Az Angela Merkel vezette német kormányt eddig nem kényszerítették a körülmények arra, hogy válasszon az euróövezeti közös kötvény és az euróövezet elhagyása között, és várhatóan a szeptemberi országos parlamenti választásig is csak a legszükségesebb lépéseket teszi meg az euró védelmében, pedig az Európai Uniónak és Németországnak is "végtelenül jót tenne", ha végre elhatározná magát és döntene - írta a magyar származású amerikai befektető.   

Soros György szerint nem az a fontos, hogy a német kormány melyik lehetőséget választja, hanem az, hogy döntsön, mert az államadósság-válság nyomán kialakult helyzet egyre csak romlik és hosszabb távon fenntarthatatlanná válik, ha az euróövezet nem mozdul el valamelyik irányba, amihez elengedhetetlen Németország állásfoglalása a közös kötvény ügyében.

A jelenlegi állapot fennmaradása "rendezetlen összeomláshoz" vezet, ami "biztosan nem áll Németország érdekében".

Soros György úgy vélte, az euróövezet Németország nélkül is túlélné a válságot, hiszen a fizetőeszköz radikális leértékelésével az övezet visszanyerné a versenyképességét, a közös kötvény bevezetésével pedig biztosítható lenne a tagok államháztartásának piaci finanszírozása, hiszen a "Németország nélküli" euróövezet összesített államadóssága jóval elmarad az Egyesült Államok, Japán vagy Nagy-Britannia adósságától.

Ugyanakkor amennyiben Németország az övezet tagja maradna, Olaszország pedig az övezet elhagyására kényszerülne, akkor az euróban fennálló olasz államadósságot át kellene ütemezni, ami káoszba döntené a globális pénzügyi rendszert. "Ezért tehát ha valamelyik tag kilép az euróövezetből, akkor inkább legyen az Németország, és ne Olaszország" - írta Soros György.

Az euróövezeti közös kötvény koncepciójának lényege, hogy a tagországok - az adósságproblémákkal küzdő válságállamok és a jó minősítésű adósok - együttes felelősséggel tartoznak a kötvény révén keletkező tartozás törlesztéséért. Az egyetemleges felelősség csökkenti a törlesztés leállásának kockázatát, ami csökkenti a kötvény piaci felárát, vagyis a rossz besorolású adós tagállamok finanszírozási költségét.

A német kormány nem utasítja el a gondolatot, de úgy véli, hogy a közös kötvény bevezetése előtt ki kell alakítani a közös költségvetési politikát, benne az államadósság ellenőrzésének intézményével, vagyis a közös kötvény egy folyamat befejezése, és nem az első lépése lehet.