Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Miközben mind az állam, mind a pénzintézetek azon gondolkodnak, hogy mi lesz a kiút a népbetegség-méretű devizahiteles eladósodásból, egy komoly "fekete lyuk" alakult ki, amely kisgömböcként szippantja be a kétségbeesett és hiszékeny adósokat. A győztes perek ígéretétől megrészegülve, sok adós azonban csöbörből vödörbe kerülhet – írják a Pénzkérdés blog szerkesztői friss bejegyzésükben.
Lassan hat évvel a devizahitelezés csúcsa után sokan még mindig azon vitatkoznak, hogy nyújtottak-e, illetve nyújthattak-e a bankok devizahiteleket, és következésképpen, követelhetnek-e árfolyam-különbözetet az adósokon. Egyesek szerint adósoknak nem kell árfolyam-különbözetet fizetniük, és hogy a pénzintézetek jogtalanul duzzasztották fel törlesztőrészleteiket vagy árfolyamgyűjtőiket. Nem kell mást tenni, csak beperelni a bankot, és hátradőlni. Ezzel viszont több probléma is van. Egy szerződés semmissé tétele nem szünteti meg a tartozást, a devizahiteleknél pedig nem számít, hogy a hitelt forintban kaptam meg, és hogy a részleteket forintban fizetem. Sokan elfelejtik, azért vettek fel svájcifrankhitelt, mert ennek feltételei sokkal kedvezőbbek voltak.
A második probléma pedig az a bizonyos fekete lyuk. Magyarországon ma vannak ügyvédek, akik kifejezetten ebből élnek: "könnyen nyerhető" bank elleni perek ígéretével csábítanak, elteszik az ügyvédi alapdíjat (körülbelül 150-200 ezer forint készpénzben, fele zsebbe), és cserébe annyit tesznek, hogy a forma-beadványukon átírják a felperes nevét – jó esetben. Tudják, hogy a pert elveszítik majd, de ha százával, ezrével jönnek az újabb adósok, az neki annyiszor 150 ezer forint. A hiteleseken nyerészkedők ideje azonban előbb-utóbb lejár, de talán nem mindegy, hogy a mi pénzünkből végül hány százmillióval vagy milliárddal a zsebükben távoznak.
A teljes bejegyzést itt olvashatják.
