A lehető legmagasabb szintű távcsúcstalálkozó lesz az Európai Unió és Kína között pénteken (ami mellesleg április 1-e, bolondok napja): Charles Michel, az Európai Tanács elnöke és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke brüsszeli idő szerint délelőtt 10-kor Li Ko-csiang miniszterelnökkel tárgyalnak, majd délután 2-kor Hszi Csin-ping elnökkel. A csúcstalálkozón eredetileg kisebb ügyek kerültek volna terítékre, ám idő közben Oroszország megtámadta Ukrajnát, amiért az EU, az USA és egyéb nyugati országok rendkívül súlyos gazdasági szankciókat vezettek be. Az uniós vezetők elsődleges célja ezért az lesz, hogy biztosítsák: Peking semleges marad, nem támogatja Oroszországot se gazdaságilag, se katonailag – írja a CNBC diplomáciai forrásokra hivatkozva.

Egy diplomáciai forrás szerint a csúcstalálkozó kritikus lesz Kína és az EU jövőbeli kapcsolatai szempontjából, ha Peking Moszkva mellett kötelezné el magát, az értelemszerűen negatívan érintené a kapcsolatokat, az sem zárható ki, hogy ebben az esetben Kína ellen is gazdasági szankciókat vezetnének be.

Wang Yi kínai államtanácsos és külügyminiszter megbeszélést folytat Szergej Lavrov orosz külügyminiszterrel Tunxiban, a kelet-kínai Anhui tartományban, 2022. március 30-án

AFP

Azt mondják, nincsenek korlátok, pedig dehogynem

Peking kommunikációja vegyes képet mutat az ukrajnai háború ügyében. A kínai vezetés alapvetően az ország semlegességét hangsúlyozza, de közben minden oldal felé is tesz gesztusokat.

Kína magát a háborút elítélte, ám az orosz agressziót nem. Kínai vezetők több ízben a Moszkvával ápolt szoros, sőt baráti viszonyról beszéltek. Legutóbb március 30-án, a két ország külügyminiszteri szintű találkozója után hangzott el, hogy a Kína és Oroszország közti együttműködésben „nincsenek korlátok”, a Moszkva ellen bevezetett gazdasági szankciókat pedig Kína is elítélte, illegálisnak és kontraproduktívnak nevezte azokat. Ugyanakkor korábban Peking támogatásáról biztosította Kijevet, és gazdasági támogatást ígért.

A puszta szavaknál nyilván fontosabb, hogy mit tesz Peking ebben a helyzetben. Egyelőre az látszik, hogy a kínaiak nem nyújtanak semmiféle segítséget Moszkvának, sőt. A kínai állami gáz- és olajvállalat, a Sinopec-csoport felfüggesztette az arról szóló tárgyalásokat, hogy mintegy 500 millió dolláros befektetést hajtana végre egy új, oroszországi vegyi üzemben. Azért döntöttek így, mert az üzletben orosz oldalról részt vesz Gennagyij Timcsenko, aki ellen a Nyugat szankciókat vezetett be.

Olyan pletykák láttak napvilágot, hogy Moszkva fegyvereket kért Pekingtől. Ezt a felek tagadták, és egyelőre jó eséllyel nem is történtek szállítások, ezeket ugyanis nehéz lenne titokban tartani. Különösen, hogy eddig nem volt példa arra, hogy Kína fegyvereket adott volna el Oroszországnak. Fordítva már más a helyzet, Kína az elmúlt évtizedekben az orosz fegyveripar egyik legnagyobb vevője volt, és nemcsak eszközöket vásárolt, hanem gyártási licenceket is. Az elmúlt években a kínai hadiipar egyre önállóbbá és fejlettebbé vált, a kínai drónok például minden bizonnyal felkeltették az oroszok figyelmét.

A kínai dróngyártó DJI standjánál a BRICS új ipari forradalmáról szóló kiállításon, amelyet a délkelet-kínai Fujian tartományban, Hsziamenben rendeztek meg 2021. szeptember 8-án

AFP

A tartalékhoz Peking se engedi oda Moszkvát

Ami azt illeti, van négy olyan kulcsfontosságú terület, ahol Peking biztosan nem segít Moszkvának, pedig megtehetné – ezeket a CNN szedte össze. Az egyik, hogy Peking, illetve a kínai jegybank konkrétan hagyta gyengülni a rubelt a jüanhoz képest. A nyugati szankciók hatására a rubel gyorsan körülbelül 20 százalékkal gyengült a dollárhoz és az euróhoz képest. A jüanhoz viszonyított árfolyam azonban más, a kínai pénz esetében ugyanis sávos árfolyamrendszert alkalmaznak. A sávot a kínai jegybank duplájára növelte Ukrajna megtámadása után, ezzel a rubel a jüanhoz képest is jóval nagyobbat tudott esni.

Apropó devizák, a nyugati szankciók azért tudtak és tudnak ennyire fájdalmasak lenni, mert az orosz jegybankot is érintik, amely így amúgy hatalmas tartalékainak külföldön tartott részéhez, vagyis körülbelül feléhez nem fér hozzá. Körülbelül 90 milliárd dollárnyi orosz tartalék jüanban van. Ám Kína egyelőre tartja magát a nyugati szankciókhoz, és nem enged hozzáférést ehhez.

Továbbá Kína nem szállít repülőgép-alkatrészeket az orosz légitársaságoknak. A nyugati cégek a szankciók miatt nem szállíthatnak, az orosz légiközlekedés azonban erősen rá van utalva a külföldi alkatrészekre. Alkatrészek híján a gépek szükséges karbantartását és szervizelését sem képesek ellátni. Pekingnek – legalábbis elviekben – lehetősége lenne besegíteni. De nem teszi.

Végül, de nem utolsó sorban az Ázsiai Infrastrukturális Beruházási Bank (Asian Infrastructure Investment Bank, AIIB) felfüggesztette oroszországi és fehéroroszországi programjait arra hivatkozva, hogy ez szolgálja leginkább a bank érdekeit – ami egyébként valószínűleg tényleg így van. A Peking által tető alá hozott bank elnökét Kína adja, és Kína kezében van az AIIB részvényeinek több, mint negyede. Mindenesetre így függőben van 1,1 milliárd dollárnyi hitel út- és vasútfejlesztésre, olyan projektekben, amiket amúgy már jóváhagytak vagy jóváhagyás előtt álltak. Az AIIB lépése azért is különösen fájdalmas, mert a Világbank sem finanszíroz oroszországi projekteket, ahogy a Japán vezette Ázsiai Beruházási Bank sem.

Futár érkezik egy Oroszországba logisztikai szállítást hirdető szolgáltatóhoz

AFP

Fontosak az orosz energiahordozók, de a nyugati export fontosabb

Kína nincs könnyű helyzetben, gazdaságilag Oroszországtól és a Nyugattól is függ – ám a Nyugattól sokkal jobban, vagyis ha kenyértörésre kerülne a sor, illetve komoly szankciókkal szembesülne Moszkva támogatása miatt, akkor aligha kérdés, melyik oldalt választaná.

A Kína és Oroszország közti külkereskedelem az elmúlt években dinamikusan nőtt, 2014, a Krím elcsatolása és az amiatti oda-vissza szankciók óta 50 százalékkal, 2021-ben már megközelítette a 150 milliárd dollárt. A cél – bár ezt még a háború előtt jelentették be Putyin pekingi látogatásán – az évi 250 milliárd dollár elérése 2024-re.

Ezzel együtt Kína külkereskedelme messze nagyobb az Európai Unióval és az USA-val, és bár a kínai gazdaság már nem annyira exportfüggő, mint a 2000-es évek közepén, a nyugati export elvesztése vagy akár csak szűkülése hatalmas csapás lenne. Kína teljes exportjának mindössze 1-2 százaléka megy Oroszországba, miközben közel 20-20 százaléka az EU-ba és az USA-ba - derül ki a Reuters által összesített adatokból.

A kínai orosz exporton belül a legnagyobb tételt a mobiltelefonok jelentik, 2020-ban 3,18 milliárd dollár értékben. Összehasonlításképpen Kína az USA-ba tízszer ennyi mobiltelefont exportált. Jelentős még az egyéb elektronikai eszközök, ruházati termékek, játékok kivitele Kínából Oroszországba.

Kína Oroszországból elsősorban kőolajat importál, Oroszország Kína második legnagyobb beszállítója Szaúd-Arábia után. A Kínai import 15 százaléka Oroszországból származik, ami jelentős tétel. Az import olaj közel fele vezetéken érkezik Kínába, a Kelet-Szibéria–Csendes-óceán kőolajvezetéken, amiben 50 milliárd dollárnyi kínai hitel is van. Oroszország ezen túl Kína harmadik legnagyobb gázbeszállítója, az ország fogyasztásának 5 százalékát fedezik a Szibéria Ereje vezetéken érkező molekulák. Tervben van egy újabb vezeték megépítése Kína felé. Oroszország továbbá Kína második legnagyobb szénbeszállítója is.

Kína immár élelmiszereket is vásárol Oroszországból, egyre többet, bár egyelőre még nem jelentős mennyiségekben.

Híddaru a délnyugat-kínai Chongqing Guoyuan kikötőjében, 2022. február 19-én

AFP

Peking várhatóan tartja magát a pártatlansághoz

Egy szó, mint száz, gazdasági szempontból a Nyugat sokkal fontosabb Kínának, mint Oroszország, de utóbbitól is függ az energiahordozó-import miatt. Ennek megfelelően nem valószínű, hogy Peking bármelyik oldal mellett elköteleződne a konfliktusban, illetve egyik oldallal sem fogja emiatt összerúgni a port.

Peking helyzetét erősít, hogy a gazdasági függőségek fordított irányban is érvényesek. Moszkva nem követelőzhet túlságosan, hiszen – különösen a mostani helyzetben – nem engedheti meg magának, hogy elveszítse a kínai exportját. Ahogy a Nyugat is csak a végső esetben vezetne be szankciókat Kína ellen, hiszen ezek neki is legalább annyira fájnának, mint Pekingnek.

Ezért az elemzők arra számítanak, hogy Peking folytatni fogja a kötéltáncát Oroszország és a Nyugat közt.