Gyors, biztonságos és olcsó fizetési mód – ez a qvik
Van a kártyás fizetés elfogadásánál jóval olcsóbb megoldás is már a piacon: a qvik rendszer használatával a költségek 30–40 százalékkal mérsékelhetők.
Minden kapcsolatban eljöhet az a pont, amikor már mindkét fél tudja, hogy jobb lenne véget vetni az egésznek, mégsem tudnak kiszállni belőle. Tipikusan ilyen helyzet elé állította az állam a házaspárokat a csok vagy a babaváró esetében, ahol a kedvezmények és az ajándékok csak addig a pillanatig élnek, amíg a házasság fennáll. És az elmúlt hónap alapján ez lehet az érzésünk az élelmiszerárstoppal kapcsolatban is, amely sok politikai hasznot már nem termel a kormány számára (a vásárlók meg még annyit sem profitálnak belőle), ám kiszállni sem tud belőle egyik pillanatról a másikra.
Így egyelőre marad a teljesen ellentmondásos kommunikáció: miközben nemrég rendeletben írták elő a kereskedők számára, hogy nem egyszerűen a korábban készletezett árumennyiséget, hanem – biztos, ami biztos alapon – annak kétszeresét tartsák készleten, nehogy áruhiány álljon elő, úgy egyre több kormányközeli figura és kormánytag pedzegeti azt, hogy bizony jó lenne megszabadulni már a hatósági áras rendszertől. A kérdés csak az időpont: a rendelet jelenleg április 30-ig hatályos, ami egyszerre jelent árstopos húsvétot és azt, hogy a kormány a rezsidíjakat is fixálta a fűtési szezon végéig.
A gazdasági helyzet is segíti azt, hogy lassan kivezethetőnek ítéljék a hatósági árat. A múlt ősz rendkívül erős árnyomása lassan alábbhagy, elsősorban annak köszönhetően, hogy az energia- és az alapanyagárak már jóval alacsonyabban mozognak, mint néhány hónappal ezelőtt. Így lassan az infláció üteme is csökkenhet majd – elemzők és a kormánytagok az év első egy-két hónapjára teszik a csúcsot, az év második felére pedig meredek esést várnak –, 2023 végére pedig valóban egy számjegyű lehet a drágulás mértéke. Vagyis az ársapkák kivezetése jó eséllyel már csak egyszeri sokkot okozhat, nem kell majd minden egyes vásárláskor újra a szívükhöz kapniuk a fogyasztóknak.
Januárban azonban még az átlagos infláció is jó eséllyel meghaladja a decemberi 24,5 százalékos szintet, amit leginkább az magyaráz, hogy december közepén vezették ki az üzemanyagárstopot, így ez volt az első teljes hónap immár magasabb benzinárakkal. Kérdés viszont az, hogy az élelmiszerek drágulása is gyorsult-e még a decemberi, éves szinten csaknem 45 százalékos tempóról, és hogy mennyire hungarikum az, hogy a tejtermékek vagy a kenyér esetében korábban elképzelhetetlen szinten szálltak el az árak az árstop ellenére, vagy épp amiatt.
Aki emlékszik még a tervgazdaság idejére, arra is emlékezhet, hogy az áremelés árrendezés jellegzetes időpontja január elseje volt. Ennek persze a piacgazdaságban is érvényes a logikája, például ha a kereskedő dolgozóinak bére ettől az időponttól emelkedik. Az elmúlt hónapokban azonban ez a tényező csak egy volt a sok, néha napi szinten emelkedő költségelem közül. Január végi bevásárlásunk idején mindenesetre azt láthattuk, hogy a kereskedők az árstopok ellenére nagyobb arányban emelték áraikat, mint az azt megelőző hónapokban. Az átlagosan csaknem 3 százalékos havi drágulás természetesen jócskán elmarad a kora őszi 5–6 százalékos havi inflációtól, érdemes azonban hozzátenni, hogy azóta tovább bővült az árstopos termékek köre – 18 termékből álló kosarunknak már a felén ársapka van –, ennek ellenére gazdag fantáziára van szükség ahhoz, hogy valaki január végi helyzetképünkben képes legyen észrevenni a legapróbb jelét annak, hogy lassulna a drágulás.
A kenyér ára például úgy folytatja száguldását, hogy a búza ára már stagnál a piacokon – apró vigasz, hogy legalább a száraztészta drágulása mintha megállt volna, még ha egy nemzetközi összehasonlításban magas szinten tette is azt. Az Agrárközgazdasági Intézet adatai szerint ugyanakkor túl van a csúcspontján a tojás, a sertéshús vagy a csirke beszerzési ára, az étolaj vagy a nyerstej pedig jelentősen esik vissza a nemzetközi értékesítésben – az árstop miatt ehhez képest mi egyelőre egészen más folyamatokat tapasztalhatunk a boltokban. Például áruhiányt, amely „eredeti formájában” most már leginkább a 2,8%-os UHT tejnél tapasztalható, de több terméknél is kénytelenek vagyunk drágább helyettesítő termékekkel beérni.
Az áruhiány azonban enyhül, ami nem annyira a bővülő árualapnak – vagy épp a dupla készletről szóló kormányrendeletnek – tudható be, inkább annak, hogy hónapról hónapra esik vissza az élelmiszerüzletek forgalma. A KSH-nál a legutolsó elérhető adat novemberi, ekkor az élelmiszer-kiskereskedelem háromnegyedét adó élelmiszer jellegű vegyes üzletekben az eladott áruk mennyisége 8,6 százalékkal volt már alacsonyabb 2021 novemberével összehasonlítva. Kérdés persze, hogy az üzemanyagárstop miatt jelentősen megnövekvő benzinkúti forgalom leapadása után megmaradó pénzből mennyi kerül az élelmiszerboltokba, de a forgalmat épp úgy befolyásolhatja az, hogy sokaknak jóval magasabb ugyan a rezsi, az eddig enyhe tél mégis kisebb drágulást hozhatott, mint attól tartani lehetett még nyár végén, amikor elkezdődött az élelmiszer-forgalom visszaesése.
Mindez persze nem csak azzal jár, hogy ma már kevesebben mennek haza a hónuk alatt indokolatlan mennyiségű árstopos termékkel: a kereskedők egy része egyre szélesebb körben igyekszik akciókkal ellensúlyozni a forgalom visszaesését.
HVG Személyes Inflációs Kalkulátor - számold ki, mekkora a saját inflációd!
Elkészítettük a kalkulátort, amellyel bárki kiszámolhatja, mekkora inflációval szembesül.
Fontos, hogy bolti körképünkben alapvetően nem a bolti/online akciós árakat vesszük alapul, hanem a termékek teljes árát, aminek az a magyarázata, hogy nem az egyes láncok árainak összehasonlítása a legfontosabb célunk, hanem az árak mozgásának megfigyelése. Azt azonban nehéz nem észrevenni, hogy az év eleji, jellemzően gyengébb, most pedig még a rekordinflációval is súlyosbított forgalmat a kereskedők a korábbiaknál is széles körűbb, és sokkal inkább az alapvetőbb élelmiszerekre koncentráló akciókkal igyekeznek feldobni. Egy akciós karaj persze még mindig másfélszer annyiba kerül, mint egy éve – és az ára több mint kétszerese az árstopos sertéscombénak.
Arra is van példa, hogy követve a piaci folyamatokat egyes élelmiszerek ára csökkenésnek indult, természetesen csak az előző hónaphoz képest: egy kiló rizs például január végén átlagosan 669 forintba került szemben az egy hónappal korábbi, 690-es árral. Felmérésünk első hónapjában, az árrobbanást megelőző áprilisban még csupán 442 forintot kellett érte fizetni.
Egyelőre tehát messze a drágulás vége, tartós áresésben pedig nem is érdemes reménykedni az élelmiszerboltokban. Négyszemélyes, négyfogásos menünk január végén átlagosan 8244 forintból jött ki, szemben az elmúlt hónapokra jellemző, 8000 forint körüli árral, és jóval magasabb szinten, mint a tavaly áprilisi, 7000 forint alatti szint. A legolcsóbban az Aldiban jöttünk ki, de a Lidlben is 8000 alatt volt a menü értéke. A lista harmadik helyére a Penny került. Ugyanez lett a sorrend az árstopos termékek nélkül is – ez részben annak tudható be, hogy a nagy diszkontláncok láthatóan képesek készleten tartani az olcsó, árstopos termékeiket is, nem kell azt drágább, hasonló árucikkekkel pótolniuk.
| Mit főztünk ki? |
Egy négyfős családi ebéd hozzávalóinak árát gyűjtöttük össze a hét nagy élelmiszerláncnál (Aldi, Auchan, Lidl, Penny, Prima, Spar, Tesco). A bevásárlólistában szerepel minden árstopos termék, de olyanok is, amelyek drágulása meghatározta az elmúlt időszakot (például a vaj vagy a tojás). A mennyiségeknél fajlagos árat számoltunk, tehát bármekkora is volt a kiszerelés, általában a kilós egységárat néztük, kivéve a tojást, ahol tíz darabot számoltunk egységként, illetve a száraztésztát, ahol a jellemző, félkilós zacskót. Ezekből számoltuk aztán ki egy ebéd árát, amely egy csirkeaprólékkal készülő zöldséglevesből, egy sertéspörköltből, rántott csirkemellfiléből és almás pitéből áll. (A listában szereplő egyes termékek több fogáshoz is felhasználhatók, az egyszerűség kedvéért ezeket egy helyen jelöltük csak.) |
