A Királyi Külügyi Intézet – londoni székhelye után, általánosan használt nevén a Chatham House – szerint az OECD-országcsoport már a pénzügyi válság legutóbbi, robbanáshoz hasonlatos szakasza előtt is „szokatlan mértékben összehangolt recesszió” felé süllyedt. A folyamat fő eleme, hogy a fogyasztói és az üzleti kiadások egyidejűleg összeomlanak, az elbocsátások és a csődök kockázata nő.

A háztartások és a vállalatok számára azonban a kockázatok most már nem korlátozódnak a kiadási tervek kényszerű csökkentésére; a közvetlen fenyegetés a hitelforrások teljes befagyása, és az, hogy még a bérek kifizetéséhez és a beszerzési költségek fedezéséhez szükséges tőkét is csak küszködve lehet felhajtani.

Kalifornia államnak például már gondot okoz a tanárok bérének folyósításához szükséges hitelek előteremtése. Ez Oroszországra volt jellemző a 90-es évek közepén, de arra soha senki nem számított, hogy ugyanez a probléma az Egyesült Államokban is megjelenik, áll a Chatham House elemzésében.

A lakossági szintű hitelforrások elapadását alátámasztják más londoni jelzések is. A MoneyExpert.com nevű internetes hitelajánlat-összehasonlító cég jelentése szerint Nagy-Britanniában az elmúlt fél évben csaknem ötmillió új hitelkártya-, illetve bankhitel-kérelmet utasítottak el a kibocsátó bankok; ez napi több mint 20 ezer elutasított kérelmet jelent.

A Bank of England – a brit jegybank – legutóbbi kimutatása szerint az augusztusban folyósított lakossági ingatlanhitelek értéke az előző hónapban kihelyezett összeg 5 százaléka volt Nagy-Britanniában.

A Chatham House londoni elemzése szerint a fejlett ipari térségben már eddig valószínűsített fogyasztáscsökkenés is elégséges ahhoz, hogy „ronda recessziót” okozzon: a GDP-érték 2009-ben jó eséllyel legalább 1-2 százalékkal visszaesik az Egyesült Államokban és Európában.

A jelenlegi piaci felfordulást figyelembe véve azonban a GDP-visszaesés olyan mértékűvé is fajulhat, amilyen általában harmadik világbeli adósságválságok idejére volt jellemző: egyes előrejelzések akár 10 százalékos zuhanást sem zárnak ki a következő hónapokra, áll a londoni kutatóműhely új jelentésében.

Ebben a helyzetben különös figyelem irányul a feltörekvő piacokra. Nyilvánvalóan túlzás lenne azt kérni a felzárkózó térségtől, hogy vállalja át a világgazdasági növekedés fenntartását, mégis, a belső fogyasztás erős dinamikája ebben az országcsoportban ellensúlyozza a gyenge OECD-be irányuló export lassulását.

Mindemellett a térség exportjának célállomásai is egyre kevésbé koncentráltak, és így ezek az országok kevésbé függnek az amerikai kereslettől. A feltörekvők részaránya az Egyesült Államokba irányuló teljes exporton belül mára 15 százalék alá csökkent az egy évtizeddel ezelőtti 25 százalékról, áll a Királyi Külügyi Intézet elemzésében.

Az ázsiai exportőrök jelentős részének most már Kína a fő piaca, Kína pedig megelőzte az Egyesült Államokat és a nagy európai gazdaságokat az öböl menti arab olajállamok exportszállítójaként. Ez a sokszínűsödés a globalizáció kedvező oldala, és megmutatja: a globalizáció nem feltétlenül jelenti azt, hogy a világgazdasági növekedés az amerikai fogyasztótól függ.

A globális GDP-növekedéshez Kína ma már önmagában többet ad hozzá, mint az amerikai gazdaság, India ugyanannyit, mint Japán, a felzárkózó térség együtt pedig nemsokára többel járul hozzá a világgazdasági bővüléshez, mint az OECD, sőt vásárlóerő-paritáson mérve a feltörekvők máris megelőzték az OECD-csoportot, áll Chatham House elemzésében.

A londoni intézet szakértői szerint a folyamatos kínai növekedés jelenti ma a legjobb reményt arra, hogy mérsékelni lehessen a jelenlegi válság által a világgazdaságnak okozott károkat. Ettől függetlenül a pénzügyi szektor válságát a lehető leggyorsabban ellenőrzés alá kell vonni, elkerülendő, hogy a pánik még több vállalatot romba döntsön, és embereket fosszon meg megélhetésüktől, áll az elemzésben.