A szerződés megkönnyíti a kétoldalú kereskedelmet és a beruházási eljárásokat. A felek vállalják, hogy egy évtizeden belül csökkentik, illetve megszüntetik a vámot áruk 94 százalékára. Érinti mindez a japán autóalkatrészeket és elektronikai cikkeket, valamint az Indiából származó importot, köztük a mezőgazdasági és halászati termékeket is.

Japán beleegyezett abba, hogy igen szigorú gyógyszerpiacára beengedi az indiai gyógyszereket, a szolgáltatások terén pedig vállalta, hogy megkönnyíti az országban az indiai szakácsok, számviteli szakemberek, angol tanárok, orvosok és nővérek foglalkoztatását. India pedig a hazaiakkal azonos elbánást ígér a beruházó japán vállalatoknak.
   
A most született megállapodás külön figyelemre méltó, hiszen Peking és Tokió viszonya tavaly ősszel látványosan megromlott, amikor a japán parti őrség elfogott egy kínai halászhajót a Kelet-kínai-tengeren, egy vitatott hovatartozású szigetcsoport közelében. Az ügy mindkét országban felkorbácsolta a parázsló nacionalista érzelmeket és az éles hangú diplomáciai kirohanások mellett Japán egy pillanatra megtapasztalhatta a gazdasági függőségből fakadó fenyegetettség érzését is, amit elsősorban a japán elektronikai iparhoz és autógyártáshoz nélkülözhetetlen ritkaföldfémek kínai exportjának korlátozása jelentett. Emellett India és Kínai viszonya sem mondható felhőtélennek.

Kína meghatározó szereplője az indiai piacnak, jelentős infrastrukturális beruházások kivitelezője, de a kínai vállalatok ott vannak az erőműi, távközlési szektorban is. Indiában is kialakult egyfajta tartás a túlságosan erős kínai függőségtől, s Ázsia második, illetve harmadik gazdaságának egymásra találásával új alternatíva nyílik mindkét ország előtt.

A szerdán aláírt szabadkereskedelmi egyezmény Japán tizenkettedik ilyen megállapodása, míg Indiának ez a harmadik ilyen piacnyitó szerződése. Új Delhi egyéven belül a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) és Dél-Koreával jutott megállapodásra, a sort a napokban Malajziával folytatja, s India 2007-óta az Európai Unióval is tárgyalásokat folytat a kérdésben.

A tervek szerint az EU-India megállapodást 2011 végéig tető alá hozzák. Az már kiderült, hogy bírálói mindkét oldalon akadnak: Indiában például a halászati ágazatot féltik, Európában pedig egyrészt a gyógyszeripari lobbi aggódik, mások a beáramló olcsó, de képzett munkaerőtől tartanak.