Magán- vagy honvédségi repülőgép fedélzetéről, esetleg a budai Várból nézve szépen csillog, épül, fejlődik a főváros. Közelebbről szemlélve azonban már például a metrópótló villamost pótló buszok, a túltúlóráztatott közlekedési dolgozók és egyéb anomáliák is látótérbe kerülnek. A tömegközlekedés krónikus betegsége Budapestnek, melynek tünetei olykor enyhülnek ugyan, de a gyógyulásig eljutni soha nem sikerül. 2019-ben sem lesz ez másként – egyebek között ez olvasható ki Budapest költségvetéséből, amelyet a minap fogadott el a Fővárosi Közgyűlés.

Igazságtalanság lenne azonban az önkormányzat nyakába varrni a budapesti tömegközlekedés finanszírozásának gondjait, ugyanis a kormány nem teszi bele a maga részét a kalapba. A tömegközlekedés megfelelő és fenntartható finanszírozásának nemzetközileg elfogadott ökölszabálya szerint az utasoknak, a területi, valamint a központi kormányzatnak egyharmad-egyharmados arányban kellene állniuk a költségeket. Ha ebből indulunk ki, a kormány évi 30-40 milliárd forinttal tartozik Budapestnek és a budapestieknek.

Budapest költségvetése persze nemcsak a tömegközlekedés tekintetében „feszített” – ahogy Bagdy Gábor, a pénzügyekért felelős főpolgármester-helyettes fogalmazott –, hanem általában véve. Sőt még a 386 milliárdos büdzsé e feszített állapotának eléréséhez is kell 66,7 milliárd forint külföldi hitel. Nem mintha Budapestnek igazán lett volna más választása, mint eladósodni. Az okokról, az apadó fővárosi büdzséről és a kormány növekvő fővárosi szerepvállalásáról, a kormányzati nagyberuházásokról további részletek a HVG e heti számában.

HVG