A hivatalosan benyújtott alkotmánytervezet szerint a jövőben csak adósságrátát csökkentő költségvetési törvényt fogadhat el a parlament. Miután majd a jelenlegi, 70 százalék feletti rátát sikerül az 50 százalékos küszöb alá szorítani, az elvárás a csökkenés helyett szinten tartásra „enyhül”. Mindkét követelmény betartása alól azonban nemcsak különleges jogrend (például hadiállapot) idején, hanem a nemzetgazdaság – közelebbről meg nem határozott – „tartós és jelentős visszaesése” esetén is felmentést adhat magának az Országgyűlés.

Tekintettel az utóbbi évtizedek magyar gazdaságpolitikájára és a fejlett országok körében dúló adósságválságra, valóban időszerű, hogy alkotmányos szabályozás vessen gátat az állami eladósodásnak, ám azok a javaslatok, amelyek az alaptörvény tervezetében szerepelnek, szinte minden szakmai megfontolásnak ellentmondanak. Egy korszerű költségvetési szabály legfontosabb feladata, hogy a gazdasági szereplőknek a költségvetési politika jövőbeli alakulására vonatkozó várakozásait lehorgonyozza, ami nélkül nem várható e politika – kamatfelárakban is mérhető – hitelességének helyreállítása. Az államadósság kordában tartása mellett a költségvetési szabálynak elő kell segítenie a gazdasági ciklusok tompítását is, szakkifejezéssel élve, kontraciklikusnak kell lennie. Ez annyit tesz, hogy recesszió idején az állam – kiadásainak növekedése és adóbevételeinek mérséklődése révén nagyrészt automatikusan – csökkenti a magángazdasági szereplők terheit, gazdasági fellendülés idején viszont fel kell halmoznia az ehhez szükséges forrásokat.

Ugyanakkor a korszerűbb költségvetési szabályok képesek kezelni a gazdasági kilengéseket, aminek azonban ára van: a szabályrendszer bonyolultsága. A kifinomultabb szabályok ugyanis középtávú tervezési keretbe ágyazva képesek működni, hiszen a konjunktúraciklusokon átívelő adósságráta-csökkenést csak így lehet értelmezni. A túlzottan leegyszerűsített szabályok, mint például a lengyel adósságplafon vagy a maastrichti rendszer, erre nem képesek. Mivel a konjunkturális ingadozások mérésére nincs tökéletes módszer, szükség van olyan „hibajavító” mechanizmusra is, amely az esetleges előrejelzési és végrehajtási hibák ellenére az állami adósságráta hosszú távú csökkenését biztosító pályán tartja a költségvetést. E mércével mérve az Országgyűlésnek benyújtott javaslat sok kívánnivalót hagy maga után.

Arról, hogy e tekintetben mi a baj az alkotmánytervezet megfogalmazásaival, az e heti HVG-ből tudhatnak meg további részleteket.