HVG

Mintha átok sújtaná a magyar magán-nyugdíjpénztári rendszert, a fordulópontoknál rendre válság teríti le. Az első csapás éppen az 1998-as induláskor érte a pénztárakba frissen beléptetett tagokat, amikor az első évi hozamokat a Távol-Keletről elindult, később orosz válságként emlegetett részvénypiaci összeomlás rontotta le. A részvényárak néhol 50 százalékos esése csak azért nem hagyott mély nyomokat a befektetésekben, mert a részvények aránya a 10 százalékot sem érte el a kasszák vagyonában, emellett a papírok árfolyama még abban az évben emelkedni kezdett. Annál inkább elbizonytalaníthatja a tagokat a mostani tőzsdekrach, amely éppen akkor sújtott le, amikor a húsz magánnyugdíjpénztár közül a magánpénztári ág tagságában és vagyonában egyaránt 45 százalékot kitevő nyolc kassza - a jogszabályokat követve - részvényekre cserélte le a kevésbé kockázatos állampapírok nagy részét.

A kötelező portfólióátalakítással magyarázza a Private pensions román internetes szaklap, hogy Közép-Kelet-Európában 2007-2008 júliusa között Magyarországon olvadt el a legnagyobb mértékben, 20 százalékkal a magán- és önkéntes nyugdíjpénztárak vagyona. A veszteséget 2 milliárd euróra, azaz csaknem 540 milliárd forintra becsüli a román forrás a nyugdíjpénztári szektorban, ahol a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint idén félévkor 2700 milliárd forintra rúgott a vagyon, amiből a magánpénztári ág 2 ezer milliárdot képviselt. Ugyancsak PSZÁF-adat, hogy a magánpénztári ág átlaghozama 2008 első felében mínusz 9,83 százalék volt, míg az önkéntes nyugdíjpénztáraké mínusz 6,91 százalék. A magánkasszák rosszabb mutatóját a PSZÁF is a magasabb részvényhányaddal magyarázza.

A rekordveszteség miatt a gyengébben teljesítő pénztáraknál elpárologhat az utóbbi öt évben felhalmozott reálhozam. De pesszimisták a korábban az átlagosnál jobb hozamot elérő kisebb pénztáraknál is, mondván képtelenek a csodára, amikor az állampapír-befektetéseken is 6 százalékot lehet bukni három hét alatt, ráadásul az irányadó jegybanki kamat múlt heti 3 százalékpontos emelése leértékeli a portfólióban lévő, alacsonyabb kamatozású régebbi állampapírokat.

HVG

A legtöbb gonddal várhatóan azok a magánnyugdíjpénztárak szembesülnek, amelyek a 2009. januári határidő helyett már 2008-tól bevezették tagjaiknak a választható portfóliót (lásd táblázatunkat a 102. oldalon). Ez három befektetési csomagot takar, amelyek eltérő arányban tartalmaznak részvényeket. A még legalább 15 évig aktív tagoknak szánt növekedési portfólió minimum 40 százalékot, a munkában még 5-15 évet töltőknek javasolt kiegyensúlyozott portfólió pedig legalább 10 százalékot, miközben a legidősebbeknek kötelező klasszikus portfólióban nincs előírt részvényhányad. A tagok ugyan választhattak a három csomag közül, de általában csak 15-20 százalék döntött saját maga, a többiek automatikusan megkapták azt a pakkot, amelyik a nyugdíjig hátralevő éveik alapján dukált. A befektetési csomagok részvényhányadára vonatkozó előírást néhány kassza túl is teljesítette, ami a mostani rekordszintű áresésnél komoly veszteség lehet, ha túl drágán vásárolt be a részvényekből. A következményekkel az év végén szembesülnek majd a tagok, ám az OTP Magánnyugdíjpénztár és az ING Pénztár napi árfolyamadatai már most elárulnak valamit a konkrét veszteségekből. A növekedési portfólió árfolyama az OTP-nél 31 százalékos, az ING-nél 14 százalékos vagyonvesztésről tanúskodik, igaz, ez utóbbi kassza csak október 1-jétől vezette be a három portfóliót.

"Ha nem változik a klíma, a tőkepiaci lejtmenet hatása feleakkora lehet az év végén azoknál a pénztáraknál, amelyek csak 2009-től térnek át a választható portfóliós rendszerre" - érvelt a HVG-nek a későbbi lépés mellett Kozek András, az Allianz Magánnyugdíjpénztár befektetési igazgatója. Az Allianz egyébként igyekezett időben minél inkább széthúzni a részvényvásárlást, ezért a válság csak 20 százalékos részvényhányaddal érte el. Időközben a kormány jóvoltából a magánnyugdíjpénztárak haladékot kaptak: a minimális részvényhányadok feltöltésére kitűzött eredeti 2009. júniusi határidőt ugyanis a kabinet - a válságra hivatkozva - 2011 júniusára halasztotta. Nem érdemes azonban az utolsó pillanatig várni, véli Kozek, hiszen a tagoknak előnyös, ha befektetési csomagjaikat a tőzsdei árak alján töltik fel részvényekkel.

Ugyanakkor megkésett lépésnek tartják a VIT Nyugdíjpénztáránál a nyugdíjkasszák állampapír-vásárlására vonatkozó jogszabályi korlátok eltörlését. Ez egyébként a pénztártagoknak sem kedvez. "Nem ismerek olyan pénztárat, amely eladná az év során vásárolt részvényeit a mostani árakon, csak hogy állampapírt vásároljon helyette" - mondta Fülep Zsolt, a VIT Nyugdíjpénztár befektetési vezetője. Ebben az esetben ugyanis a pénztár elveszítené a lehetőséget, hogy az alulértékelt részvények miatt keletkezett veszteségét visszanyerje a válság múltával. Amelyik pénztár a kormány ösztökélésére venni kezdte volna a kincstári papírokat, a múlt heti jegybanki kamatemelés után rögtön vesztett volna ezeken a befektetéseken is. Jól dacolnak viszont a viharos időkkel a VIT önkéntes pénztári ágának ingatlanberuházásai. A 2,5 milliárd forint értékű belvárosi parkolóház például - a bérleti szerződésnek köszönhetően - bankgaranciával is biztosított folyamatos bevételt hoz.

Vagyonkezelői prognózisok szerint az idén legfeljebb néhány kisebb ágazati önkéntes pénztárnál lehet számítani pozitív hozamra, ott, ahol a tagok pénzét kizárólag bankbetétben és rövid lejáratú állampapírban tartják. Mégsem kell vészharangot kongatni a pénztárak felett Szalay-Berzeviczy Attila volt tőzsdeelnök szerint, aki úgy véli: öt-hat év múlva már alig lesz látható a budapesti tőzsdeindexen (BUX) a mostani krach, ahogy az 1998-as orosz válság okozta ársokk is belesimul a BUX-görbébe. Éppen ezért szerinte sem a pénztári tagoknak, sem a kormánynak nem kellene kihátrálnia a magas részvénytartalmú portfóliók mögül, ráadásul a válság kiváló alkalom arra, hogy a pénztárak jutányos áron töltekezzenek fel részvényekkel. A vagyonkezelők veszteséget csökkentő lépéseitől függ, hogy a pénztártagok az év végén felhalmozásuk 10 vagy 40 százalékát veszítik-e majd el.

A válság egyértelmű vesztesei lesznek viszont azok a magán-nyugdíjpénztári tagok, akik hamarosan elérik a nyugdíjkorhatárt, viszont már nem tudnak visszalépni a tb-rendszerbe (például azért, mert a nyugdíjjogosultságuk idején a pénztári tagságuk meghaladja a visszalépéshez előírt maximum 120 hónapot). A pénztári megtakarítások reálértéke ugyanis - elemzői várakozások szerint - csak három-négy év múlva érheti el ismét a 2008 elejei szintet. Az ilyen pénztártagok számára egyetlen megoldás kínálkozik: bennhagyni a pénzt a kasszában, hogy a javuló piaci körülmények közepette néhány év alatt visszahízhasson. Miután azonban a nyugdíjba menetellel a tagdíjfizetés is megszűnik (a vagyonkezelés költségét fedező külön tagdíjfizetést csak az önkéntes pénztárak alapszabálya tartalmaz), a számlán hagyott pénzt a magánkasszának a többi tagtól beérkező díjak terhére kellene kezelnie.

PAPP EMÍLIA