Lassan egy évtizede ironizál a világ azon a Franciaországban a közelmúltig konszenzust élvező irányvonalon, amely egyenlőbb, igazságosabb és jobban szabályozott társadalmat kíván megvalósítani a jelenleginél politikusabb és demokratikusabb európai ambíciókkal társítva. A liberális gondolkodók, köztük számos francia, egyenesen archaikusnak és konzervatívnak tartották Franciaországot azért, mert visszautasította az angolszász országokban megvalósított önszabályozó piac gondolatát.

A politológus szerint azonban az elmúlt napokban a "pénzügyi kapitalizmus látványos válságával" szemben az állami szerepvállalás visszatérésének és a szabályozás rehabilitálásának lehetünk szemtanúi.

Franciaország mindig is "vegyes gazdaságú" társadalom maradt, ahol az állam soha nem szállt ki annak irányításából és a szabályozásoknak most jelentkeznek a jótékony hatásai: a francia bankrendszernek sikerül a leginkább ellenállnia a nyugati-európai országokban. A politológus szerint ez egyértelműen a szabályozás és a más országokban elfogadottnál sokkal szigorúbb ellenőrzés közvetlen eredménye.

Nicolas Sarkozy francia államfő és Angela Merkel német kancellár több mint egy éve a jobb átláthatóságot és ellenőrzést követelik, de erre Nagy-Britannia és az Egyesült Államok mostanáig nemet mondott. A bankközi hitelek garantálásával, a bankok átmeneti részleges államosításával és a pénzügyi kapitalizmus tervezett reformjával most Németország és Franciaország revánsot vesz és talán bevezeti a szociális piacgazdaságot - véli Duhamel.

Az elemző szerint az irányváltás legszimbolikusabb jele az, hogy tíz évnyi pénzügyminiszterséget követően a legkevésbé Európa-barát, legliberálisabb brit munkáspárti kormányfő, az eurót és a gazdasági szabályozást elutasító Gordon Brown dolgozta ki az eurózóna politikai akciótervét a válság leküzdésére.

Az európai színtéren már teljes díszletcsere történt: az eurózóna "létezik" és döntéseket hoz, az Európai Unió soros elnöke közös válaszokat és összehangolt lépéseket kényszerít ki, s úgy tűnik, hogy az európai állam- és kormányfők képesek közös ügyért harcolni, a brüsszeli adminisztrációt félresöpörve használható javaslatokkal előállni és legalább olyan politikai válaszokat adni a válságra, mint Washington.

"Az állam visszatért és a politikai Európa létezik: az egy évtizede eltemetett francia modell talán nem is annyira elavult" - zárja írását a francia politológus.