Az Európai Unió és az eurózóna az integrációs folyamattól a kezdetektől fogva azt várta, hogy egyrészt az egyes országokban javulhat a gazdasági kormányzás minősége, másrészt az egyes tagállamok integrálódhatnak egy egységes európai gazdasági rendbe. A tapasztalatok sajnos azt mutatják, hogy ez a várakozás a legkevésbé sem vált valóra – írja a Pénzügyi Szemle Online blogja.

A tény azonban az, hogy az egyes tagországokban annak ellenére romlott a kormányzás minősége az elmúlt tíz évben, hogy épp erre az időszakra esett az európai integrációt felgyorsítani hivatott közös pénz, az euró bevezetése. Ugyanakkor ha egy ilyen ideális időszakban nem tudtak sem egymáshoz közeledni az egyes tagországok, sem – legalábbis a periféria országok – magukhoz képest előrelépni, akkor felmerül a kérdés, hogy távlatilag fel lehet-e egyáltalán építeni egy egységesen működő és sikeresen integrált európai közösséget, írja a blog.

Az elmúlt évtized tapasztalata az, hogy nem, vagyis a jelenlegi tagokkal reménytelen vállalkozásnak tűnik egy jól működő EU kialakítása. És hogy mégis miért nem? – teszi fel a kérdést a blog. A válasz vélhetően az, hogy az egyes tagok között olyan mélyen gyökerező különbségek vannak, hogy egészen egyszerűen képtelenek együtt dolgozni, együtt fejlődni, de meglehet, hogy még a közös célok felállítására is alkalmatlanok.

A gond az, hogy ha az EU vagy az eurózóna egyik fele képes az együttműködése, a másik fele viszont erre eleve alkalmatlan, akkor ez a kettősség a teljes gazdasági közösséget meggyengíti, az eurózónát pedig veszélybe sodorja. A jövőt illetően felvetődik az a kérdés, hogy okos dolog-e közös erővel belevágni azokba a nagyszabású integrációs tervekbe, melyek a válság alatt megfogalmazódtak – bankunió, közös eurókötvény, fiskális unió –, tudva azt, hogy az integráció első fázisában az együttműködés már kudarcot vallott.