„Honfitársaink tízezrei utaztak el Franciaországba, nézték meg a magyar válogatott mérkőzéseit, és tértek haza életre szóló élményekkel. A megjelent ezernyi személyes beszámolóból, közösségi médiumra kirakott posztból, kommentből úgy tűnik, a kiutazók nemcsak szemlélői, de részesei, alakítói voltak annak a nagy nyári európai fesztiválnak, amely egyszerre világifjúsági találkozó, Woodstock és nászút, friss szellő a Kárpát-medence szűrt levegője után (tudod, a légkör miért…).

A haverok, buli, rozéfröccs kombó az itthoni szurkolók számára is tökéletesen működött. Ha a Kossuth rádió a meccsnapok éjszakáin történetesen katonazenét vagy Sosztakovicsot játszik, még azt gondoltuk volna, forradalom van: magyar zászlót lengető, kántáló, rigmusokat ordító emberek ezrei a Nagykörúton, leálló forgalom, villogó rendőrautók, szirénázó mentők.

…

„Pedig – és nem akarom senki örömét, a sajátomat se, elrontani – nem történt velünk semmi különös – írja a HVG legfrissebb számában Dénes Ferenc sportközgazdász. A lapból kiderül, miért nem.