Az elmúlt években ismét bebizonyosodott, hogy egy elvontnak ítélhető tudományos elmélet igenis megállja a helyét.

Az Orbán-kormány egyik népszerű és szavazatszerző intézkedése az volt, hogy az önkormányzati adósságokat átvállalta. Egyebek mellett azokat az adósságokat, amelyekre 2009-ben, még ellenzékben, kifejezetten bátorította a fideszes polgármestereket, mondván, ha a Gyurcsány-kormány restrikciós politikát folytat, próbálják azt a helyi gazdaság ösztönzésével ellensúlyozni. Csakhogy az adósságok könnyen újratermelődhetnek.

Vegyük például Csanádpalotát, azt a Csongrád megyei várost, ahol az állam a fent említett intézkedéssel 2013 novemberében 67,5 millió forint adósságot vállalt át. Ám alig néhány évvel később, 2017 folyamán a csanádpalotai önkormányzat tiszta lappal indulva újratermelte az átvállalt összeget. Csanádpalota pénzügyi hiánya újra olyan kritikus szintet ért el, hogy vissza nem térítendő támogatást kellett kérni a kormánytól. Annak ellenére, hogy a kormány akkor még érdemben elutasította a kérést, az önkormányzat vezetése nem tágított, folytatta a fenntarthatatlan költekezést.

Van-e valamilyen racionális érvelés erre a viselkedésre? Igen, a puha költségvetési korlát. Ezt a fogalmat – még 1980 előtt – Kornai János alkotta meg azokra az esetekre, amikor valamely szervezet viselkedését befolyásolja az a várakozás, hogy súlyos pénzügyi baj esetén kimentik. Ahogy a professzor munkáiban felhívta a figyelmet, a puha költségvetési korlát nemcsak a szocializmusban, de a piacgazdaságban is ezerféle módon megjelenik, például bankok és kórházak felelőtlen gazdálkodásában.

A csanádpalotai történet a maga nyers valóságában a tudományos életben puha költségvetési korlátként ismertté vált jelenség iskolapéldája. A város honlapjára kirándulva látható, hogy a legfelső sorban hatalmas betűkkel olvasható Lázár János neve és az ő személyes honlapjára vezető útvonal. A Miniszterelnökséget vezető kormánytag egyben a térség képviselője is. Megtekintve Lázár János honlapját, érdekes videofelvételre lehet bukkanni, amelyben elhangzik, hogy

muszáj elmennünk Csanádpalotára a Kormányinfó előtt, mert csődbe ment az önkormányzat, adósságrendezési eljárást indítanak az önkormányzattal szemben. Ezért muszáj a polgármesternek segíteni, meg a városnak.

A miniszteri látogatást dicséretes gyorsasággal követte a pénzügyi segítség. A február végi Magyar Közlöny már publikálta is, hogy Csanádpalota város működési feladatainak ellátására Orbán Viktor miniszterelnök megítélt 72,7 millió forintot.

Happy end. Vagy mégsem? A közpénzen való kimentés nem nagy dicsőség, hiába készült erről népszerű videofelvétel. Széles értelemben vett következményét ugyanis nem lehet számszerűsíteni, ha tömegesen fordul elő, akár rendszerszintű válságot is okozhat.

Nagy kár, hogy a döntéshozók számára a politikai érdekek mindig felülírják a tudományos törvényeket. Utóbbi felveti a kézenfekvő lehetőséget, hogy Csanádpalota hosszabb távon biztosan újabb kimentést fog kérni a befolyásos minisztertől vagy parlamenti képviselőjétől. Nem lenne sokkal tisztább a szabályokat betartani, és fenntartható módon gazdálkodni?

Ehhez persze tiszta, átlátható viszonyokra volna szükség, kiiktatva azt a lehetőséget, hogy ahol akad erős politikai szövetséges, ott a település – más esetekben: vállalkozás, bank, bármely gazdálkodó szervezet – költségvetési korlátja puha. A veszélyes következményt Kornai János a pénzügyi züllés lehetőségében ragadja meg. Gyaníthatóan ebben sem túlzott.