Orbán Viktor miniszterelnök új szakszóval ismertette meg a szélesebb közvéleményt a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) évnyitóján előadott beszédében:

profitegyenleg.

Maga a fogalom nem új a miniszterelnök és a Fidesz retorikájában, de eddig ennél körülményesebben beszéltek arról, hogy a külföldi multik több nyereséget visznek ki Magyarországról, mint amennyit a magyar cégek külföldről idehoznak.

A negatív profitegyenleg az új „gonosz multik”

„Úgy áll a dolog, hogy 2021-ben a külföldi cégek Magyarországon termeltek 8,2 milliárd eurónyi profitot, a magyar cégek külföldön meg termeltek 1,8 milliárd eurónyi profitot, tehát a profitegyenleg be és ki mínusz 6,4 milliárd euró” – ismertette a számokat a miniszterelnök. Ezek friss adatok, annyira frissek, hogy hivatalosan még nyilvánosságra sem hozták őket. Sőt, a jegybank legfrissebb, januári Fizetési mérleg jelentésében még csak a 2021 harmadik negyedévi jövedelemegyenlegről (ide tartozik a profitegyenleg) esik szó. A jelentés következő kiadása áprilisban esedékes, abban már lesz szó a negyedik negyedévről és az év egészéről.

A számok amúgy nagyságrendileg rendben vannak, Magyarország profitegyenlege ilyesformán szokott alakulni. Az egyszerű számszerű értékeknél egyébként érdekesebb a GDP-hez viszonyítani a profitegyenleg alakulását. A jegybanki adatok szerint a harmadik negyedévben a részesedésekből származó jövedelemdeficit a GDP 4,21 százalékát tette ki.

Abban Orbánnak persze igaza van, hogy a (túlságosan) negatív profitegyenleg nem jó dolog, azt jelenti, hogy a gazdaságban megtermelt jövedelem elmarad a rendelkezésre álló jövedelemtől (rés nyílik a GDP és a GNI, a bruttó nemzeti jövedelem között). Egyébként

a negatív profitegyenleg jellemző a feltörekvő országokra, a régióban minden ország profitegyenlege negatív.

Ez azért van, mert ezeknek a gazdaságoknak korlátozott a kifektetési képességük, ellenben magas megtérülést kínálnak külföldi szereplőknek, hogy beruházásokat vonzzanak. Ha sok a külföldi befektetés, de relatíve kevés a kifektetés, akkor értelemszerűen több profit folyik ki a gazdaságból külföldre, mint amennyi oda befolyik.

MTI / Miniszterelnöki Sajtóiroda / Benko Vivien Cher

A külföldi befektetésekre azonban szükség van, az Orbán-kormány pedig időt, energiát és pénzt (munkahelyteremtési támogatások formájában) nem kímélve igyekszik minél többet Magyarországra vonzani, Szijjártó Péter például nem egyszer dicsekedett, hogy mennyi külföldi befektetés jött hazánkba. Ami egyszersmind azt jelenti, hogy a kormány aktívan tesz a profitegyenleg rontásáért. Igaz, közben a kifektetéseket is igyekszik ösztönözni – ahogy arra a miniszterelnök sem mulasztott el emlékeztetni beszédében.

Ideális esetben a profitegyenleg egy ország gazdaságának fejlődésével párhuzamosan nullszaldóssá (vagy a közelivé) válik, mivel fejlett országként már kevésbé vonzó célpont a külföldi befektetések számára, ugyanakkor ő maga komoly kifektetési potenciállal és igénnyel rendelkezik.

Szezont a fazonnal

Abban nincs semmi új, hogy a miniszterelnök a negatív profitegyenlegből következtetéseket vezet le – ám nem közgazdasági vagy matematikai, hanem legjobb esetben politikai logika alapján.

„Én úgy nézem az EU-s pénzeket, hogyha befizetjük, megkapjuk, a kettő között van egy különbözet, amit kapunk az uniótól, ez vajon kompenzálja-e a negatív profit egyenlegét az országnak?” – tette fel a kérdést Orbán az MKIK évnyitóján. „Mert ha kompenzálja, akkor rendben vagyunk. Fájdalom: nem kompenzálja!” A miniszterelnök érvelése szerint a profitegyenlegünk 6,5 milliárd euró és az uniós költségvetésből 4 milliárd eurónk jön. A 6,5 milliárd profitegyenlegből 5,2 milliárdnyi európai uniós országgal szemben áll fönn. Tehát az európai uniós cégekkel szemben – az EU-s támogatásokat is figyelembe véve – a profitegyenlegünk negatív, mínusz 1,2 milliárd euró per év. „Ha százalékban számolok, hogy a profitegyenleg, a negatív profitegyenlegünk 77 százalékát kompenzálják az unióból érkező pénzek. Ezért

helyes, hogyha kellő öntudattal és kuruc nyelven beszélünk a külföldi befektetőkkel és az európai uniós bürokratákkal, nem pedig labanc nyelven, ugyanis ők tartoznak nekünk,

és nem mi nekik” – vonta le a következtetést.

Fájdalom:

valójában a profitegyenleg és az uniós támogatások közti összefüggés egyáltalán nem így néz ki.

A profitegyenleg a jövedelemegyenleg része, ide tartozik még a külföldi hitelek kamategyenlege, a tulajdonosi hitelek kamategyenlege és a munkavállalói jövedelmek. Nem mellesleg a négy tényező közül egyedül ez van a pozitív tartományban, mivel a külföldön dolgozó magyarok sokkal több jövedelmet hoznak/küldenek haza, mint amennyit az itt dolgozó külföldiek kivisznek.

MTI/Benko Vivien Cher

Az uniós támogatások nem számítanak bele a jövedelemegyenlegbe, azok a transzferegyenleg részét képezik. Magyarország transzeferegyenlege – szemben a jövedelemegyenleggel – vaskosan pozitív, köszönhetően elsősorban az uniós támogatásoknak. A nettó uniós forrásbeáramlás 2021 harmadik negyedévében a GDP 2,6 százalékát tette ki.

A pénz felzárkózásra jár, nem kártérítés

Régi toposz, hogy az új, fejletlenebb uniós tagállamok annak fejében kapnak több támogatást, hogy a régi, fejlettebb tagállamok ilyen-olyan módon kizsákmányolják őket, az olcsóbb munkaerejüket, gyengébb piacukat stb. Ilyeténképpen az uniós támogatások ezeknek a tagállamoknak „járnak”, „jogos jussuk”, sőt még a régi tagállamok legyenek hálásak, hiszen végső soron még mindig ők nyerészkednek az új tagállamokon.

Ez azonban nem igaz,

az uniós támogatások túlnyomó részt fejlesztési pénzek, céljuk a felzárkóztatás: hogy az újabb tagállamok gazdaságai elérjék a régebbiek fejlettségi szintjét.

Ez persze egyszerűsítés, nagy különbségek vannak régiók, iparágak tekintetében, ennek megfelelően az uniós fejlesztési támogatások célzottak – hogy jól vagy rosszul, az más lapra tartozik. A jelentős különbségek ugyanis gazdasági és társadalmi feszültségeket, káros folyamatokat indukálnak, ezért igyekezni kell azokat csökkenteni.

Nemcsak uniós szinten, hanem tagállami szinten is. Magyarországon szintjén probléma, hogy a munkaerő, illetve a fiatalabb korosztályok a nagyvárosok és főleg Budapest felé vándorolnak, egész országrészek pedig elnéptelenednek. Uniós szinten probléma, hogy a munkaerő a szegényebb tagállamok felől a gazdagabbak felé vándorol. Persze a vándorlásnak vannak pozitív hozadékai, de összességében legalábbis menedzselendő folyamatként kezelik mind lokális, mind uniós szinten. Magyarországon a kormány jelentős összegeket költ vidéki fejlesztésekre (infrastruktúra-fejlesztésre, munkahely-teremtésre), de nem azért, mert a vidéknek ez járna azért cserébe, hogy a főváros kizsákmányolja őt – hanem a vidék felzárkóztatásáért a fejlettebb régiókhoz.

Egyébiránt az uniós transzfereket azért sem lehet egy lapon kezelni a céges jövedelmekkel, mert

az uniós támogatások elosztásáért az uniós intézmények felelősek, a vállalati jövedelmek „elhordásáért” pedig vállalkozások.

Mondani sem kell: nem Brüsszelben döntik el, hogy a Volkswagen adott évben mennyi profitot vesz ki a győri Audi-gyárból.

MTI / Krizsán Csaba

Munkát kell adni, nem segélyt!

Szóra érdemes, hogy érvelésében a miniszterelnök összemossa a jövedelmeket a transzferekkel. A hazai szociálpolitikában ugyanis ennek homlokegyenest ellenkezőjét teszi immár több, mint egy évtizede. A „munkaalapú társadalom” víziója épp arról szól, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék,

az emberek számára munkajövedelmet kell biztosítani, nem pedig segélyeket (transzfereket).

Ezt az érvelést az uniós támogatásokra vetítve Orbánnak nem az uniós támogatásokért kellene kardoskodnia, hanem azért, hogy a hazai vállalkozások kapjanak munkát, egyenlő lehetőségeket az uniós porondon, külföldön szerzett jövedelmeikkel képesek legyenek akár pozitív tartományba billenteni a profitegyenleget. Vagy ha a lehetőségek adottak, akkor

saját magát kellene ostoroznia, amiért 12 év kormányzás után még mindig ott tartunk, hogy a német BMW jön Debrecenbe gyárat építeni – nem kevés állami támogatással csábítva – és nem a magyar Ikarus megy Bajorországba gyárat építeni.

Mindezzel természetesen a miniszterelnök is tisztában van, az évnyitón elhangzott beszédében is kitért rá, milyen fontos a hazai vállalkozások kifektetéseinek fejlődése, és ezek támogatása. E téren ő maga sikereket lát. Amik tagadhatatlanul léteznek, de a miniszterelnök által is ismertetett számok tanúsága szerint bőven van még hova fejlődni. A helyzettel már csak azért is tisztában kell lennie, mert gazdasági főtanácsadója, Nagy Márton még jegybanki alelnökként foglalkozott a profitegyenleg kérdésével, jól ismeri a problémákat és a megoldási lehetőségeket. A megoldásnak nem része, hogy kurucos büszkeséggel uniós támogatásokat kell követelni.