„Gyakorlatilag minden eladó” – ez az általános piaci hangulat a külföldi tulajdonú energiacégek körében, mióta meghallották, hogy Orbán Viktor a lakossági után ipari rezsicsökkentést is tervez a választások utáni időszakra. A mondat egy Magyarországon működő multinacionális energiacég vezetőjétől származik, és annak a szektorra nehezedő félelemnek ad hangot, hogy a kormány az energiacégek utolsó nyereséges üzletágát is veszteségbe fordíthatja. A több lépcsőben végrehajtott rezsicsökkentés miatt számukra a lakossági energiaszolgáltatás már rég veszteséges üzlet, ma már csak a vállalkozásokon tudnak keresni az energiacégek.

Ha ezen az ágon is komoly veszteségeket kell majd elkönyvelniük, a külföldi tulajdonosok végül dönthetnek itteni érdekeltségeik eladása mellett. Az energetikai szektorban jártas szakértők egyébként hajlanak arra a következtetésre, hogy a politikai üzeneteken túl ez is lehet a kormány szándéka. Ez persze egyelőre csak irracionális várakozás, olyan ésszerű megoldás viszont nincs, amivel mindenki jobban jár. Olyan sincs, hogy a végén majd senki sem állja a cechet. 

Az ötlet, amelynek bizarr következményei is lehetnek

A miniszterelnök két hete lengette be az iparkamara rendezvényén, hogy a kormány arra törekszik, ne csak a háztartási és a közintézményi, hanem az ipari energia ára is Magyarországon legyen a legolcsóbb Európában. Pár nap múlva egy brüsszeli sajtótájékoztatón is elővette a témát, és az ipari felhasználású energiaár csökkentésének részletei ismertetését "egy, a választások utáni sajtótájékoztató témájának” nevezte. Az ötletről további konkrétumokat még nem lehet tudni, az esetleg még hordozhat némi információt, hogy a kormányfő bejelentéséről szóló hírben az ipari energia árának csökkentése mellett még az szerepel, hogy a kormány a gazdaság egyéb szektoraira is ki akarja terjeszteni a rezsicsökkentést. Ez jelentheti azt, hogy az „ipari” rezsicsökkentés csak a cégek szűkebb csoportját érintené.

Legyen olcsóbb az energia például a kormány stratégiai partnereinek?

Stiller Ákos

Arról egyelőre nincs információ, hogy hol húznák meg a határt, és pontosan mely vállalkozások kerülnének be a körbe. Azt a szakértők nem tartják valószínűnek, hogy minden nem háztartási fogyasztóra kiterjesztenék a könnyítést, hiszen ennek például olyan abszurd következménye is lehetne, hogy azok az erőművek is kapnának (ipari fogyasztóként) árkedvezményt a rezsicsökkentés hatására, amelyek gázból villamos energiát állítanak elő.

A cégek húzták a rövidebbet

Az ötlet logikája még érthető is, ha csak a kkv-k szintjén maradunk. Nekik nyilvánvalóan jó lenne, ha kevesebbet kellene fizetniük az energiáért, hiszen a magyar vállalkozások versenyképtelenségének egyik oka – sok más tényező, például a jogbizonytalanság, vagy az adótörvények gyakori változása mellett – az általuk felhasznált energia magas ára.

Régi probléma ez a magyar gazdaságban, és ennek részben az az oka, hogy a kormányok mindig is a lakosságnak igyekeztek kedvezni: hatósági eszközökkel a gazdaságilag indokolt szint alatt tartották a lakossági energiaárakat, a drágulás valódi költségét pedig a nem háztartási fogyasztókra terhelték. Nem új dolog ez: a Gyurcsány- és a Bajnai-kormány idején is folyamatosan fékezte a kormány a lakossági gáz- és áramár emelését politikai és szociális okokból. A szocialista kormányok óvatoskodó energetikai populizmusát az Orbán-kormány erőteljes energiaár-csökkentési törekvésbe fordította, és az a lakossági rezsicsökkentésben érte el a csúcsát.

Így alakult ki az a helyzet, hogy a lakosság végfelhasználói energiaárai az elmúlt években évről évre alacsonyabbak voltak az uniós középértéknél, a nem háztartási energiaárak viszont állandóan magasabbak – mondta a hvg.hu-nak Drucker György, az Ex Libris Consulting tanácsadócég igazgatója.

A háztartási fogyasztók energiaárai az EU-28 középértékéhez viszonyítva 2010–2013 között (Drucker György számítása)

Hvg.hu

A szakértő számításai szerint a legnagyobb ipari fogyasztók az uniós átlagnál 30-40 százalékkal drágábban kapták az áramot, de a kisebb vállalkozások is jellemzően 10-20 százalékkal többet fizettek az áramért az uniós átlagnál.

Nem háztartási villamos energia árak az EU-28 középértékéhez viszonyítva 2010-2013 között. Éves fogyasztás szerinti sávos kategóriák: kisfogyasztó (S) 20-500 MWh, közepes fogyasztó (M) 2-19 GWh, nagyfogyasztó (L) 20-70 GWh, extra nagyfogyasztó (XL) 150 GWh felett. Drucker György számítása.

Hvg.hu

Hasonlóan nagy árat fizettek a cégek a földgázért is. A legnagyobb fogyasztóknak 10-30 százalékkal magasabb a földgáz ára, mint az uniós átlag, de a legkisebbeknek is általában 10-20 százalék volt a többlet.  Az exportra dolgozó cégek igazán komoly versenytársai ráadásul gyakran nem is az unióban, hanem például Ukrajnában, Oroszországban vagy az Egyesült Államokban vannak, és az általuk fogyasztott energia ára akár fele is lehet a magyarországinak.

Nem háztartási földgáz árak az EU-28 középértékéhez viszonyítva 2010-2013 között. Éves fogyasztás szerinti sávos kategóriák: kisfogyasztó (S) 278-2777 MWh (28 ezer – 280 ezer köbméter), közepes fogyasztó (M) 2,7-27 GWh (280 ezer-2,8 millió köbméter), nagyfogyasztó (L) 27 GWh ( 2,8 millió köbméter felett. Drucker György számítása.

Hvg.hu

Lakossági rezsicsökkentés ára

A vállalkozások magas energiaáraiból az látható, hogy tág tere van a kormánynak a versenyképesség növelésére, már csak azért is, mert a magasabb energiaszámlákat a vállalkozások a kormánynak köszönhetik. A lakossági rezsicsökkentés költségét ugyanis részben éppen a vállalkozásokkal fizetteti ki a kabinet minden egyes hónapban. A lakossági rezsicsökkentés terhét kétharmad részben a lakossági energiát nyújtó egyetemes szolgáltatók, egyharmad részben a nem háztartási fogyasztók állták – mondta a hvg.hu-nak Drucker György. Így lényegében a teljes rezsicsökkentést közvetlenül a külföldi és belföldi vállalkozások fizetik. Az első 10 százalékos rezsicsökkentést például az fedezte, hogy a lakossági energiaár csökkenésével párhuzamosan az energiahivatal megemelte a nem lakossági fogyasztók rendszerhasználati díjait.

A tavaly novembertől érvényes újabb árcsökkentést pedig részben azzal finanszírozzák, hogy a lakosság villanyszámláiból kikerült a szénfillér (a szénnel tüzelt Vértesi Erőmű fenntartására fizetett tétel), a távfűtés támogatására szolgáló úgynevezett kapcsolt szerkezetátalakítási díj és a villamosenergia-ipari dolgozók kedvezményes áramtarifáját finanszírozó díjtétel. Ezek a tételek valójában azonban nem tűntek el, hanem csupán átkerültek a cégek villanyszámlájára, amelyek így azóta többet fizetnek.

Meg kell jegyezni, hogy a rezsicsökkentés igazi ára nem csak az, amit a vállalkozások a számláikban kifizetnek, hanem az is, hogy sok cég veszítette el a megrendeléseit, a dolgozóik pedig a munkájukat, mert az energiaszolgáltatók a rezsicsökkentés miatt leállították a fejlesztéseket és karbantartásokat. Magyarán a rezsicsökkentés miatt nem az E.On-, vagy éppen az Elmű-vezetők fizetése lett kevesebb, hanem az energiaszolgáltatók alvállalkozói maradtak munka nélkül.  

Ki fizet a végén?

A miniszterelnök ötletében az az érdekes, hogy most elvileg azoknak a gazdasági szereplőknek is csökkentené a rezsijét, akik a lakossági oldal számára végrehajtott mérséklést a mai napig pénzelik a megemelt számláik befizetésével. Így ha ők kiesnek, másnak kell majd fizetnie, jó sokat. Ingyen leves nincs, az ipari rezsicsökkentést úgy nem lehet megvalósítani, hogy megmarad a lakosságnak adott eddigi árengedmény, és értelme is lesz, magyarán nem okoz kárt a gazdaságnak, illetve a költségvetésnek, és még növeli is a gazdaság versenyképességét.

Elméletben számtalan eszközt el tudok képzelni, amivel ez elérhető, gyakorlatilag azonban egyet se – mondta a hvg.hu-nak Drucker György. A cechet leginkább két szereplő állhatja: az állam (közelebbről a tulajdonában álló Magyar Villamos Művek, mint gáz- és áramkereskedő, illetve a szintén állami Mavir Zrt., a villamosenergia-rendszer irányítója), és a többségében külföldi vállalatok tulajdonában álló energiakereskedő, és/vagy a földgáz, illetve villamos energia szállításával foglalkozó úgynevezett elosztói engedélyes cégek.

Elméletileg persze a probléma nagyon egyszerűen megoldható. Ha a kormány kedveskedni akar az ipari fogyasztóknak, elrendelheti, hogy az állami MVM adja nekik 10 százalékkal olcsóbban az áramot. Lényegében ugyanezt kell eljátszania a földgázzal is, hiszen az MVM tulajdonában van már az ország gáznagykereskedője is. Ennek is megvan azonban a maga ára: ezt a veszteséget az MVM-mel kell lenyeletni. A veszteséget egyelőre lenne miből finanszírozni, az MVM a Pakson megtermelt áramot ugyanis folyamatosan jóval drágábban adja el az energiakereskedőknek, amiből komoly haszonra tesz szert (a Pakson körülbelül 12 forintért megtermelt egy kWh áramot az árampiacon gyakorlatilag egyeduralkodó MVM van, hogy 17 forintért adja el). Drucker György becslése szerint egy 10 százalékos ipari rezsicsökkentés összesen legalább 60 milliárd forint veszteséget jelentene az MVM-nek.

Lezsákolt robotok az Audi győri üzemében 2012. áprilisában

Túry Gergely

Erre azonban több energetikai szakértő szerint nem kell számítani. Az MVM-ből a költségvetés minden évben komoly osztalékot vesz ki, amiről szerintük nem valószínű, hogy lemondana a kormány. Ezért inkább azt jósolják, hogy a jellemzően külföldi tulajdonban álló energiakereskedő és az elosztói engedélyes cégek fogják kifizetni az ipari rezsicsökkentést, vagyis lényegében a multinacionális energiacégek, a rezsicsökkentés eddigi fő célpontjai (a francia GDF-Suez, a német RWE, a német E.On, az olasz Eni). Ők veszítettek eddig is a legtöbbet a lakossági rezsicsökkentéssel, és nagyon valószínű, hogy a következő kört is ők állják. Ez azzal járhat, hogy az energiaszolgáltatóknak már egyáltalán nem fogja megérni, hogy Magyarországon működjenek, kivonulnak az országból, az energiacégek pedig sorban az államhoz kerülnek.

Ez a vélekedés is általános az energetikai szakértők körében, illetve az ebből levont következtetés is: a multik kivonulása után az államnak kell majd finanszíroznia a hozzá került energiacégek veszteségeit, valamint a leromló infrastruktúra elkerülhetetlen karbantartását. Ha ez megtörténik, két megoldás közül kell majd választania a kormánynak. Az egyik, hogy folyamatosan a költségvetésből finanszírozza majd az energiacégek veszteségét. A pénzt ebben az esetben adó formájában kell beszednie, vagy szűkítenie kell egy állami juttatást. Így alacsony és versenyképes energiaárat egy másik ágon fizeti majd a lakosság és/vagy a cégek. A másik megoldás, hogy a kormány végül felhagy a rezsicsökkentéssel, és az energiahálózat karbantartásához megemeli az energiaárakat, magasabbra, mint a rezsicsökkentés előtt. Esetleg majd azt mondja, hogy a multik elsíbolták a pénzeket, amiket fejlesztésre kellett volna fordítaniuk.