Ha így megy tovább, a válság minden pénzünket elviheti

Annak könnyű a helyzete, aki kérdéseket vet fel és nem annak, aki megoldásokat keres – mondta Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója a napokban megrendezett Magyar Üzleti Fórum 2008 című rendezvényen. A fórumot leginkább a bizonytalanság uralta, a résztvevő szakemberek egymással egyetértve többször hangsúlyozták: a válság nagy valószínűséggel strukturális változásokat hoz majd a pénzügyi szektorban. Továbbá leszögezték, hogy a kereskedelmi bankoknak a jövőben az eddig megszokottnál jóval szűkösebb forrásokból kell majd gazdálkodniuk.

A konferencia felszólalói a várható tendenciák között említették, hogy az államoknak valószínűleg nagyobb szerepet kell vállalniuk. A válság kezelésének egyik módja lehetne az anticikikus gazdaságpolitika, azaz a kormányok pótolhatnák a jó időkben felhalmozott megtakarításokból a válság miatti kieséseket. Magyarország egyik nagy problémája azonban, hogy nincsenek ilyen megtakarításai, így most nagyon szűk a mozgástér is.

Adócsökkentésre most nincs lehetőség – szögezte le a Deloitte elnök-vezérigazgatója. Szerinte Magyarország csak keresletátrendezést tud végrehajtani, ami viszont az egyik helyen segítség, másutt viszont megszorítást jelent. Gazdaságélénkítésre nagy szükség lenne, s erről a gazdasági csúcson is lehetett javaslatokat hallani – jegyezte meg Oszkó, de hozzátette, hogy az nem világos, honnan lenne meg rá a pénz. Az azonban biztos, hogy az elérhető forrásokra nagy szüksége van a gazdaságnak.

Rácz Margit, a Világgazdasági Kutatóintézet kutatója szerint a mostani válság feltárta a pénzügyi rendszer súlyos szabályozási hibáit, de csak elemzések után lehet megmondani, hogy pontosan mi is történt. A kutató tarthatatlannak nevezte, hogy a válság kezelésében a kormányok azonnali tűzoltásként 100 milliárdos mentőcsomagokat adnak ágazatok megmentésére. Ennek véget kell vetni – hangsúlyozta –, hiszen ez akár rendszeressé is válhat, újabb és újabb ágazatok fognak jelentkezni pénzügyi segítségért. Egyértelmű, hogy a nemzetközi pénzpiacokat működőképessé kell tenni, vissza kell állítani a bizalmat, és ebben az államoknak is szerepet kell vállalniuk. Ehhez azonban óvatos „policy mix” kell – figyelmeztetett Rácz Margit. Mivel a pénzpiacok globálisan integráltak, ezért csak nemzetközi szabályozás segíthet. A kutató azonban ennek megvalósulásával kapcsolatban eléggé szkeptikus, így elhúzódó válságra számít.

Hamecz István, az OTP Alapkezelő elnöke a hitelszűkülés veszélyére hívta fel a figyelmet: a bankok egymásnak nem hiteleznek kockázatos eszközökben, ami a hitelszűkülés komoly esélyét vetíti előre. További kockázat Magyarország számára a bankok magas arányú külföldi tulajdona is, hiszen ezek anyabankjai korlátozhatják a magyar leányok forrásait. Erre példaként a balti országokat említette, ahol a bankok többsége svéd tulajdonban van. A „könnyű pénz” időszakában nagy növekedést értek el ezek az országok. Amikor azonban hirtelen megváltozott a trend 2007 második negyedévében, a svéd anyabankok leszűkítették a hitelezést, s látványos és drasztikus visszaesés következett be a gazdaságban. Az észteknél például a 10 százalék körüli növekedés 2,5 százalékos csökkenésbe fordult át. A reálbérek 15 százalékos növekedése a hitelszűkítés után 0-ra csökkent és még lejjebb mehet. A költségvetésük pedig a 4 százalékos többletről 2 százalékos hiányba fordult át, úgy, hogy megfelelő gazdaságpolitikát folytattak, és nem volt adósságuk. A források hirtelen elapadása még így is drámai hatással volt a fogyasztásra és a szolgáltatói szektorra – jegyezte meg Hamecz István, aki Magyarországon sem tart kizártnak hasonló hitelszűkülést hasonlóan drasztikus visszaeséssel.

Az OTP Alapkezelő elnöke a kormányzati inflációs előrejelzéseket túlzottan magasnak vélte. Szerinte 2 százalék körüli, vagy még alacsonyabb pénzromlással lehet számolni. Bíróné dr. Szegő Márta, az UniCredit Bank Zrt. főosztályvezetője ezt alátámasztva megjegyezte, hogy 3 százaléknál magasabb inflációt ők sem tudtak kihozni. Nem értik, hogy a magas inflációs előrejelzés min alapszik, hiszen az olaj- és az élelmiszer-áremelkedésnek vége, amiből csak alacsony – akár negatív értékű – inflációra lehet következtetni – tette hozzá.

A nagy külső finanszírozási igényű országok most komoly bajba kerültek azzal, hogy a korlátlan hitel lehetősége egy csapásra megszűnt – vélekedett Tardos Gergely, az OTP vezető elemzője –, hiszen a reálgazdasági hatás még csak most jön.

Az OTP Alapkezelő elnöke szerint az 1 százalék feletti GDP-növekedés is optimista jóslat. A legpesszimistább forgatókönyv persze az lenne, ha teljesen megszűnnének a források és nem lenne miből finanszírozni a költségvetést. Ebben az esetben a defláció is valós veszélyt jelent, ez ugyanis a likviditásigény növekedésével jár együtt, miközben a pénz vásárlóereje nő. Ennek hatására az adósság reálértéke megemelkedik, aminek eredményeképpen a bankok sem fognak hitelezni. Minél inkább nem hiteleznek a pénzintézetek, annál mélyebb lesz a recesszió, és beindulhat egy lefelé irányuló spirál. Ha defláció lesz, annak drámai hatásai lehetnek – figyelmeztetett.

Ebben a helyzetben azonban Magyarország a klasszikus gazdaságpolitikai eszközökkel nagyon keveset tehet. Mivel a jó időkben nem volt megtakarítás, most nincs miből gazdálkodni. A jelenlegi helyzetben nagyon nagy szükség van a fiskális és a monetáris hatóságok szoros együttműködésére. Meg kell valahogy akadályozni a hitelbeszűkülést, különben nagy recesszióra lehet számítani – hangsúlyozta Hamecz.

A helyzetet súlyosbíthatja a bankoknak az a gyakorlata is – tette hozzá –, hogy minél rosszabb a helyzet, annál inkább a biztonságosabb eszközök felé fordulnak, aminek következtében nem bankokként működnek, hanem a túlélésért kezdenek el küzdeni. Ezen pedig véleménye szerint a kamatcsökkentés sem segít. A belföldi forint- és devizapiacok, illetve az állampapírpiac normális működését is minél hamarabb vissza kell állítani. A jegybanknak ennek érdekében nem szokványos megoldásokkal is elő kell állnia – tette hozzá.

Kondrát Zsolt, az MKB Bank Nyrt. vezető elemzője arra mutatott rá, hogy hiába pumpálnak pénzt a bankrendszerbe, az nem folyik tovább a gazdaságba. Amelyik banknak van pénze, az most a jegybankokba fekteti, mert nincs másban bizalmuk. Fokozatosan tapasztalható némi javulás, de ez nagyon lassan megy végbe, emiatt az EU-ban például nem is nagyon látszik, hogy enyhült volna a válság hatása – fejezte ki aggodalmát a szakértő. Továbbá az sem látszik, hogy egy banknál likviditási vagy tőkemegfelelési gond van, ami további kockázatokat jelent.

Az állami bankmentéseket Kondrát Zsolt mellett Török Zoltán, a Raiffeisen Bank vezető elemzője is helyesnek ítélte meg, hiszen ezzel a legrosszabbat elkerülték az országok. A piacon némi enyhülést szerinte is lehet látni, de a bankok közötti bizalom továbbra sem állt helyre, a pénzintézetek még mindig csak a központi bankokban bíznak. Az elemző úgy vélte, hogy a Lehman Brothers összeomlása előtti pénzpiaci helyzet körülbelül egy év múlva érhető majd el.

A jövőre vonatkozóan elemzők a szabályozások szigorodását valószínűsítik, ám Rácz Margit mellett Török Zoltán is óvatosságra intett. A szabályozók csak a múlt tapasztalataira támaszkodhatnak, ezért a regulátorokban nincs meg az a tudás, amellyel fel tudnak lépni a válság ellen – mondta Alan Greenspant, a Fed volt elnökét idézve. Ezért az elemző úgy vélte, hogy a jövőben a nagyon rugalmas szabályokat kellene kialakítani, amelyek lehetővé tennék az alkalmazkodást a kialakuló környezethez.

Sz.Zs.