Az európai válságkezelés az elmúlt öt évben elsősorban három fő csapásirányt követett: megszorítás, azaz többnyire adóemelés, gigantikus mentőcsomagok és az állampapírokra/bankbetétekre kirótt veszteségleírás. Ezek az eszközök ugyanakkor tovább már nem alkalmazhatók, a továbbra is gigantikus államadósságok lefaragásához ezután más eszközök kellenek – írja Pénzügyi Szemle Online blogja.

Európában hat ország görget maga előtt a GDP 90 százalékánál is vaskosabb államadósságot, amely országok többségükben már részesültek valamilyen pénzügyi mentőcsomagban. Emellett adót is emeltek, aminek következtében az adóterhelésük már olyan szintre ért, ami tovább már nem fokozható. David Howden, a Ludwig von Mises Institute kutatóintézet közgazdásza úgy látja, hogy – egyetértve Carmen Reinhart és Kenneth Rogoff professzorokkal – az európai adósságválságot az eddigiektől eltérő eszközökkel kell kezelni.

Újabb pénzügyi mentőcsomagoknak már nincs tere, adót emelni tovább már nem lehet, a sorozatos csődök pedig veszélyes láncreakciókat indíthatnak el. A megoldás a közgazdász szerint kettős: egyrészt meg kell adóztatni a megtakarításokat és a vagyont – ezt a lehetőséget korábban a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is felvetette, majd hevesen cáfolt –, másrészt tartósan magas inflációt és alacsony kamatokat kell fenntartani, ezzel is támogatni az adósságok leépülését.

Az első megoldási javaslat egyértelmű, egy egyszeri, meglepetésszerű vagyonadóval akár a GDP 10-15 százalékát is be lehet vonni, ami lélegzethez juttatja az államot. A második már összetettebb kicsit, a lényege az, hogy ha az állam éveken keresztül alacsony kamatot fizet az adósságaira, miközben az inflációt felgyorsítja, az nem jelent mást, mint az adósságok reálértékének szép lassú elkoptatását. Az állam így visszafizeti a pénzt természetesen, az ugyanakkor már jóval kevesebbet fog érni, mint amikor a kölcsönt felvette.