Az egyetemi oktatók rendkívül alacsony fizetésére hívja fel a figyelmet a Károli Gáspár Református Egyetem egyik oktatója a Facebookon.

Demeter Márton kommunikációkutató azt írja, az Aldiban raktárost keresnek, amely munkáért egy sima középfokú végzettséggel (érettségi) 30 órás munkahétre 235 000 forint bruttót kínálnak, ez egy normál 40 órás munkahétre arányosítva bruttó 313 000 forintnak felel meg. A munkához még targoncára való jogosítvány sem kell, arra is betanítják a dolgozókat, és cafeteria is jár nekik.

Ezzel szemben egy egyetemi tanársegéd 175 000 forintot kap, amely kicsivel több mint a fele az Aldi-raktáros munkabérének. A legtöbb helyen a tanársegédnek már PhD fokozattal kell rendelkeznie, és minimum két nyelvvizsgával.

A tanársegédek utáni pozícióban az egyetemi adjunktusok 218 000 forint bruttót kapnak havi fizetésnek, ez is mintegy százezer forinttal kevesebb az Aldi-raktáros fizetésénél. Az adjunktusnak kötelező doktori fokozattal rendelkeznie, valamint két nyelvvizsgával, és hazai szinten meghatározó publikációs listával, valamint alkalmasnak kell lennie egyetemi szintű tantárgyak önálló kidolgozására.

Az egyetemi docens az első fokozat, amely a maga 306 000 forintos bruttójával már csak 10 ezer forinttal marad le az Aldi-raktáros fizetésétől. Egy docensnek legalább 10 éves egyetemi oktatói tapasztalattal kell rendelkeznie, valamint doktori fokozattal, legalább 2 nyelvvizsgával, évente minimum 2 nemzetközi konferencián kell szerepelnie, képesnek kell lennie idegen nyelven is oktatni, ígéretes nemzetközi portfólióval kell rendelkeznie, és elvárás, hogy legyen legalább egy doktorandusza (doktori témavezetettje), valamint oktasson PhD-képzésben. Ezt 40-50 éves koruk előtt kevesen érik el.

A teljes egyetemi hierarchiában a professzor lesz az első, akinek a fizetése eléri, sőt, meg is haladja az Aldi-raktárosét, de egy professzornak nemzetközi szinten is kiemelkedő, iskolateremtő tudományos eredményekkel kell rendelkeznie, és a professzorokat a miniszter nevezi ki.

Demeter a poszt végén hozzáteszi, az egyetemekre hárították a béremelés kigazdálkodását, amelyet csak más források kivonásával tudnának ennek eleget tenni. "Én a pályám elején vidéken tanítottam. Pár év alatt szűnt meg a lakhatási támogatás, a túlórapénz és a cafeteria is. A végén már majdnem annyit költöttünk, hogy taníthassunk, mint amennyi a fizetésünk volt. A kiegészítések nélkül a fizetésem reálértéke körülbelül a felére csökkent 3 év alatt, ami azért elég kemény menet" – teszi hozzá.