A fiataljaink riasztóan nagy arányban akarnak külföldre menni és egyre többen ott is szülik meg gyerekeiket – ezeket már megtudtuk és elemeztük a Magyar Ifjúság Kutatás 2016-os eredményei alapján. A négyévente felvett, legpontosabb és legrészletesebb képet adó kutatássorozat nyolcezer 15-29 éves fiatal megkérdezésén alapul (illetve 2016-ban csatlakozott hozzájuk egy erdélyi felmérés is, de azt még nem számították-applikálták bele a magyarországi felmérésekbe) – érdemes ezt a képet minél több részletében megnézni. Európában egyébként egyedülálló ez a négy évenként elvégzett, ilyen részletességre és teljességre törekvő ifjúságkutatás.

Vagy már nem is fiatalok, hanem felnőttek? A fiatalok önképét tekintve tanulságos, hogy a fiatalság legfontosabb ismérvének azt tekintik, ha valaki tanul, a felnőttségnek pedig a második legfontosabb jele (az önálló döntéshozatal az első), ha valaki dolgozik. És a fiatalok közül egyre többen dolgoznak, egyre kevesebben tanulnak: míg 2012-ben 42, 2016-ban már csak 37 százalékuk tanul valamilyen formában, a dolgozók aránya pedig 39-ről 50 százalékra emelkedett a 15–29 éves korosztályban. 3 százalékuk gyesen van, 3 pedig munkanélküli. Ezzel a fiatalok körében a legnagyobb csoporttá vált a dolgozó fiataloké – akik saját meghatározásuk szerint már felnőttek. A fiatalok kétharmada nem is tervezi, hogy tanulni fog a jövőben, úgy vélik, ez a hajó elment.

Túry Gergely

Nem is álmodnak 200 ezres fizetésről

Mint korábbi cikkeinkben megállapítottuk, ma már nem a munkanélküliségtől, hanem az elszegényedéstől félnek a fiatalok. Munkát tehát már kapnak, de megélniük nem könnyű. Jó munka kellene tehát. Nem fest túl hízelgő képet a munkaerő-piaci érvényesülésről a fiatalok véleménye, amely viszont reálisnak tűnik. Szerintük ugyanis csaknem ugyanolyan fontos a jó állás megszerzéséhez a szaktudás (közel 85 százalék tartja teljes mértékben vagy inkább szükségesnek), a szakmai gyakorlat (84%) és a kapcsolatrendszer (83%). Fizetési igényeik nem tekinthetőek túlzónak, és ezt elég megrázó látni: a fiatalok körében a legnagyobb csoport, 22 százalék lenne elégedett egy maximum 150 ezres nettó fizetéssel, ez nekik több mint szuper lenne. Miközben a fővárosban egy akármilyen kis lyuk albérlet ennek legalább a felét elviszi. A saját lakásról nem beszélve. (Azoknak a fiataloknak, akik ennél többre és jobbra vágynak, hasznos tájékozódási pont lehet a HVG márciusi állásbörzéje.)

Nettó személyes jövedelmét a fiatalok 44 százaléka nem tudja (de gyanítható, hogy inkább nem akarja) megmondani, aki viszont igen, azok közül a legnagyobb csoport, 9 százalék havi 90-120 ezer forintot kap. A fiatalok 52 százaléka fejében meg sem fordul, hogy havi nettó 200 ezer forintnál többet kereshetnének. A külföldre menni tervezők egyébként 69 százalékban a jobb megélhetésért vándorolna ki. Egyre inkább lesz a többség stratégiája a külföld, egyre kevésbé akarnak itthon vállalkozást alapítani, az egyébként elég depresszív 2012-es felmérés fiataljai még 65, a mostaniak már csak 61 százalékban látják nagyon valószínűnek, hogy saját vállalkozásba fognak.

AFP / Leon Neal

Kétharmaduk évekig nem megy be egy színházba

Mindez nem csapódik le az anyagi helyzet szubjektív megítélésében. A fiatalok 43 százaléka beosztással jól kijön, 31 százaléka pedig épphogy kijön. Csak 9 százalékuk mondta azt, anyagi gondjai vannak, és 2 százalékuk, hogy nélkülözik. 7 százalékuk pedig egyenesen gondok nélkül él. Ez jónak tűnik, de mi van ennek a hátterében? Mit csinálnak a fiatalok a szabadidejükben? Az első három legkedveltebb elfoglaltság a tévézés, internetezés és a csetelés, utána következik a zenehallgatás és a beszélgetés és együttlét a barátokkal. Könyvük egyre kevesebb van (a háztartásokban 2004-ben még 344 könyv volt, 2016-ban pedig 172), szinte soha nem jár a fiatalok 37 százaléka étterembe, 40 százalékuk sörözőbe-borozóba, 42 százaléka multiplexbe, 43 százalékuk kávézóba-teázóba, 54 százalékuk koncertre, 67 százalékuk színházba. A fiatalok 25 százaléka jut el a magyarországi fesztiválokra, ennek fele a helyi rendezvényekre, a nagyok (VOLT, Sziget, Balaton Sound) közönségének harmadát a fővárosi fiatalok adják. Hogy mire költenek a fiatalok? Ételre-italra biztosan, 77 százalék eszik meleg ételt mindennap, 58 százalékuk iszik kávét – a kávéfogyasztás majdnem 50 százalékkal megugrott, ahogy megnőtt az energiaital fogyasztása is.

Úgy tűnik tehát, hogy az itthon maradó fiatalok nem is terveznek gondtalan, színes, sok tevékenységet biztosító életet, nagy részük megmarad jobb híján egy virtuális térben, akár kommunikációs, akár passzív befogadói szinten. Elmegy a pénz lakhatásra, ételre-italra, többre már nem futja, és mintha ehhez szoktatnák magukat a fiatalok, ezt látják normálisnak. Aki elégedetlen, az vagy külföldre megy, vagy radikalizálódik, vagy apatikus lesz – a fiatalok 55 százaléka a demokrácia híve ugyan, de elégedetlen annak működésével. Akik nagyon nem elégedettek, azok között a legnagyobb azok aránya, akik szerint mindegy, hogy diktatúrában vagy demokráciában élnek. 2012 óta megnőtt azok aránya, akik szerint a diktatúra bizonyos körülmények közt jobb, mint a demokrácia.

A kutatók még nem látják a mélységi összefüggéseket

Ők azok, akiket Balog Zoltán Emmi-miniszter csak "derűlátó, optimista, vagány" nemzedéknek nevezett, az általa kiemelt trendek szerint egyre többen tartják Magyarországot jó helynek, és kevésbé jelent gondot a munkavállalás, "magas a gyerekvállalási kedv".

Szabó Andrea szociológus, ifjúságkutató, az MTA TK PTI munkatársa szerint az adatok mély összefüggéseit még nem tárták fel elemzések, egyszóval még nem tudni, pontosan milyen okok és mozgatók vannak a háttérben. Fenti eszmefuttatásunk szerinte nem tűnik irreálisnak.