Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
A szervezet első ízben tette közzé új típusú negyedéves pénzügyi kockázati jelentését, amely szerint a gazdaság finanszírozhatósága és a pénzügyi közvetítőrendszer likviditása érdemben javult.
A kockázatok főként a hitelpiaci területen összpontosulnak. A bankrendszer 2009-ben nagyarányú portfólióromlást szenvedett el, miközben megőrizte jövedelmezőségét. Több fontos strukturális mutatója jelentősen javult, beleértve például a hitel-betét arányt. Javult a bankok tőkeellátása, ám a nagy kockázatot hordozó devizahitelek állományi súlyát nem sikerült érdemben csökkenteni.
A bankok legnagyobb 2010. évi kockázata a portfólió minőség további romlásával kapcsolatban az értékvesztés-képzési szükséglet bizonytalan alakulásából, illetve a hitelkockázati költségek előtti nyereség várható csökkenésének együtteséből adódik: a kereskedési nyereség várhatóan a tavalyinál kisebb lesz.
A szövetkezeti hitelintézetek jövedelmezősége 2009-ben mérsékelten romlott, az értékvesztési fedezet számottevően csökkent. Az idei kockázatok közül kiemelkedik a jövedelmezőség további jelentős csökkenésének veszélye, ami az említett fedezet pótlása, illetve a vállalati szektornak adott hitelek kapcsán felmerülő értékvesztési szükséglet miatt alakulhat ki. A szektor hitelbiztosítéki fedezettsége ugyanakkor magas szintű, piaci kockázatai korlátozottak, s likviditási helyzete is kedvező.
A PSZÁF szerint a válság a gyenge helyzetű ingatlan- és gépjárműszektort finanszírozó pénzügyi vállalkozásokat sújtotta leginkább. Tavaly e szektor egésze veszteséges volt. A pénzügyi csoportokhoz tartozó szolgáltatók esetében a negatív eredmény a csoport jövedelmezőségét csökkenti, miközben az újratőkésítés terhe is rájuk hárul. A független vállalkozások esetében a veszélyeztetettség jóval nagyobb, mert kérdéses, hogy a negatív jövedelmezőségű, tőkehiányos szolgáltatók képesek lesznek-e a közeljövőben új tőkét, illetve finanszírozást szerezni.
Az elemzés alapján a hitelpiaci szolgáltatók hiteleinek minősége 2009-ben jelentősen romlott. Az év végén az összes hitelnek a szerződések darabszámát tekintve nagyjából egyharmada, állományi arányok szerint pedig egy hatoda késedelmes volt. Ugyanakkor a teljes állománynak a szerződések darabszámát tekintve egyötöde, állományi arányok szerint 7,4 százaléka 90-napon túli késedelmes, az elfogadott nemzetközi gyakorlat szerint nem-teljesítő volt.
A becslések szerint tavaly a teljes hitelállomány 3,5-4 százaléka veszett el. A romlást részben elfedi az újratárgyalt hiteleknek az állomány mérete szerint ötszörös, az állományi arányok szerint pedig négyszeres bővülése. Az utóbbi két évben több mint 30 ezer lakóingatlan került végrehajtási vagy egyéb tartozásrendezési, illetve követelés-értékesítési eljárás alá.
A szervezet elemzése alapján a hitelezők fő kockázata 2010-ben az, hogy adósaik jövedelmi-pénzügyi helyzete nem javul, sőt, a munkanélküliségi és a vállalati csődráta tovább nőhet. A hiteladósok fő kockázata pedig az, hogy a tartozásbehajtáskor további több tízezer adós veszíthetné el a biztosítékul lekötött vagyontárgyait, legrosszabb esetben lakóingatlanát. Különösen veszélyeztetettek annak a 90 ezer lakossági jelzáloghitel-szerződésnek az adósai, akik 2009 végén 90 napon túli fizetési késedelemben voltak.
A biztosítási szektor egészében véve stabil, magas jövedelmezőségű, s évről-évre belső tőketöbbletet termel.
A szektor fő kockázata szerkezeti: a jól megalapozott intézmények mellett létezik egy, a gazdaságos üzemméretet még el nem ért, részben viszonylag új alapítású szolgáltatói kör, amelynek felfutását a gazdasági-pénzügyi válság kedvezőtlen körülményei érdemben hátráltatják.
A befektetési vállalkozások 2009-ben a csökkenő forgalom és állományok ellenére is magas jövedelmezőséget és tőkemegfelelést értek el. A kedvező üzleti eredmény a 2009. március közepét követő tőkepiaci fellendülés következménye. A PSZÁF szerint kérdés azonban, hogy 2010-ben fenntartható lesz-e a tőkepiaci konjunktúra, illetve hogy piaci korrekció esetén fenntarthatók-e a tranzakciós és állományi volumenek. Kérdés az is, hogy a szolgáltatók a kieső kereskedési eredményeket és árfolyamnyereséget tudják-e pótolni.
Az alapkezelőkre bízott vagyon 2009-ben lendületesen gyarapodott, részint a nettó tőkebeáramlás, részint a II. negyedévtől jelentősen kedvezőre fordult tőkepiaci környezet nyomán képződött hozamok miatt. A szektorban főként a portfólió kezelési ágazat magas koncentrációjában, illetve az intézményi vagyonokat kezelő szolgáltatók kiválasztásának a pénzügyi csoportok működéséhez kapcsolódó kötöttségeiben láthatók a piac hatékonyságát csökkentő kockázatok.
A PSZÁF elemzése szerint a pénztárak 2009-ben kedvező eredményeket értek el, az előző évi negatív hozamteljesítményüket a tőkepiac újbóli fellendülésére támaszkodva gyakorlatilag megfordították. A pénztári vagyon egy év alatt egyharmaddal bővült. A pénztáraknál azonban jelentős a kockázat a nem kielégítő magán-nyugdíjpénztári hozamteljesítmény veszélye miatt, tekintettel arra, hogy a rendszer létrejötte óta a teljes pénzáramra számolt átlagos hozamráta reálértékben ma is enyhén negatív.
Egyre gyakrabban merül fel a tisztességtelen piaci magatartás gyanúja is. Ezek közül kiemelkednek a veszélyeztetett adósok kezelésével kapcsolatos, illetve a hitelpiaci szolgáltatók üzleti magatartásával összefüggő problémák, s terjed a kifogásolható ügynöki gyakorlat is.
