Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
A Nyomda- és Papíripari Szövetség, mint a hazai nyomdaipar munkaadói érdekképviseleti szervezete megdöbbenten fogadta azt a szeptemberi kormányhatározatot, amely arról szól, hogy központosítanák a tankönyvgyártás.
A kormányhatározat úgy fogalmaz, „…ki kell alakítani az egységes elveken és követelményeken alapuló, nem piaci elven működő, állami feladatként ellátandó és központi irányítású köznevelési tankönyvfejlesztés és tankönyv-előállítás rendszerét”. Ez ellen a szövetség elnöksége határozottan tiltakozik.
Mint közleményükben írják, a hazai nyomdaipar az elmúlt évek erőteljes fejlesztéseinek köszönhetően messzemenőkig alkalmas jelenleg is a tankönyvgyártás igényeinek kielégítésére. Érvelésük szerint míg a tankönyvkiadás központosításában a kormányzati akarat ideológiailag megközelíthető, addig az előállítás ideológiamentes ipari folyamat, így a határozatban megfogalmazott „egységes elv” értelmezhetetlen az előállítás tekintetében.
Szerintük a „nem piaci elv szerint való működés” kritériuma, azaz a „nonprofitság” is lassanként teljes egészében igaz a könyv-, illetve tankönyvgyártó nyomdákra, hiszen a kialakult versenyhelyzet következtében a vállalási árak jelenleg is rendkívül nyomottak, sőt: megkockáztatható, hogy alacsonyabbak, mint egy nonprofit, és központi költségvetésből vagy „egyéb” forrásból sem támogatott nyomdaüzem vállalási árai lennének. Egy ilyen központosított gyártás pedig teljes mértékben ellehetetleníti annak a 20-25 nyomdának a működését – köztük például a 450 éves múlttal rendelkező Alföldi Nyomdáét, vagy éppen Dabasi Nyomdáét, Dürer Nyomdáét, Kaposvári Nyomdáét stb. –, amelyek meghatározó tevékenysége a tankönyvgyártás.
Ahogy Horváth Csaba, a szervezet elnöke fogalmazott, „mindezt nem nézheti tétlenül a Nyomda- és Papíripari Szövetség, ezért minden eszközt megragadunk annak érdekében, hogy a tankönyv-előállítás tekintetében olyan megoldás szülessen, amely az ágazat számára is elfogadható”.
