A németek Görögország euróövezeti tagságának kérdéséhez is kritikusan viszonyulnak; 60 százalék szerint a dél-európai országnak távozni kell a közös pénzt használó államok csoportjából, és csak 31 százalék támogatja, hogy Görögország az euróövezet tagja maradjon. Bő fél évvel korábban, 2011 novemberében 49 százalék ellenezte és 41 százalék támogatta Görögország euróövezeti tagságát.

Az euróba vetett bizalom is csökken. A friss felmérés szerint minden második német - a lakosság 50 százaléka - úgy véli, az euró inkább hátrányos Németország számára, 45 százalék szerint pedig inkább előnyös. Februárban még 43 százalék vélte inkább hátrányosnak az eurót és 51 százalék gondolta úgy, hogy az előnyök dominálnak. 

A közös euróövezeti kötvénnyel kapcsolatban a lakosság nagy többsége osztja a kormány álláspontját, de a gazdasági növekedés ösztönzésének államadósságot növelő eszközeivel kapcsolatban ellentét tapasztalható a lakosság és a berlini vezetés között.

A Merkel-kormány szerint nem járható út az államadósság növekedése árán végzett gazdaságélénkítés, a lakosság 62 százaléka viszont egyenesen szükségesnek tartja az adósságteher növekedésével járó gazdaságélénkítő megoldások alkalmazását, és csupán 27 százalék véli úgy, hogy elégségesek azok az eszközök, amelyek révén nem növekedik a közadósság.

A reprezentatív - a 82 milliós lakosság egészében megmutatkozó véleményáramlatokat bemutató - felmérést május 22-24 között végezték 1312 választópolgár megkérdezésével. 

Az euróövezeti körvény koncepciójának lényege, hogy az euróövezeti tagországok  közösen bocsátanának ki "államkötvényt", amely a tagországok állampapírjainak helyébe lépne. Az elképzelés pártolói szerint a válsággal küzdő országok így visszatérhetnek a tőkepiacra, államháztartásuk finanszírozási költsége elviselhető szintre csökkenne.

A jobb helyzetben lévő országok viszont drágábban jutnának forráshoz, az ötlet bírálói azonban nem erre helyezik a hangsúlyt, hanem azt emelik ki, hogy a mesterségesen javított körülmények között mérséklődhet az ösztönzés a strukturális reformokra, a kormányok elodázhatják a válságot okozó államháztartási szerkezeti gondok megoldását, mert a fájdalmas reformok nélkül is finanszírozható volna a rendszer.