A részben a vásárlói árérzékenységen felnövő és megerősödő lakossági online vásárlás szokásait jól ismeri az Allegro Group (a cégcsoportba tartozik az Apród, a Vatera, a Grando, az Árukereső és Lealkudtuk online portál is). Az összesített adatokból az látszik, hogy a hazai online vásárlások aránya nemcsak mennyiségileg nő folyamatosan a kereskedelemben, de minősége is változik. "Az egy vételre jutó keresési oldalszám is nő, bizonyítva, hogy a döntés előtti tájékozódás tudatosabbá válik, ugyanakkor a kelet-európai régióban továbbra is jellemező az erőteljes árérzékenység" – mondta lapunknak Orova Balázs üzletágvezető.

Azt is egyértelműen látják, hogy bár az egész online kereskedelmi piac nő, a használt árucikkek iránti kereslet is új lendületet kapott. Az új termékek iránti kereslettel kapcsolatban az a kereskedők számára is meglepetés, hogy meglepően magas szinten maradt a személyes átvétel aránya. Vagyis: a vevők a fuvardíjon is spórolnak, mert ha az áru kiszállítása nem ingyenes, inkább személyesen mennek érte.

Ha lesz pénz, elköltjük

Közhely, hogy a magyar ember nem tud spórolni. Egyrészt persze nincs miből, de amikor van is pénze, azt is szinte azonnal eltapsolja. Miközben a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai azt mutatják, hogy a háztartások bruttó pénzügyi vagyona 2011 óta növekszik, a banki megtakarításokkal rendelkezők aránya továbbra is stagnál. Az idei első félévben a lakosság 15 százaléka rendelkezett valamilyen banki megtakarítással. Ez 2004 óta a legalacsonyabb érték, és alulmúlja a 2008-2010 közötti válságos időszak számait is a GfK Hungária kutatása szerint.

Egyes vélemények szerint a magyarok nem takarékoskodnak kevésbé, mint nyugat-európai polgártársaik, ám hazánkban a fő probléma az, hogy a magyarok nagyon keveset keresnek. Az a jövedelemszint, amennyit a társadalom közepe keres Kelet-Európában – így Magyarországon is – megfelel annak, amennyit nyugaton a keresők alsó 20 százaléka, nem egy esetben az alsó 10 százaléka keres.

Hamarosan kezdődik a karácsonyi roham

AFP / Alain Jocard

"A magyar vásárlók a válságon keresztül lettek sokkal tudatosabbak, olyan volt ez a válság, mint egy röpdolgozat a kisdiákoknak" – mondta Vámos György, az Országos Kereskedelmi Szövetség főtitkára. Szerinte az elmúlt években szerzett tudatosság és a takarékosság megmaradhat a közeljövőben is, mivel "sokan megtanulták most, hogy mi a túlzott költekezés ára". Az OKSZ főtitkára szerint azonban a tudatosabb hozzáállás ugyanakkor nem azt jelenti, hogy ha ezer helyett 1500 szabad forintunk lesz, akkor azt nem költjük majd el.

Kiss Gergely, az eNET partnere új megvilágításba helyezte a Takarékossági Világnapot. Szerinte azt lehet afféle vásárlási böjtként is látni, mivel a kiskereskedelmi szektor egészében honlaptól – azaz november 1-től  kezdetét veszi a karácsonyi vásárlási láz. A december 15-ig tartó roham legfőbb tulajdonsága a weben, hogy az éves kiskereskedelmi forgalom 40 százaléka ebben az időben zajlik. Sőt, vannak olyan piacok (köztük a könyv, játék, parfüm), ahol ez akár a 70 százalékos szintet is eléri. Ezek a bevásárlások persze népszerűbbé teszik az online vásárlást, de az is igaz, hogy az online vásárlás során könnyebb az impulzusvásárlás "bűnébe" esni. Erre erősítettek rá az utóbbi időben a kuponos cégek is – a korábban hírlevéllel és direkt ajánlatokkal bombázó cégek ma már a saját honlapjukat lényegében kedvezményes árut kínáló webshoppá alakították át.

"Lehet, hogy elsőre furcsán hangzik, de a vásárlói tudatosságot nagy mértékben erősítette a gazdasági válság, mert a fogyasztók zömének kevesebb pénzből kell kihoznia hasonló eredményt a vásárlásokból, mint korábban" –vélekedik Gulyás Emese, a Tudatos Vásárlók Egyesületének (TVE) munkatársa. Ennek egyik érdekes következménye az a kutatási eredmény, hogy az utóbbi években visszaeső háztartásitisztítószer-vásárlással szemben fordított előjelű változás történt az ecet esetében, mely sok háztartási szer helyettesítő terméke.

Nem igaz, hogy nincs semmilyen hatása a kampányoknak és a figyelemfelkeltésnek, mert az utóbbi években a téma közbeszédbe kerülése is, a vásárlói attitűd apró módosulásai is azt az igényt erősítették, hogy a gyártók is "vegyék az adást". Ez a hétköznapi használati tárgyak, eszközök termékfejlesztési területén látványos módon követhető az energiatakarékos izzók, ledlámpák térnyerése esetén – ma már az átlagos háztartási büdzsék számára sem elérhetetlen, hogy a lakásvilágítás költségeit drasztikusan csökkenthessék. És ha nem is ennyire látványosan, de lényegében ez történik a víz- és energiatakarékosabb mosogatógépek elterjedésével, a víztakarékos piszoárok és a csaptelepek megjelenésével, a lakásszigetelési hajlandóság növekedésével és a kisebb fogyasztású háztartási gépek térnyerésével.

hvg.hu

A TVE-nél működő Ökokör program a háztartási fogyasztással kapcsolatos alaptéziseket három egyszerűnek látszó felvetéséig egyszerűsítette. A kérdések közül ("Mennyit vásárolunk?", "Mire költünk?" és "Hol kamatoztatjuk a megtakarításainkat?") az első kapcsolódik a legszorosabban a takarékossághoz. Felmérések árulkodnak arról, hogy hazánkban a háztartási nagy bevásárlások alkalmával a fogyasztó úgy tolja a kasszánál a bevásárlókocsit, hogy abban a vásárlások több mint felénél akár nagy számban is kerültek be olyan termékek, amik előzetesen nem szerepeltek a megveendők listáján. Ez az impulzusalapú vásárlási hajlandóság mellett arra is rámutat, hogy jellemzően nem készítünk pontos tervet a bevásárláshoz. Noha a tudományos mérési módszer még kialakulóban van, szakmai fórumokon általánosságban hivatkozott tényként kezelik, hogy nálunk minden tíz háztartásból  évente annyi el nem fogyasztott, fel nem használt élelmiszer kerül ki a kukába, amiből legalább egy háztartás fogyasztását még fedezni lehetne.

Még ehető ételt kereső férfi Franciaországban

AFP / Boris Horvat

Még mindig pazarlunk

Az emberiség a rendelkezésre álló erőforrásokkal, a mindenkori felhívások ellenére továbbra is rendkívül pazarlóan bánik. Egy ENSZ-jelentés szerint például az élelmiszerek harmadát elpocsékoljuk, éves átlagban 1,3 milliárd tonna élelem végzi a kukában összesen 750 milliárd dollár értékben. Az az élelmiszer, amit megtermelünk, de nem eszünk meg, mintegy 3,3 milliárd tonna üvegházhatású gáz kibocsátásáért felelős. Vagyis ennyi gáz kibocsátásával jár ennek az élelmiszer-mennyiségnek a megtermelése, illetve ennyi gáz szabadul fel a szemétlerakókba kihordott el nem fogyasztott élelmiszerből. Ez azt is jelenti, hogy a megművelt földterületek 28 százalékán olyan élelmiszert állítunk elő, amit nem fogyasztunk el. A hatalmas elpocsékolt élelmiszermennyiség 67 százalékáért a fejlett világ országai a felelősek (Latin-Amerikát nem számoljuk ide). A zöldségek pocsékolása különösen Európában, Ázsiában és Délkelet-Ázsiában jellemző. Az élelmiszerek pazarlása a szavatossági idő kérdésének problémakörét is felveti.

Az élelmiszer pazarlása mellett a vízzel sem bánunk megfelelően – az EU mellesleg épp most készül szabályozni a piszoárok és wc-k vízöblítésének mennyiségét, ugyanakkor kissé faramuci kommunikációval. Az ENSZ jelentése szerint naponta 22-48 liter lenne az a vízmennyiség, ami egy ember alapvető szükségleteit – főzés, tisztálkodás, mosás, takarítás – ki tudná elégíteni. Ezzel szemben ugyanakkor van olyan ország, ahol ez a szám 550 literre rúg (Egyesült Államok), miközben a szegény államok között van olyan, ahol a 4 litert sem éri el ez a mennyiség.

Az egyéb nyersanyagok – például értékes nemesfémek – elpocsékolásáról már alig érdemes szót ejteni, az viszont megdöbbentő, hogy Európában az éves szinten legyártott 5,8 millió tonna textiláru 75 százaléka végzi szemétlerakóban vagy égetőben. A kommunális hulladék 60 százaléka jut erre a sorsra. Vagyis még a hulladék jelentős részét, melyből értékes nyersanyagokat lehetne kinyerni, is elpocsékoljuk. Ezek igencsak elszomorító számok, és azok a célok is megkérdőjeleződnek, melyek szerint az Európai Unió (EU) tagállamainak a 2020-ra megtermelt hulladékuk 50 százalékát újra kell hasznosítaniuk.

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!