Tetszetős csomagolású makréla hever az egyik szupermarket hűtőládájában, mínusz 18 fokban. A zsigerelt egész darabok több mint egy kiló mennyiségben, közel 2 ezer forintért kínálkoznak a serpenyőbe vagy a sütőbe. Amikor azonban tudatos vásárlót játszva megnézzük, hogy honnan való a csemege, a fagytól zizegős műanyagzacskón csak ezt látjuk: „Származási hely: Írország. Halászati terület: FAO 27, Atlanti-óceán észak-keleti térsége”.

Ebből leginkább csak Írország említése ad támpontot, bár elsőre fogalmunk sincs, hogy az országot körülvevő tenger melyik részén halászhatták. Például Dublin mellett, ahol jókora a hajóforgalom, vagy messze nyugatra, kint az Atlanti-óceánon?

FAO

Egyetlen reményünk a FAO 27-es kódban van, de

• egyrészt erről ott helyben, a boltban fogalmunk sincs, hogy micsoda,
• másrészt amikor utánanézünk, akkor rájövünk, hogy semmi érdemi információt nem tudunk meg, hiszen olyan nagy a körzet, hogy a hal származásának megállapításánál akár 5-6 ezer kilométert is simán tévedhetünk.

De még ha tudnánk is, hogy tutira ír ez a hal, akkor sem tudnánk, hogy melyik tengerrészről származik, mert ehhez az Írországot körülölelő alterületek egyikét is be kellene azonosítanunk. Ez azonban végképp nem megy, és itt fel is adhatjuk a küzdelmet.

FAO

Ám nem kellene kudarcot vallanunk, ha az Európai Unió szándéka érvényesülne. Az EU ugyanis előírja a gyártóknak, hogy a csomagoláson (más előírások mellett) pontosabban tájékoztassák a fogyasztót a halászati helyről is: az általunk látott makrélán például fel kellett volna tüntetni a 27-es körzethez tartozó alterületet is. Sőt, indokolt esetben térképet vagy piktogramot is rá kellett volna nyomtatni, mert azzal sem mentünk volna sokra, ha mondjuk megnevezik a VIIb alterületet.

A kérdéses makréla gyártóját csak azért nem nevezzük meg, mert a jelenség általános: amikor végigjártuk a nagy szupermarketláncokat, egyetlen olyan fagyasztott halat sem láttunk, amelyen alterületeket közöltek volna. Márpedig e nélkül gyakorlatilag fogalma sincs a fogyasztónak, hogy honnan származik a hal.

Ezek a folyamatok sajnos nem mindig mennek zökkenőmentesen, illetve az ellenőrzés is sok esetben elég nehézkes

– mondta lapunk megkeresésére Kovács Éva, a FAO (Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet) szakértő tanácsadója.

Amikor egy jelentős piaci szereplőnek számító gyártó-forgalmazó céget szembesítettünk a problémával, azt mondta, az uniós szabályok értelmezése nem egyértelmű. Már az sem mindegy például, hogy a hal panírozott, vagy nem, és sokszor a gyártóknak sem világos, hogy mikor mit kell feltüntetni a csomagoláson. Az iparágban ugyans elindult egy kezdeményezés az egységes jogértelmezésre, ennek eredményét azonban még sehol sem látni.

De sokat ez sem fog segíteni rajtunk.

Az alterületek feltüntetése ugyanis csak az EU-val határos tengereknél (lenne) kötelező, vagyis a FAO 27-es és a FAO 37-es körzetekben (Atlanti-óceán északkeleti térsége, illetve Földközi- és Fekete-tenger). A magyar boltokban kapható halak többsége viszont (nem reprezentatív tájékozódásunk alapján) a FAO 61-es és a FAO 67-es területről származik.

Ezek is hatalmas, több ezer kilométer átmérőjű óceáni területek, a 67-es körzet az Egyesült Államokhoz (Alaszka) és Kanadához tartozik, a 61-es viszont végképp bármi lehet, Kína, Dél-Korea, Japán vagy akár Oroszország is. Találtunk még halat a FAO 41-es területről, amely vélhetően főleg az argentin halászatot takarja, és a FAO 34-esből is, amely ismét nagyon vegyes: az is lehet, hogy spanyol halászhajók hálójának gyümölcsét esszük valahonnan a Kanári-szigetek közeléből, de az is lehet, hogy jóval délebbre, afrikai halászok fogták. Az alábbi térképen sötéttel jeleztük, honnan jön a legtöbb Magyarországon kapható hal.

FAO

(Hogy teljes legyen a kép: a sokat kritizált pangasius is az eddig tárgyalt tőkehalak, heringek, makrélák és hekkek mellett szokott lenni a pultokban, ám ezek szinte mindegyike vietnami tenyészetből származik, vagyis nem nyílt tengeri fogás.)

A tudatos vásárló helyzetét ráadásul tovább nehezíti, hogy ha feldolgozott terméket (sprotnit paradicsomszószban, esetleg szardíniát piri-piri mártásban és hasonlókat) szeretne venni, akkor már FAO kódokkal sem találkozik, az pedig már tényleg semmit sem mond, hogy például a konzervheringet valahol Lengyelországban rakták a dobozba.

Az egész akár szőrszálhasogatásnak is tűnhet, egészen addig, amíg – egy olvasónkhoz hasonlóan – fel nem tesszük a kérdést: honnan tudjuk például, hogy a pultban lévő hal elég messze élte le a földi életét Fukusimától? Ha csak annyit látunk a csomagoláson, hogy FAO 61, akkor lehet, hogy az atomerőmű közelében halászták, de az is lehet, hogy ezer kilométerekkel távolabb, akár Kínától délre.

Már csak azért is birizgálja a magyar vásárló agyát Fukusima, mert Japán pár hete tiltotta meg minden magyar baromfi importját, miután egy pulykákat tartó Békés megyei, tótkomlósi gazdaságban madárinfluenza-vírus jelenlétét mutatta ki a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih). A magyar Földművelésügyi Minisztérium hiába jelezte azonnal, hogy a kimutatott szerotípus még sosem okozott emberi megbetegedést, a bojkottot a japánok azonnal életbe léptették.

És mi a helyzet a japán halakkal, van-e bennük radioaktív cézium 137-es izotóp?

– teheti fel a kérdést a bajba jutott magyar baromfitenyésztő.

Megkérdeztük az ügyben a Nébihet (Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal), amely azt közölte, hogy a fukusimai atomerőműben bekövetkezett balesetet követően az Európai Bizottság azonnal szabályozta a Japánból származó vagy onnan szállított takarmányok és élelmiszerek behozatalát. Eszerint pedig az unióba való belépés helyén mindig mérik a radioaktivitást, ráadásul Magyarországra közvetlenül Japánból – a Nébih tudomása szerint – elvétve érkezik nagyobb mennyiségben élelmiszer.

Tonhal érkezik a japán Kesennuma városának kikötőjébe.

AFP / The Yomiuri Shimbun / Daisuke Tomita

Mindenesetre a vizsgálatok alapján a Nébih azt mondja, hogy

az érintett halászati területekről származó élelmiszerek céziumtartalma nem érte el a kimutatási határértéket sem, ami a rendeletben meghatározott határértéknek egyébként is csak a tizedrésze lenne.

„A különböző halfajok fogási helyének pontosabb ismerete sem mindig segít a minőség meghatározásában, a Fukusimában történt baleset hatása a tengeráramlatok, illetve a vándorló halfajok miatt sokkal távolabbra juthatott, mint az adott FAO halászati körzet határai, bár tudtommal a halakban mért sugárzás sehol nem haladta meg a megengedett szintet” – mondja Kovács Éva.

A japánok egyébként a világ egyik legszigorúbb élelmiszer-ellenőrzési rendszerét vezették be Fukusima miatt, és még ma is zárva tartanak jó pár halászati területet. A témában született legutóbbi kutatás szerint a japán vizekből származó halak minimális veszélyt hordoznak az emberre.

A magyarok egyébként továbbra is egészen kevés halat fogyasztanak, évente fejenként alig 3 kilót, ami – a FAO adatai szerint – az éves húsfogyasztásunknak mindössze 4-5 százaléka. Ezen belül is messze a ponty a domináns, és a vásárolt halak mintegy fele élő, ezzel szemben a fagyasztott termékek csak 20-25 százalékot képviselnek.