Próbálkozások a növekedés élénkítésére

Ó, ió, recesszió! Bár a hivatalos visszaszámlálás Magyarországon csak október közepén kezdődött el, a gazdasági növekedés valójában már a július-szeptemberi időszakban mínuszt mutatott. Ha csak minimálisat is: a hazai össztermék (GDP) a Központi Statisztikai Hivatal első gyorsbecslése szerint - amelynek a hibahatára plusz-mínusz 0,2 százalékpont - 0,1 százalékkal maradt alatta az előző negyedévben mért értéknek. Erőteljes fékeződésre utalnak a 2007 azonos időszakához viszonyított adatok is: a GDP a második negyedévben még 2 százalékkal bővült, a harmadikban azonban csupán 0,8 százalékkal. A recesszió előszelének tekinthető az infláció gyors hanyatlása is, a fogyasztói árak a szeptemberi 5,7 százalékos növekedés után októberben már csupán 5,1 százalékkal haladták meg az előző évit.

A recessziós áramlatban afféle szigeteket próbál képezni a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági Minisztérium, amelyeken talán meg lehet kapaszkodni. Az általános hitel- és forrásszűke enyhítésére a vállalati szférának a következő két évben összesen mintegy 1400 milliárd forintos támogatást juttató programot Bajnai Gordon miniszter múlt csütörtökön az Országgyűlés gazdasági bizottságának kibővített ülésén ismertette, a munkaadói és vállalkozói szervezetek dicséretét kiérdemelve. Mivel a pénzügyi vészhelyzetben a gazdaság élénkítésére költségvetési források gyakorlatilag egyáltalán nincsenek, a tárca az uniósakat veti be, akár átcsoportosítások árán is. Ezek közül egyelőre csak a korábban már meghirdetett mikrohitel-konstrukció működik, a csekély összegű (úgynevezett de minimis) támogatási elveknek megfelelő kölcsön kamata a programba elsőként bevont K&H banknál 10 százalék - miközben a pénzintézet évi alapkamata november 13-a óta 14,2 százalék. Ennél is előnyösebbek a megyei és városi vállalkozási alapítványok által folyósított kölcsönök, lapzártánkkor a legolcsóbb csupán 5,9 százalékos kamattal ketyegett. A hitelhez a banki kockázatok enyhítésére állami garancia is járul, s a tárca úgy kalkulál, hogy az erre szánt 76 milliárd forint - a békebelinél kétszer nagyobb, mintegy 9 százalékos bukási arányt feltételezve - 680 milliárd forint kölcsön kihelyezéséhez nyújt fedezetet. Mind hitel-, mind tőkejuttatásra készülnek új konstrukciók is, ígérte Bajnai, valamint az Új Magyarország fejlesztési terv keretében 500 milliárd forint, a vidékfejlesztésiben 400 milliárd forint erejéig juthatnak támogatáshoz a vállalkozók.

"Szépek a tervek, jó az irányuk" - reagált a bizottság fideszes tagja, Matolcsy György, ám gyorsan hozzáfűzte, hogy politikai fordulat nélkül nincs esély a kilábalásra. Hétpontos programjában alapvetően a 2001 őszén az akkori világpiaci dekonjunktúra hatásainak csillapítására bevetett Széchenyi Plusz több elemét felelevenítette, például a lakásépítési támogatásokét, amelyek szerinte közrejátszottak a gazdasági növekedés lassulásának fékezésében. Ez aligha vitatható, de a lakáscélú támogatások manapság már mintegy 200 milliárd forintot hasítanak ki az államháztartásból; sok adófizető pénze jut így kevesek zsebébe. A prolongált költségvetési feszültséget az SZDSZ úgy óhajtja csillapítani, hogy a régi, kamattámogatással nyújtott kölcsönök előtörlesztését az állam egyszeri akció keretében támogatná. Erről meg kellene győzni a bankokat is, amelyek olyannyira ragaszkodnak pontosan fizető adósaikhoz, hogy az előtörlesztéshez tetemes, olykor 3 százalék feletti felárat számítanak fel. Viszont el lehetne vágni azt a kört, hogy az állam előbb bőségesen támogatta a lakáshiteleket, majd az azokon keletkezett banki nyereséget megcsapolta, az idén és jövőre is mintegy 15 milliárd bevételt várva e járadékból.

A gazdasági csúcs résztvevői. Áthidalási kísérlet © Müller Judit

Az építőipari körbetartozásra Matolcsy azt a megoldást vetette fel, hogy az állam egy konszolidációs alap bevetésével vásárolja fel a mintegy 400 milliárd forintos állományt. Ez felhívás lehet a táncra, amennyiben feltehetően azok is tartanák a markukat, akik némi erőfeszítéssel a felszínen tudnának maradni. "Elolvadási" kockázatuk a kis- és középvállalatoknak ígért kormányzati tőkejuttatásoknak is van, különösen akkor, ha a cégek piacot veszítenek, a feltőkésítési igény alól azonban Bajnai nem tudott vagy már nem akart kitérni. Az építőipar kétségkívül katasztrofális helyzetében pedig azt jövendölte, hogy az uniós támogatású nagyberuházások mintegy 1800 milliárd forint pluszkeresletet támasztanak, miközben az építőipar éves teljesítménye mintegy 1900 milliárd. Volt már ennél több is, 2006-ban például 2160 milliárd forint, ám a teljesítmény azóta csak zuhan.

Váratlanul, ám annál látványosabban megvédte az állami alkalmazottak 13. havi bérét a gazdasági csúcson Kóka János, az SZDSZ fő gazdaságpolitikusa. Szerinte a tanárok, tűzoltók, nővérek keresetét addig nem szabad megcsapolni, amíg az állami intézményrendszert nem vetették alá "zsírleszívásnak". Mind a 9045 állami közfeladatot felül kell vizsgálni, a közigazgatási üdültetési rendszer megszüntetésén, az ingatlanok értékesítésén például 1 milliárd forintot, a bérbeadásra készült lakások építtetőinek járó kamattámogatás megvonásán 6 milliárdot lehetne spórolni. Ilyen tételekből Kóka szerint 2010-ig 250-500 milliárd forint is összejönne. Ennek egy része fedezné a társasági különadó megszüntetésével kieső bevételeket, így jövőre egységes 18 százalékos kulccsal adóznának a cégek. Több párt és munkaadói szervezet vezetője akár az általános forgalmi adó emelését is elfogadta volna a foglalkoztatást terhelő adók, járulékok csökkentése fejében. Bár normál esetben az áfaemelés minden fillére azonnal megjelenik az árakban, a mai, erőteljes deflációs nyomás mellett kisebb a veszély, hogy egy ilyen döntés tartós áremelkedésbe torkollana.

A munkahelyek megvédésére Matolcsy 9 százalékpontos járulékcsökkenést javasolt - amire aligha lát módot a kormány -, illetve azt, hogy "bizonyos életszakaszokban" a foglalkoztatottak után ne kelljen társadalombiztosítási járulékot fizetni. Ez az 50 év feletti munkanélküliek elhelyezkedése esetén ma is így van, a pályakezdők és a gyermeknevelésből munkába állók pedig számottevő járulékkedvezményben részesülnek. A járulékmentességet a munkahelyek megtartása érdekében a kormány jövőre az 5-50 fős vállalkozásokra is kiterjesztené. Ha új munkavállalót vesznek fel, öt másik dolgozó után is elengednék a járulék 10 százalékát.

A hitelszűke miatt Kóka azzal állt elő, hogy a Magyar Fejlesztési Bankot (MFB) haladéktalanul be kell vonni a forgóeszköz-hitelezésbe. Ennek szükségességét Futó Péter, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetségének az elnöke azzal az állítással indokolta, miszerint naponta nyolcvan-száz stabil adós forgóeszközhitelét nem újítják meg a bankok. Az MFB-törvény ilyen értelmű módosítását több szocialista politikus már egy héttel korábban indítványozta, a javaslatot pedig hétfőn az Országgyűlés sürgősséggel el is fogadta. Kóka annyiban licitált rá az MSZP-javaslatra, hogy e kölcsönök ne legyenek drágábbak az IMF-hitelnél. Utóbbi a lehívott összegtől függően 2,71-4,71 százalék, ilyen olcsó vállalati forgóeszközhitel a mai jegybanki alapkamat és devizahiány mellett irreálisnak tűnik. Az SZDSZ szorgalmazza azt is, hogy 2010-ben be kell lépni az euró előszobájának tekintett ERM-II árfolyamrendszerbe, jóllehet a kormányfő ezt már jövőre megtenné.

Eurót, de azonnal - így summázható az MDF nevében felszólaló Herényi Károly véleménye, aki még a közös valuta egyoldalú bevezetésétől sem szeppenne meg. Eltekintve attól, hogy az unió szabályrendszerében ez lehetetlen, a "tárgyalásos" megoldás pedig kilátástalan, a pénzügyi pánik atmoszférájában talán lehetőség volna a céldátum konszenzusos kijelölésére. A sietségtől azonban Surányi György, a jegybank korábbi elnöke óva intette a politikusokat; a portfolio.hu internetes portálnak adott interjújában arra utalt, hogy a reálgazdaság felzárkóztatására is kellő gondot kellene fordítani. Bár a pénzügyi feltételek papíron már nem teljesíthetetlenek, a jövő évre tervezett költségvetési kaszabolásból egyáltalán nem következik, hogy az államháztartás hiánya tartósan alacsony maradna. A kirostált tételek jelentős része - beleértve az állami alkalmazottak 13. havi fizetésének elvételét, a 13. havi nyugdíj 80 ezer forintos plafonjának a megszabását - csak átmeneti megtakarításnak tekinthető. Arra viszont volna idő, hogy a 2009-es büdzsé elfogadása után - amire van némi esély - szisztematikus rendteremtés kezdődjön el az államháztartás feladatai és a költségvetési sorok között.

FARKAS ZOLTÁN