Nils Wahlnak, az Európai Bíróság kijelölt főtanácsnokának az úgynevezett Kásler-ügyben hozott szakvéleménye szerint meg lehet vizsgálni, tisztességtelenek-e azok a szerződési feltételek, amelyek a devizahitelek törlesztésénél árfolyamrés alkalmazását írják elő.

A Kásler házaspár devizában nyilvántartott jelzálogtípusú kölcsönszerződést kötött 2008-ban egy magyar bankkal, és a szerződés értelmében tudomásul vették, hogy a kölcsönön kívül annak ügyleti kamatát és kezelési költségét, valamint a késedelmi kamatot és az egyéb költségeket is svájci frankban határozzák meg. A házaspár később a magyar bíróságok előtt megtámadta azt a feltételt, amely feljogosítja a bankot arra, hogy az esedékes törlesztőrészleteket az eladási svájci frankárfolyam alapján számítsa ki.

A jogvitát felülvizsgálati eljárásban elbíráló Kúria azt a kérdést tette fel a luxembourgi székhelyű Európai Bíróságnak, hogy az a feltétel, amely a devizahiteleknél alkalmazandó átváltási árfolyamot határozza meg, a szerződés elsődleges tárgyának minősül-e, illetve a szolgáltatás minőség-ár aránya alá tartozónak tekinthető-e. Ha igen, akkor a tisztességtelenség kérdése nem vizsgálható, ha a feltételek világosak és érthetőek. A konkrét ügyben a Kúria lényegében arra kérdezett rá, mikor tekinthető az ilyen feltétel olyannyira világosnak és érthetőnek, hogy a tisztességtelen jelleg az uniós irányelv alapján nem vizsgálható. A magyar bíróság kiegészítő kérdése az volt, hogy abban az esetben, ha a szerződés a tisztességtelen feltétel elhagyása esetén nem teljesíthető, a nemzeti bíróság jogosult-e azt módosítani vagy kiegészíteni.

Lattmann Tamás azt mondta: a főtanácsnoki javaslatok azért alakultak ki az Európai Bíróság gyakorlatában, hogy a bíróság még az ítélethozatal előtt kapjon olyan szakvéleményt, amelyet egy általa egyértelműen szakértőnek tekintett jogász ad, de az ilyen vélemény önmagában nem köti a bíróságot. Ugyanakkor az elmúlt évek tapasztalatai alapján a később hozott bírói ítéletek a főtanácsnoki véleményekkel többnyire összhangban állnak - emlékeztetett.

A szakértő kiemelte: a jelenlegi főtanácsnoki állásfoglalás olyan előzetes döntéshozatali eljárásban született, amelyet az Európai Bíróságnál egy a Kásler-ügyben eljáró magyar bíróság kezdeményezett. A magyar bíróság azért terjesztette fel a kérdést az Európai Bírósághoz, mert úgy látta, hogy az ügy eldöntéséhez uniós jogi normákat kell alkalmaznia. Ilyen esetben van arra lehetőség, hogy az eljáró tagállami bíróság az alkalmazandó uniós jog vélt bizonytalanságai miatt megkérdezze a luxembourgi szervezetet - magyarázta.

Közölte: a Kásler-ügynek van fogyasztóvédelmi vonatkozása is, és a fogyasztóvédelem uniós hatáskörbe tartozik, ezért volt kíváncsi a magyar bíróság az ilyen jogviszonyoknál és szerződéseknél irányadó európai uniós jog előírásaira. Ha bizonytalan volt a bíróság, akkor "nagyon jól tette", hogy az Európai Bírósághoz fordult, hiszen ez fontos kérdés, és nagyon kényeges, hogy utólag ne merülhessenek fel uniós jogi aggályok - állapította meg.

Lattmann Tamás arra is kitért, hogy amikor - ezzel párhuzamosan - a Kúria jogegységi döntésen gondolkodott, akkor azért határozott úgy, hogy megvárja az előzetes döntést a Kásler-ügyben, mert nem akart olyan kellemetlen helyzetet, hogy saját megítélése alapján állást foglal, és ennek "uniós relevanciája van", miközben a luxembourgi bíróság mást mond. A Kúria néhány hónappal ezelőtt azért döntött úgy, hogy bevárja ezt az előzetes döntést, mert "észlelte, helyesen, hogy az ügyek egymással állnak némi kapcsolatban" - mutatott rá. 

A nemzetközi jogász hangsúlyozta: nem meglepő a főtanácsnoki szakvélemény, mert "nem kérdés, hogy lehet mérlegelni a fogyasztóvédelmi szempontokat egy ilyen szerződéses rendelkezés esetében". Ezt az uniós jogszabályok is lehetővé teszik - tette hozzá - , ezért is lehetett bizonytalan a magyar bíróság az ügyben.