Amióta a múlt héten Vlagyimir Putyin előbb bejelentette, hogy elismeri a két szakadár ukrajnai terület államiságát, majd az orosz hadsereg megtámadta Ukrajnát, a nyugatiak fokozatosan egyre súlyosabb szankciókkal sújtják Oroszországot. Ez kezdetben a már jól ismert stratégiát jelentette: az elnökhöz közel állókkal szembeni, fájdalmas, de azért messze nem sorsdöntő jelentőségű szankciókat. Innen azonban mostanra eljutottunk oda, hogy a legsúlyosabb pénzügyi büntetőintézkedésekkel néz szembe Oroszország, és ennek a súlyos hatását már most érezni lehet.

AFP / SERGEI GUNEYEV

A helyzet kicsit hasonló, csak épp gazdasági téren, mint ahogyan most az orosz katonai fenyegetéssel állunk: értjük, hogy az oroszok már az atomfegyverek élesítésével fenyegetőznek, csak épp szinte senki nem hiszi el, hogy valóban bevetnék ezeket a fegyvereket. Ugyanígy

egy hete ilyenkor még csak a legvadabb forgatókönyvek számoltak azzal, hogy az orosz gazdaság jelentős részét lekapcsolhatják a pénzügyi rendszerekről és más, valóban fájdalmas szankciók jöhetnek, a nyugatiak mégis meglépték ezt.

Az orosz oligarchák és a Putyinhoz közel állók életét most is megpróbálják megnehezíteni. Szép példája volt ennek az, amikor Vlagyimir Szolovjev tévés propagandista élő adásban fakadt ki, amiért elvehetik tőle a Comói-tónál lévő villáit, a francia kormány el is kobozza az orosz oligarchák ottani birtokait, jachtjait, autóit, de ez önmagában nem dönthet el egy háborút. Szóba került ugyan az is, hogy személyesen Putyin és Szergej Lavrov ellen vezessenek be szankciókat, de ez inkább presztízsszempontokból fontos, valószínűleg az ő vagyoni helyzetüket nem nagyon tudják így megrengetni.

Annál komolyabb célja a nyugatnak a teljes orosz gazdaságot olyan mély gödörbe lökni, hogy az aláássa az ország vezetőibe otthon vetett bizalmat.

Az egyik fő feladat: Oroszországot elszigetelni a nemzetközi pénzügyi rendszertől. Ennek a sokat emlegetett lépése az, hogy több orosz bankot lekapcsolnak a SWIFT rendszerről, hogy pontosan melyeket, azt még nem részletezték. De hogy működik ez a gyakorlatban?

AFP / JAKUB PORZYCKI

A SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication, azaz Nemzetközi Bankközi Pénzügyi Telekommunikációs Társaság) egy belgiumi központú informatikai szervezet, amely a világ nagyjából 11 ezer bankja közötti tranzakciók technikai hátterét biztosítja, több ezer bank közös tulajdonában áll, a felügyeletét pedig a világ nagy jegybankjai közösen látják el. A világ szinte minden nemzetközi átutalása az ő rendszerükön fut át, ha bármelyik átlagember vagy cég átutal pénzt külföldre, akkor szinte teljesen biztos lehet benne, hogy a bankja ezt a rendszert veszi igénybe. Ha ebből kizárják a nagyobb orosz bankokat, gyakorlatilag képtelenek lesznek az ország határain kívül üzletelni. Vannak ugyan hasonló, kisebb rendszerek is, amelyek biztosíthatják az ugyanolyan szolgáltatásokat, mint a SWIFT, de ehhez a pénzt küldő és a fogadó félnél is át kell állni.

Részben azért is, hogy a pénzügyi büntetéseket ki lehessen kerülni, Oroszország az elmúlt években 630 milliárd dollárnyi devizatartalékot halmozott fel. Ezért hat most súlyosan az, hogy az EU megtiltott minden tranzakciót, amelynek az orosz jegybank vagyonához köze van, kivéve azokat, amelyek egy EU-tagállam pénzügyi biztonságának fenntartása miatt szükségesek. A brit kormány is csatlakozott ehhez, majd hétfőn az amerikaiak is bejelentették, hogy nem engedik hozzáférni az orosz központi bankot a dollártartalékokhoz.

A hatás villámgyors volt: az orosz rubel akkorát zuhant, mint még soha. Egy hete még 90 rubel környékén mozgott egy euró ára, a hétvégén pedig 93 volt, innen zuhant hétfő délelőtt az első pánikban 123,75-re – azóta némileg korrigált, de a 110-115 környéki árfolyam is katasztrófaforgatókönyv az orosz gazdaság számára. Paul Sonne, a Washington Post újságírója vasárnap még arról tweetelt, hogy a Tinkoff Bank 171 rubel/dollár árfolyamon váltotta a pénzt, miközben a szankciók előtt 83 volt az átváltási arány. Ez azért extrém túlárazás volt, de a helyzet annyira rendkívüli, hogy már ezen sem csodálkoztunk.

AFP / EVGENY BIYATOV

Az orosz nemzeti bank válaszul 9,5-ről 20 százalékosra emelte az alapkamatát. Egy ilyen drasztikus lépést akkor szokás megtenni, ha valami nagyon nagy baj van a gazdaságban, de ez még a válsághelyzetben szokásosnál is sokkal durvább emelés volt (Magyarországon például 2008-ban, amikor épp az államcsőd elől menekültünk, 8,5-ről csak 11,5 százalékra emeltek a legszigorúbb intézkedésként). Ez elvileg jó arra, hogy visszafogja a rubel zuhanását és az inflációt, az összes kamatot viszont a magasba löki, és persze egyértelmű üzenet arról is, hogy az orosz jegybank is hatalmas válságot lát – nem mintha erről bárkinek bármi kétsége lett volna egyébként.

További problémát jelenthet az, ha az emberek elhiszik, hogy összedőlhetnek a bankok, márpedig erre is megvan minden esély. Könnyen lehet ebből öngerjesztő folyamat, ha oroszok tömegei próbálják kivenni a pénzüket a bankjukból, néhány bankcsőd most pont nem hiányzik annak az országnak. Itt jön képbe az, hogy az orosz központi bank nem fér hozzá minden külföldi tartalékához: ezekkel még meg lehetne segíteni egy-egy csődközelbe került bankot, de a devizatartalék nélkül sokkal nehezebb lesz. Ez magyarázza a Sberbank mostani krízisét is, amely a Magyarországon működő leányvállalatot is érinti.

MTI / EPA / Szergej Ilnyickij

Még tovább nehezítheti az orosz gazdaság helyzetet, ha a külföldi cégek is elkezdenek kimenekülni az országból. Ennek a leglátványosabb példája eddig az, hogy a BP kiszáll a Rosznyeftyből, nagy kérdés, hogy követi-e a példájukat több más nagy nyugati cég. Ezzel számolni kell az alapján, hogy Dmitrij Medvegyev szombaton már azzal fenyegetőzött, hogy a külföldi vagyonokat zárolják, ami magában foglalhatja a gazdasági kapacitás államosítását is.

A nyugati szankciók között olyan döntések, amelyek az orosz gazdaság egészét célozzák, mások az oligarcháknak fájnak – mindkét kategóriába beleesik a légtérzár. Az, hogy a világ egyre több országának légterébe nem repülhetnek be az orosz gépek, nyilvánvalóan rosszul érintik a leggazdagabb oroszokat, akik szívesen utaznak saját repülőiken bármerre a világban, de óriási károkat okoz a nemzetközi áruszállításban is. Persze hajón ez után is lehet szállítani az orosz árukat (amikor a török kormány bejelentette, hogy lezárhatják a Boszporuszt az orosz hajók elől, csak a hadihajókról volt szó), de a légi szállítás leállása is komoly ütés az orosz gazdaság számára.

Nem véletlen, hogy az energetikáról nem volt szó a szankciók között. Az EU legtöbb országa komolyan függ az orosz gáztól – a kontinensre érkező földgáz nagyjából 40 százaléka Oroszországból jön -, azt pedig sem az európaiak, sem az amerikaiak nem szeretnék, hogy a kőolaj ára még jobban elszálljon. De az oroszoknak sem érdekük az, hogy az energetikai szektorban keménykedjenek a felek egymással, hiszen nekik is szükségük van a külföldről érkező pénzre. Egyelőre úgy tűnik, az energiaügyeket az Északi Áramlat II. vezeték német engedélyezésének felfüggesztésén és a finnországi atomerőmű építésének leállításán túl mindenki tudatosan kerüli. Márpedig az orosz gazdaság számára mégiscsak a legfontosabb bevételi forrás a kőolaj és a földgáz - csak megérkezzen valahogy a pénz érte.