bejelentettem a szokásos év végi teljesítményértékelési beszélgetésen a főnökömnek, hogy szeretnék az akkori közép- és kelet-európai ügyvezetői pozícióból továbblépni, méghozzá úgy, hogy nem kívánok egy másik területi igazgatóságot megkapni, hanem olyan munkára volna szükségem, amelyik lehetővé teszi a pályám továbbépítését. Úgy éreztem, hogy még vár rám, sőt jár nekem egy-két további komoly kihívás, s a korábbi állásomra egyáltalán nem volt kedvem végcélként tekinteni. Aztán egyszer csak kaptam egy telefont az új főnökömtől, aki elmondta, hogy van egy pozíció, amit velem szeretne betölteni. Mérlegelve a körülményeket, elfogadtam az ajánlatot.

Fontos volt, hogy az állás Londonban van ugyan, a cég globális központjában, de nekem nem kell kiköltöznöm. Ez a munka rengeteg utazással jár, így majdnem mindegy, hogy Londonból vagy Budapestről kiindulva járom a világot. Így ott is, itt is lesz egy íróasztalom. A munka lényegét úgyis a terepen végzem. Én mindig az a fajta menedzser voltam, aki a légmozgásokat a piacon helyben felmérve igyekezett a vitorlát a megfelelő irányba fordítani. Most is ezt szándékozom tenni. A családom (feleségem és két lányom) azonban itthon maradhat. Hogy sokat utazom, azt már megszokták, így ez az életmódunkon nem fog sokat változtatni. Ugyanakkor az a tapasztalatom, hogy aki egyszer családostól felkerekedik, az felégeti a hidakat. Ilyenkor nem marad más, vándorolnak egyik megbízástól a másikig, egyik városból a másikba, s a világ nomádjává válnak.

hvg.hu: Ez lenne az egyik ok, ami a magyar menedzsereket itthon marasztalja?

W. T.: Ez az egyik legfontosabb ok. (Vannak mobilisabb népek, például a lengyelek nem ragaszkodnak annyira ahhoz, hogy a hazájukban élhessenek.) Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy komoly nemzetközi megbízást általában csak olyan magyar vezetők, szakemberek kapnak, akik már bizonyítottak. Általában már a negyvenes éveikben járnak, mire egy ilyen lehetőség megnyílik. Egy született londoni talán már a húszas évei végére eljut ebbe a helyzetbe, mert ismerik, s emiatt közelebb van a tűzhöz. Ezért csak olyan feladatot érdemes vállalni, amelyben benne van a továbbépülés lehetősége, s igazi szakmai kihívást tartogat. Az új pozícióm kifejezetten ilyen.

hvg.hu: A csupán egyetlen céggel való kapcsolattartás első ránézésre nem tűnik olyan nagy kihívásnak, mint amiről beszél. Mi motiválta, hogy mégis elfogadjon egy ránézésre kisebb presztízsű munkát, mint amit eddig végzett?

W. T.: Ez a pozíció azért érdekes, mert egy igen dinamikus vevővel kell együttműködni. A HWL rendszeresen vásárol licenceket, vesz vagy elad érdekeltségeket, dinamikusan mozog a piacon, ráadásul a legkülönbözőbb kulturális és üzleti közegekben. Emiatt ez a munka a cégen belül köztudottan afféle vezetőképző iskolának számít. Ahhoz, hogy az ember globális üzleti ismereteket szerezzen, ez egy igen jó munka. Márpedig ahhoz, hogy valaki feljebb lépjen a hierarchiában, szükség van rá, hogy valódi áttekintést szerezzen a világpiacról. Továbbá itt olyan mélyen kell megismerni a Sony Ericsson működését, olyan szorosan kell együttműködni a különböző kontinenseken lévő értékesítési szervezetekkel is, hogy ez alkalmassá teszi az embert a magasabb pozíciók betöltésére. Úgyhogy szerintem innen még van tovább.

hvg.hu: Feltételezem, hogy mások is szerették volna ezt a széket. Mit gondol, miért esett éppen önre a választás?

W. T.: Úgy gondolom, a teljesítményem miatt kaptam meg ezt az állást. Nem állítom, hogy a Sony Ericssonon belül a személyes kapcsolati hálónak nincs jelentősége, de az esetemben ez nem játszott szerepet. A kereskedelemben ugyanis nem lehet ülni sem a korábbi eredményeken, sem pedig az ismeretségeken, mert a teljesítmény nagyon könnyen mérhető.

Egy regionális vezető dolga gyökeresen más, mint az új feladatom. Az előbbi esetben az előírt számokat, forgalmat, profitot kell hozni. Most sokkal inkább stratégiai szemléletű munka vár rám. Például meg kell határozni, hogy milyen legyen a termékfejlesztés iránya, a Hutchisonnak milyen termékekre lesz szüksége az elkövetkező években. Ezért már a K+F-ben is együtt kell működni. Aztán el kell dönteni, hogy milyen legyen az értékesítés stratégiája stb. A HWL minden piacon a réseket keresi, ahová benyomulhat, így nagyon különböző igényekkel léphet fel a különböző országokban, ami igen nagy rugalmasságot kíván tőlünk a termékfejlesztésben és az együttműködésben.

hvg.hu: Szerencsének vagy éppen szerencsétlenségnek tartja, hogy alig maradt néhány nagy, globális méretekben is befolyásos gyártó? Hogyan befolyásolja a munkáját, hogy csak kevés konkurenssel kell megharcolnia?

W. T.: A mobiltelefon-piacon kegyetlen harc van. Valóban alig maradt világméretekben is komoly gyártó. Ezeket mindenki ismeri. Emiatt minden hiba azonnali veszteséget okoz, s minden térnyerés azonnal hasznot hoz a konkurensek kárára. Ez hatalmas pressziót jelent a termékfejlesztésre, hiszen igen rövidek a termék-életciklusok és igen széles a termékportfolió. A Sony Ericsson alapkoncepciója szerint nem adunk el olyan terméket, amelyiken nincs haszon. Az új és az exkluzív termékek esetében a profit magasabb, de 9-12 hónap alatt ez visszacsúszik az átlagos színvonalra, hiszen jön az újdonságok következő generációja.

A termékfejlesztés fő trendje ma az, hogy a készülékek a piaci szegmenseknek megfelelő funkciókat kapnak. Vannak telefonok, amelyeknek a zenelejátszó funkciói erősek, vannak, amelyek elsősorban a fotózást támogatják, s vannak olyanok is, amelyek a multimédia alkalmazások használatát teszik egyszerűvé. A "mindent bele" elvét lassan teljesen meghaladjuk.

hvg.hu: Ahhoz, hogy sikeresen kiszolgálhassa a gondjaira bízott vásárlót, nyilván már az új terméktrendekkel is tisztában van. Mire számíthatunk az elkövetkező időszakban a mobiltelefon piacon?

W. T.: A jövő egyértelműen a mobil internetes, web 2.0-ás funkciókat hordozó készülékeké, s jelentős karriert futhat be a mobiltévé is. Ezen a területen az elkövetkező években hatalmas változások várhatók. Részben mert a sávszélességek elfogadhatóvá válnak, s a csökkenő készülékárak is lehetővé teszik e funkciók igénybevételét. A 3G megoldások – bár később, mint ahogy a kezdeti prognózisok sejtették – végül mégiscsak polgárjogot nyernek.

MZ