Ausztria, Csehország, Szlovákia, Románia és Bulgária vezetőivel találkozik a napokban Emmanuel Macron. A francia államfő most éppen Bukarestben tárgyal, pénteken Szófiába tart. Szerdán Salzburgban találkozott az osztrák kancellárral, illetve a cseh és a szlovák kormányfővel. Magyarországot viszont nem ejti útban ezen a körúton, sőt Lengyelországban sem áll meg.

Klaus Iohannis román államfő és Emmanuel Macron a francia államfő romániai látogatásán.

AFP / Bertrand Guay

Orbán Viktor sajtófőnöke az Origónak igyekezett félreértésként beállítani, hogy a korábbi hírekkel ellentétben Macron sem a V4-gyel, sem a magyar kormányfővel nem tárgyal most. Havasi Bertalan szerint eleve arról volt szó, hogy az év végéig zajlik le valamikor a vizit – júniusban Brüsszelben ennek dátumát még szeptemberre tették. A Reuters ehhez képest diplomáciai forrásokra hivatkozova arról írt, hogy Macron tudatosan kerüli el a két országot, ami persze azt is jelentheti, hogy igyekszik elhatárolódni, de azt is, hogy céljai eléréséhez feleslegesnek tartja, hogy Beata Szydlóval vagy Orbán Viktorral civakodjon.

Reformturné a keleti végeken 

A kérdés az, valójában mi a célja ezzel az úttal. Ha az unió megújításával kapcsolatos reformterveihez keres híveket, részben nyitott ajtókat dönget. Legutóbb már Robert Fico szlovák kormányfő is jelezte: euróövezeti tagként is fontosnak érzi, hogy országa a mag-Európához közeledjen. Így inkább a szorosabb együttműködés miatti, a kétsebességes Európával kapcsolatos aggodalmakat igyekezhet hűteni Macron a keleti végeken.

Vagy éppen az év végétől várható nagy tárgyalásokra puhítja az országokat – legyen szó a Brexitről, vagy a költségvetési alkudozásról. Macron ugyanis most éppen egyedül tolja az EU szekerét. Az uniós döntéshozók évi rendes szabadságukat töltik, az uniós tandem másik felét, Angela Merkelt pedig saját kampánya köti le – a németországi választásokat éppen egy hónap múlva rendezik meg, az EU jövőjének építgetését addig takarékra tették Berlinben, akárcsak a közép-európai kormányok kritizálását.

Az út időzítése így is furcsa. A francia elnök számára ugyanis aligha a német kancellár időleges hiánya jelenti a legégetőbb problémát. Száz nap telt el azóta, hogy hivatalba lépett, és bő két hónap azóta, hogy frissen alakult pártja földcsuszamlásszerű győzelmet aratott a parlamenti választásokon. Mára azonban a kezdeti mámor elmúlt, népszerűsége zuhan: a Le Figaro friss felmérése szerint 64 százalék elégedetlen elnökségével – jórészt amiatt, hogy az első pillanattól olyan népszerűtlen intézkedésekről döntött, mint a cigaretta adójának és a tb-járulékoknak az emelése, illetve a lakhatási támogatások visszafogása.

Feltámadt a lengyel vízvezetékszerelő 

Macron a megszorítások mellett átfogó munkaügyi reformokat is igyekszik véghezvinni a francia gazdaságban, ahol ennek ellenére még mindig 10 százalék körül van a munkanélküliség. Eközben áramlanak be kelet- és dél-európai vendégmunkások.

Készülő karosszék a franciaországi Sokoa gyárban

AFP / Gaizka Iroz

A feszültség Nagy-Britanniához hasonlóan kiéleződhetne, ha a politikai elit az uniós tagság egyenesen következményeként tekintene rá. Erről szerencsére nincs szó – ezt a Nemzeti Front visszaszorulásánál és az Európa-párti Macron megválasztásánál semmi nem mutatja jobban –, a franciák beérnék azzal, ha keretek közé szorítanák a „szociális dömpinget” vagyis azt a helyzetet, hogy a keletiek náluk olcsóbban vállalnak munkát.

A „plombier polonais”, vagyis a lengyel vízvezetékszerelő figuráját 2005 után most húzták elő újra – és valójában nem a derék kelet-európai munkásemberre utal, hanem arra, hogy az unióban bárki szabadon vállalkozhat, és aki történetesen lengyel (vagy magyar) cégként kaparint meg Franciaországban egy munkát, az nem köteles az ott bevett bért fizetni lengyel (vagy magyar) dolgozóinak. Ez az úgynevezett kiküldetés (posting), amelynek a szigorításáról szóló vita tavaly óta zajlik, Macron pedig az élére állt. A franciák pedig azt várják tőle, hogy ha kiszorítja a vendégmunkásokat, akkor majd nőni fog a francia foglalkoztatás.

Megjegyzés: Franciaországban 3,5 millióan vannak állás nélkül, a kiküldetésben az országba érkező dolgozók száma kevesebb 300 ezernél. Eközben 140 ezer francia vállal így munkát egy másik uniós országban.

Érik az újabb kakasviadal

Van azonban egy másik gond is: az EU ugyanúgy megköti a posting ellen ágáló francia (vagy német, osztrák) kormány kezét, mint a magyarét, amikor extra magas adókulcsokkal igyekszik kiszorítani multicégeket az itteni piacról. A megoldást így valóban a nyugati és keleti tömb közötti egyeztetés hozhatja el – ami viszont aligha lesz meg úgy, hogy Macron egyelőre nem tárgyal Varsóval és Budapesttel. (Ha pedig Bulgáriát meggyőzi, attól aligha lesz előrébb.)

Kár, hogy Brüsszel ebben a kérdésben láthatóan nem foglal el olyan kemény álláspontot, mint amit Macron vállalt fel. Sőt, az Európai Bizottság azt is igyekszik elkerülni, hogy a jogállamisággal (és egyes, a gazdaságot közvetlenül nem érintő jogszabályokkal) kapcsolatos viták bármilyen szinten összemosódjanak a kiküldetéshez hasonló, gazdaságot érintő alkudozásokkal. Ennek jele az is, hogy Brüsszel igyekszik világossá tenni: ha az uniós támogatások kifizetését a jogállamiság teljesítéséhez is kötik, az nem most lesz, hanem csak 2020 után, a következő költségvetési ciklusban. (Amivel kapcsolatban egyébként semmi biztosat nem tudunk még.)

Emmanuel Macron találkozója a visegrádi csoporttal 2017. június 23-án Brüsszelben. A képen Robert Fico, Bohuslav Sobotka, Beata Szydto és Orbán Viktor.

AFP / Emmanuel Dunand

Macron megválasztása idején ezt az amúgy is forró témát is igyekezett magáévá tenni. Ennek a  végeredménye lett a francia államfő és Orbán Viktor közötti kakasviadal, amely a júniusi brüsszeli EU-csúcs legemlékezetesebb mozzanata volt.

Emlékeztetőül: Macron európai lapoknak nyilatkozva azzal vádolta meg a magyar és a lengyel kormányt, hogy „szupermarketként” tekintenek az Európai Unióra, ahol csak leveszik a polcról, amit szeretnének. A magyar kormányfő pedig úgy gondolta, a leghelyesebb reakció erre az, ha helyre teszi az újonc politikust, így: „A belépője nem túl biztató, mert tegnap azt gondolta, hogy az a barátságnak az a legjobb formája, hogy mindjárt belerúg a kelet-közép-európai országokba. Ez itt nem szokás, de szerintem majd ő is kiismeri magát.”

A jelek szerint Macron az uniós körökbe való beilleszkedéshez nem Orbán Viktor segítségét kéri. Azt pedig meglátjuk, hogy a francia államfő később fontosnak tartja-e majd ezt, vagy inkább tovább mélyíti a szakadékot a visegrádi országok között.