Zwack Péter halálával nemcsak egy kalandos élet zárult le, hanem egy magyar legenda, egy igazi magyar „unikum” ötödik generációja lépett át a történelembe. Az őszinte és érdek nélküli tisztelet számtalan jele nyilvánult meg az üzleti élet, a sport területe, a borászat és gasztronómia, a politika és a diplomácia képviselői felől, itthonról és külföldről egyaránt.

Zwack Péter világpolgár volt és lelkes magyar hazafi, sikeres üzletember, aki rövid időre közszolgálatot is vállalt, a szabad Magyarország első washingtoni nagyköveteként. Üzleti ügyeiben is higgadt és átgondolt döntéseket hozott. Az 1840-es években alapított családi céget 1948-ban államosították. Zwack Péter egyike volt a kevés emigrációból hazatért magyarnak, aki vissza tudta szerezni az egykori családi vállalkozást.

De nem a múlt iránti nosztalgiából élt, hanem lépésről lépésre fejlesztette számottevő cégbirodalommá az állami Budapesti Likőripari Vállalatot és hazahozta az igazi Unikum receptjét is. A leghíresebb termék, a több mint kétszáz éves Unikum receptjét az akkori tulajdonos Zwack Béla és Zwack János nem adták át az állam képviselőinek, így az 1990-es évek elejéig kapható Unikum nem volt unikum!

Zwack Péter 2008 után fokozatosan visszavonult a napi operatív irányításból, és átadta a stafétát a hatodik generációnak, fiának, Sándornak, a borászat-borkereskedelem ágazatot pedig lányának, Izabellának, ő maga tiszteletbeli elnökként volt jelen a vállalat életében.

Magyarországon még csak tanuljuk a családi vagyongazdálkodást, mert 1945-től kezdődően egészen a rendszerváltásig nem jöhettek létre családi vagyonok, a legújabb kori vagyonfelhalmozás 1988-1989 óta kezdődött meg. Az alapítók korosztálya éppen ezekben az években készül visszavonulni. Az utódoknak életképes vállalkozást kell átadni, amely akkor is működik, ha már nem az alapító – minden titkok tudója – irányítja.

A hadseregeket a legnagyobb veszteségek nem a támadás során, hanem a visszavonulás idején érik. Egy-egy sikeres vállalkozásban valóban egy élet munkája van benne, de éppen emiatt az alapító akkor teszi vele a legjobbat, ha jó időben, rendezetten tud kivonulni az üzletből.

A tőzsdei cégek részvényeit beárazza a tőkepiac, de a családi vállalkozások reális értékét igen nehéz megállapítani. Az ilyen vállalkozások az évtizedek során többnyire úgy nőttek, mint az erdei cserjék, formázás, metszés, a sérült és halott ágak eltávolítása nélkül. Így sokszor égető szükség lenne megfontolt átalakításra, a jogszabályi környezet és a célszerűség összehangolására is.

Az alapító távozása mindig nagy megrázkódtatás, de különösen az, s akár végzetes is lehet a vállalat jövője szempontjából, ha az alapító halála, súlyos betegsége, válása, nyugdíjba vonulása előkészítetlen volt. Az ő tudása, kapcsolatrendszere, az általa meghonosított kultúra a cég egyik legnagyobb tőkéje.

A megfelelő, rátermett utód kinevelése mindig az előd felelőssége: ha lehet, a családon belülről, ha nincs arra alkalmasnak látszó családtag, akkor megfelelő és megbízható külsős személyében. A visszavonulás elhatározása után pedig tartania kell magát a döntéshez és tudnia kell elengedni a vállalatot.

Gyakran előfordul, hogy a nagy formátumú vezető visszajár „kísérteni”, továbbra is belefolyik a döntéshozatalba, mindenről tudni akar, megpróbálja továbbra is befolyásolni a cég mindennapi életét. Ezzel szinte mindig együtt jár, hogy az új vezetőt megkerülve a munkatársak a korábbi vezetőt keresik meg ügyes-bajos dolgaikkal, vagy ellenvéleményeikkel, mintegy hozzá „fellebbeznek”, ami végtelenül meggyengíti, súlytalanítja az új vezetőt.

A helyes magatartás ezzel szemben az, ha a régi vezető megadja az utódoknak a „tévedés szabadságát”, ami az önálló döntéshozatal természetes része. Ha mindezt túlságosan rizikósnak érzi, átadhatja a stafétát részenként is, mindig csak egy-egy területet átengedve a kiszemelt utódoknak. Fájdalmas, mégis gyakori eshetőség, hogy jobban megéri egyszerűen értékesíteni, eladni a céget, amely adott esetben sokkal többet érhet, mint egy bizonytalan végű vezetői kiválás után.

Az anekdota szerint II. József császár volt a névadó, amikor „Das ist ein Unicum” elismeréssel kiáltott fel a Dr. Zwack féle gyógynövény-likőrt kóstolva. Zwack Péter nemcsak vállalatvezetőként és közéleti személyiségként volt példaadó, hanem a régi családi vállalkozás átadása a következő generációnak is követendő példa lehet az alapítók most nyugdíjba készülő nemzedékének. Reméljük, hogy Zwack Péter példáját minden téren sokan követik majd, így az nem lesz unikum.

Dr. Antall György, a Réti, Antall és Társai PwC Legal partnere