Amióta az orosz tankok megindultak Ukrajnába, az EU célja egyértelmű: elkerülni a nyílt összetűzést Oroszországgal, ám különböző szankciókkal gazdaságilag nehéz helyzetbe hozni Moszkvát.

A nyugati országok által elfogadott büntetőintézkedések számos területre kiterjedtek: az orosz bankok, a Vlagyimir Putyinhoz közel álló oligarchák is a célpontjai voltak, de az intézkedések közé tartozott az orosz hajók kitiltása az európai kikötőkből, az uniós légtér lezárása az orosz repülők előtt, vagy éppen az oroszországi befektetések tiltása. És bár e mellett számos cég döntött úgy, hogy kivonul az orosz piacról, az ország legfőbb bevételi forrásának számító energiaexporttal eddig meglehetősen kesztyűs kézzel bánt a Nyugat, mindössze néhány intézkedést hoztak eddig:

• a szén Oroszországból importálásának tilalma,
• a kőolajfinomítási ágazattal kapcsolatos áruk és technológiák Oroszországba irányuló exportjának tilalma,
• az orosz energiaágazatba irányuló új beruházások tilalma.

Ez annyiban nem meglepő, hogy sok ország, köztük az EU legerősebb tagállamának számító Németország és persze Magyarország, olyan mértékben függ az orosz olaj- és gázimporttól, hogy már az erről szóló tárgyalások legelején leszögezték, ilyen embargóról szó sem lehet, azt meg fogják vétózni.

A Total leunai (Németország) finomítója nem vásárol többé orosz nyersolajat

AFP / Waltraud Grubitzsch

Még úgy is, hogy eközben mindenki számára világos, hogy küldhet a Nyugat bármennyi fegyvert Ukrajnának, azzal, hogy energiahordozókat vásárolnak Moszkvától, lényegében ők finanszírozzák az orosz hadjáratot. Nem is kis mértékben: egy friss tanulmány szerint Oroszország február 24-e óta 63 milliárd eurót keresett az olaj és a gáz exportálásával. A fő vevő pedig az EU, az összeg 71 százaléka ugyanis az unióból érkezett az orosz számlákra, azon belül pedig Németország (9,1 milliárd euró), Olaszország (6,9 milliárd euró) és Hollandia (5,6 milliárd euró) volt a legnagyobb vásárló. Magyarország is szerepel a listán, mégpedig a 12. helyen.

Germany was by far the largest importer of oil, gas and coal from Russia, totaling EUR 9.1 bln, followed by Italy (EUR 6.9 bln), China (EUR 6.7 bln), the Netherlands (EUR 5.6 bln), Turkey (EUR 4.1 bln) and France (EUR 3.8 bln) pic.twitter.com/y4JJZJkjGy

— Centre for Research on Energy and Clean Air (@CREACleanAir) April 28, 2022

Változó szelek, de nem mindenhol

A háború elhúzódásával és azzal, hogy nyilvánosságra került az orosz katonák civil lakosságot sújtó brutalitása, idővel az EU álláspontja is elkezdett változni. A hétvégén például már arról cikkeztek a német lapok, hogy a német szövetségi kormány feladta az orosz kőolajimportot sújtó európai uniós büntetőintézkedéseket ellenző álláspontját. Ez leginkább azzal magyarázható, hogy a háború előtti 35 százalékról 12 százalékra sikerült visszaszorítani az orosz kőolaj arányát a németországi felhasználásban, így Berlinben úgy látják, ma már kezelhető Németország számára az import leállása.

A németországi hírek egy nappal azután kezdtek el szivárogni, hogy a Bloomberg megszellőztette: az új, várhatóan már a héten elfogadandó intézkedések között szerepelni fog az is, hogy még az év vége előtt importtilalmat vezethet be az orosz olajra az Európai Unió.

Holland dokkmunkások megtagadták az orosz gázszállítmánnyal megrakott Sunny Tiger tanker kirakodását 2022 április 30-án

AFP / LINDSEY PARNABY

Ezután jött hétfőn az elsőre meglepő sajtóinformáció: a német közszolgálati televízió, a ZDF arról adott hírt, hogy az eddig habozó három ország, Magyarország, Ausztria és Szlovákia is kész visszalépni az olajembargó ügyében. A hírek szerint a döntő tényező az volt, hogy a német kormány nem fékezné tovább az embargót, de vélhetően ennél is többet nyomott a latba, hogy a nevük elhallgatását kérő diplomaták szerint az Oroszország elleni olajembergót tervező Európai Bizottság valamiféle kivételt vagy átmeneti mentességet fog javasolni Magyarország és Szlovákia számára, tekintettel arra, hogy ez a két ország mennyire függ az orosz olajtól, és milyen nehézségekbe ütközik az alternatív források megtalálása.

A magyar vétó feloldása így is óriási meglepetés lenne, hiszen bármilyen ilyen irányú terv ellen szinte mindig azonnal felszólalt a magyar kormány, nem egy esetben maga Orbán Viktor miniszterelnök, mondván orosz energia nélkül összeomlana a magyar gazdaság. És persze a Fidesz egyik fő politikai fegyvere, a rezsicsökkentés is veszélybe kerülhetne.

„A szankciók további kiterjesztése az energiaszektorra, az olaj- és gázszektorra aránytalanul nagy terhet jelentene Magyarország számára. Ezért világossá tettem, hogy mi elítéljük Oroszország fegyveres támadását, elítéljük a háborút is, de azt nem fogjuk hagyni, hogy a háború árát a magyar családokkal fizettessék meg” – jelentette ki Orbán még márciusban, amikor Boris Johnson brit miniszterelnökkel találkozott.

Ezek után nem is meglepő, hogy a magyar vétó elmaradásáról szóló cikkek megjelenése után nem sokkal Kovács Zoltán nemzetközi kommunikációért és kapcsolatokért felelős államtitkár a Facebookon igyekezett rövidre zárni a témát, amikor mindössze annyit írt ki, hogy:

A magyar álláspont az olaj- és gázembargó esetében nem változott: nem támogatjuk.

Gáz, olaj

Az orosz energiáról leválást már a szankciók felmerülésekor közel lehetetlen küldetésnek írta le Orbán Viktor és a Mol is. A gáz esetében az általunk korábban megkérdezett iparági szakértők is úgy vélték, hogy jelenleg valóban hatalmas kihívás lenne elzárni a csapokat, és a kieső mennyiséget más forrásból, például cseppfolyósított gázból pótolni – hiszen egyelőre nem hogy elég LNG-terminál nincs Európában, de még részletes tervek sem ismertek arra nézve, hogy egyáltalán hová építenék fel a szükséges, új objektumokat. (Igaz, épp kedden adnak át egy hatalmas terminált Görögországban.) 

Az olaj esetében viszont egészen más álláspontra helyezkedett a miniszerelnök és Hernádi Zsolt, mint iparági forrásaink. A Mol-vezér ugyanis arról beszélt, hogy vállalata finomítói az orosz import olajra vannak belőve, gazdaságosan és eredményesen a Barátság csővezetéken érkező Ural típusú olajat tudják feldolgozni. Mint mondta, a Mol ugyan már jó ideje dolgozik azon, hogy csökkentse függőségét az orosz kőolajtól, ám az elmúlt 8 évben eszközölt, 170 millió dolláros befektetéssel egyelőre annyit sikerült elérni, hogy a nem orosz típusú kőolaj bekeverési lehetőségét kísérletképpen 30 százalékig tudták emelni a finomítókban. Hernádi szerint ahhoz, hogy ugyanilyen szinten egyéb, helyettesítő olajtípusokat fel tudjanak dolgozni, 2-4 évbe és 500-700 millió dollárba kerülne a finomítók átkalibrálása. Erre mondta lapunknak korábban egy neve elhallgatását kérő iparági szakértő, hogy ez barokkos túlzás. Ugyanis szerinte a világpiacon számos, az orosz importolajhoz nagyon közel álló minőségű és összetételű olajtípus is elérhető, melyek feldolgozásához csak minimálisan kellene hozzányúlni a finomítók beállításaihoz.

Tényleg belerokkannánk, ha nem jönne több orosz olaj és gáz?

A miniszterelnök és a Mol vezére szerint hosszú évekbe és óriási vagyonokba kerülne, ha át kellene alakítani új olajtípusok feldolgozására az orosz olajra belőtt magyar finomítókat. Csakhogy a világpiacon vannak az orosz olajhoz nagyon hasonló alternatívák is, melyek feldolgozását meg lehetne úszni komolyabb átkalibrálások nélkül is.

A Mol ugyanakkor arra is felhívja a figyelmet, hogy nem pusztán pénzkérdésről van szó. A bekeveréskor ugyanis azt nézik, hogy a finomítóból kikerülő termékek megfelelnek-e az előírásoknak, illetve használhatók-e. Mindkét szempont fontos, hiszen hiába jó minőségű egy üzemanyag vagy más olajalapú termék, ha nem felel meg az előírásoknak, hiszen abban az esetben nem forgalmazható. Az említett előírások között ott van többek közt az üzemanyag-végtermékek kéntartalma is.

Jelenleg az Európai Unióban 10 ppm-es az üzemanyagok kéntartalmi limitje. Ez azt jelenti, hogy például a dízelben egymillió molekulára maximum 10 kénmolekula juthat, magyarázta lapunknak Pletser Tamás, az Erste Befektetési Zrt. olaj- és gázipari elemzője. A kéntartalmat azért kezdték el még évtizedekkel ezelőtt fokozatosan egyre visszább és visszább fogni a világban – elsősorban és legjelentősebben Nyugaton – mert ha a kén kijut a levegőbe, akkor ott kén-dioxidot formál, ez pedig a savas eső alapja. Korábban 50 ppm-es limit is érvényben volt, illetve még magasabbak is, de a 10 ppm-es már azt jelenti, hogy a készterméknek "gyakorlatilag nincs" kéntartalma, fűzte hozzá lapunk kérdésére már nem Pletser, hanem egy neve elhallgatását kérő olajipari forrásunk.

A szakember rámutatott: ha magasabb kéntartalmú a finomítandó, új olajkeverék, az valóban okozhat gondot, hiszen ha nincs elegendő kéntelenítő kapacitása a Molnak, akkor a kihozatal is magasabb kéntartalmú lesz. Ebben is van némi játéktér, folytatta forrásunk, tehát ugyanabból a kénmentesítőből lehet ugyan többletteljesítményt kicsikarni, de csak egy bizonyos korláton belül. Szerinte, ha a feldolgozandó, új olajkeverék kéntartalma dupla akkora, mint a megszokotté, akkor azt a Mol már valóban nem fogja tudni a szükséges mértékben megtisztítani, ez pedig eleve szűkíti az előállított késztermék mennyiségét.

Ha ilyen szélsőségesebb eset alakul ki, akkor viszont Pletser szerint elképzelhető, hogy "egy-két évig kérhetünk felmentést" az EU-tól, és itthon, átmenetileg eladhat a Mol kénesebb üzemanyagokat is, amíg kiépíti a szükséges kénmentesítő kapacitásokat. Itt fontos megjegyezni, hogy maga a kéntartalom az autóknak nem okoz problémát, az környezetvédelmi szempontból fontos. Az Erste elemzője ugyanakkor arra is felhívta a figyelmet, hogy a ként kivonni nagyon drága dolog, mert hidrogén kell hozzá. Annak a gyártása pedig földgázzal történik, "és nagyon sok földgáz kell, hogy kénmentesítsük ezt a vackot", márpedig a földgáz szintén nagyon drága – és az is Oroszországból jön.

Gázolaj

Ahogy Oroszországból jön a feldolgozandó olaj mellett a készdízel is, mely minden bizonnyal ugyancsak nem jelentene kivételt egy lehetséges embargó alól. Oroszország jelentős gázolajexportőr is, a dízelszállítmányok elakadása pedig komoly áruhiányt idézne előtt – nemcsak nálunk, hanem Európa több országában.

Hogy honnan tudnánk pótolni a kieső orosz gázolajmennyiséget, arra Pletser az USA-t és a Közel-Keletet hozta fel mint lehetséges megoldást. A szakember rámutatott, hogy Európa 1-1,5 millió hordóval kevesebbel rendelkezik, mint amennyire szüksége van, de ebben a dízel mellett ott van például a háztartási tüzelőolaj is. Az oroszok a késztermékek mellett félkész termékeket is szállítanak hozzánk, melyeket az európai finomítók dolgoznak fel – "ha ezek nem jönnének, tényleg lennének gondok". Pletser arra is felhívta a figyelmet, hogy a dízel most 50-60 dollárral drágább, mint a nyersolaj, ami óriási különbség – az ő pályafutása alatt 25 dollár fölé soha nem ment, egészen eddig.

Fazekas István

A készdízel egyébként még az oroszoktól sem tud csővezetéken érkezni. Van ugyan külön erre kiépített csövük, de az nem ér el Magyarországra – így viszont legalább ennek a szállítása nem tudna érdemben megdrágulni egy partnerváltáskor. Ezt a terméket elsősorban hajóval exportálják az oroszok: elúsztatják az árut az ARA-háromszögbe, vagyis az Amszterdam–Rotterdam–Antwerpen-hármashoz, ahol rengeteg a kikötő és a finomító. Onnan már dominóhatás érvényesül, az új termék tolja a már ott lévőt Németország felé, az Ausztria felé, az meg Magyarország felé. De direktben is be lehet hajóztatni a készdízelt, Oroszországból elviszik Triesztbe, ott felpakolják vonatokra, és ha félkésztermék is érkezik vele, akkor az jön például a Mol finomítóiba, ahol teljesen fel tudják dolgozni különböző termékekké. Alapvetően a gázolaj már a szárazföldön, vonatokon közlekedik.

Már amíg tud. Pletser szerint ugyanis amiatt is csökkenhet a későbbiek folyamán az orosz dízelexport, mert az orosz finomítószektor nincs túl jó állapotban. A nyugati szankciók hatása itt is érezhető: ha valamelyik egység elromlik, azt most már nagyon nehezen tudják pótolni az oroszok, mert hazai iparuk erre abszolút nincs, ezek mind nemzetközi úton történnének, és eleve nemzetközi cégek fejlesztették az orosz finomítószektort. A háború miatt pedig ők most már elzárkóznak az orosz piactól.

Neve elhallgatását kérő forrásunk arra hívta fel a figyelmet, hogy ha nem jön több orosz kész-gázolaj, akkor megbillen az európai piac, hiszen ebben az esetben már azt is az európai finomítóknak kell majd megtermelnie, a többi üzemanyag előállításának rovására. Bizonyos keretek között ugyan át lehet állítani a finomítói kapacitás arányát benzin és gázolaj között, de azt a szakember szerint nem lehet megtenni, hogy "például a 40 százalék benzin és 35 százalék gázolaj termelésére beállított finomítót egyik napról a másikra átállítjuk 25 százalék benzinre és 55 százalék gázolajra". Az orosz dízelimport leállása mindenképpen felborítaná az egyensúlyt a termékcsoportok között, szögezte le.

Ez a probléma tehát nem specifikusan érinti Magyarországot, ám az nem mellékes, hogy az árstop miatt már most sem éri meg a cégeknek hazánkba szállítani dízelt (több kútnál emiatt is korlátozzák a tankolható mennyiséget), egy embargó esetén ez a helyzet tovább romolhat.

A függőség számokban

Arról korábban Orbán Viktor is beszélt, hogy az összes Magyarországon elfogyasztott gáz 85 százaléka Oroszországból érkezik, a magyar háztartások 85 százalékát gázalapon működtetik és az üzemanyagot olajból állítják elő, amelynek 64 százaléka szintén Oroszországból érkezik.

Jelen esetben ez utóbbi szám a lényeg: a KSH 2021-es adatai szerint összesen 5,6 millió tonna olajat importáltunk, amiből 3,36 millió érkezett Oroszországból, 1,8 millió tonna pedig Horvátországból az Adria-kőolajvezetéken át – ez utóbbi lényegében minden, máshonnan beszerzett olajat jelent, ahogy egy szakértő mondta: „amit éppen sikerült vásárolni”. Mindez forintban: összesen 873 milliárd forint értékben importáltunk olajat, 516 milliárd forint értékben Oroszországból, 279 milliárd forint értékben pedig Horvátországon keresztül.

Bár azt most még nem tudni, hogy honnan származó olajjal lehetne Magyarország számára kiváltani az oroszországit, az biztosnak tűnik, hogy a szállítás megoldható lenne az Adria-vezetéken keresztül. Ezen ugyanis jelenleg összesen évi 10,8 millió tonna kőolaj érkezhet, amit némi beruházással a horvátok évi 13,2 millió tonnára növelhetnének – ez pedig elég hazánk éves fogyasztásának biztosítására.