Miért veszélyes halogatni a digitalizációt? Cégvezetőként ezeket érdemes átgondolnia!
Aki időben cselekszik, hatékonyabban működik és pályázatokhoz, új piacokhoz is hozzáférhet.
Az ExxonMobil két fúrást végzett 4358 és 4200 méterig. Mindkét esetben igen jelentős mennyiségű víz is a felszínre került, valószínűleg egy víztározó természetes törésvonalába ütköztek. A vízréteg megőrzése érdekében állnának le a kutató fúrásokkal ezeken a szinteken - közölte a cég.
Somlyai Dóra, a kutatásban szintén részt vevő Mol Nyrt. magyarországi kommunikációs igazgatója az MTI-nek elmondta: korainak tartják a Falcon bejelentését, hiszen a Földeák-1-es kút tesztelése, illetve eredményeinek értékelése jelenleg is tart.
A magyarországi földgázkutatás azóta értékelődött fel a külföldi befektetők szemében, hogy az energia drágasága és a technológia fejlődése lehetővé teszi nem hagyományos, nehezen és drágábban kitermelhető lelőhelyek megdolgozását is.
A közlemény szerint 4358 méteres szinten az átlagos gázhozam napi 6 ezer köbméter volt egy 10 napos időszakaszon belül. Ugyanekkor 2,5-60 köbméter víz tört fel. Az e feletti, 4200 méteres szinten végzett próbafúrás során – 46 óra alatt napi átlagban 1415 köbméter földgáz került felszínre, ugyanakkor 200-500 köbméter víz is.
Marc A. Bruner, a Falcon elnök-vezérigazgatója csalódást keltőnek mondta az eredményeket. Rámutatott ugyanakkor, hogy a Makói Árok messze nincs teljesen feltérképezve. Hozzátette, az eddigi kutatási eredmények alapján még nem lehet végleges következtetéseket levonni a térség gázkészletéről, igen sok olyan pont van még, ahol érdemes fúrásokat végezni. Marc A. Bruner azt sem zárta ki, hogy még egy fúrást végeznek a Földeák-1 kútnál.
A makói árok kutatásban a Falcon mellett részt vesz a Mol Nyrt. és az ExxonMobil leányvállalata, az ExxonMobil Kutatás és Termelés Magyarország Kft. is.
A Mol tavaly áprilisban a kutatásokról azt közölte, hogy sikeres program esetén a Makói-medencében a gázmező-fejlesztés és kitermelés 2012-2014-ben várható. Az akkori tervek szerint a Mol és az ExxonMobil az első szakaszban, 2008-2010 között a Makó-Nyugat területen 4-6 kutat fúr, illetve repeszt, majd teszteli ezeket. A Makó-Kelet területen a már meglévő kutakat nyitják meg újra, illetve ha szükséges, újakat is fúrnak.
A kutatási időszakban a nyugati területen a Mol és az ExxonMobil 50-50 százalékban részesedik, míg a keleti területen a Molnak és az ExxonMobilnak 33,3-33,3 százaléka, a korábbi kizárólagos tulajdonos, a Falconnak pedig 33 százaléka van.
A kutatási koncepció megvalósításának fontos része, hogy megtalálják azt a technológiát, amely a célzónában felhalmozott csapdázott gázt a felszínre hozhatja. Az ExxonMobilnak már van ilyen technológiája, amit egy észak-amerikai gázmezőn dolgozott ki. Nem biztos azonban, hogy a technológián nem kell módosítani, de a Mol úgy ítéli meg, az ExxonMobil technológiája sikeres lehet a Makói-árokban.
A fúrások azonban kockázatosak: a Mol szakemberei szerint a kockázatot és a problémákat önmagában véve nem a mélység, hanem a hőmérséklet és a nyomás, valamint az a technológia jelenti, amit kutak megnyitására alkalmaznak. Igaz, Észak-Amerikában már a gáz 25-30 százalékát a Makói-medencében alkalmazandó nem konvencionális technológiával termelik ki.
Egy hagyományos gázmezőn egy konvencionális kút költsége 2-4 millió dollár, s a fúrás 2-3 kilométer mélységű. A nem konvencionális kút fúrásának költsége 8-12 millió dollár, a mélysége pedig 2,5-5,5 kilométer.
Az 1567 négyzetkilométeres Makói-medencében a korábbi felmérések és nagy pontosságú becslések szerint a kitermelhető ipari gázvagyon 2 milliárd hordó egyenértéknek felel meg, azaz 340 milliárd köbméter gáz feletti vagyont képez. Az ipari vagyonnak – a jelenlegi technológiai ismeretek alapján, évi ötven kút lefúrásával számolva – a következő 30 év során mintegy 30 százaléka termelhető ki.
