Nem félünk eléggé
Az elmúlt években drámaian nőtt a kibertámadások gyakorisága és súlyossága. A hazai cégek – különösen a kis- és középvállalkozások – kockázatérzékelése és felkészültsége azonban érdemben elmarad a helyzet által indokolt mértéktől.
Miközben a Pénzügyminisztérium a jegybank felügyelőbizottságának jogköreit szélesítené, és miközben Matolcsy György jegybankelnök és Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter nyíltan ócsárolják egymást, Kisgergely Kornél, az Eximbank vezérigazgatója szakmai pengeváltásba bonyolódott a jegybank szakértőivel a Portfolio.hu hasábjain.
(Ahogy Nagy Márton miniszter, Kisgergely is ex-MNB-s, 2013 és 2016 között az MNB pénzügyi szervezetek felügyeletéért felelős ügyvezető igazgatója volt.)
Az Exim-vezér első véleménycikke január végén jelent meg, erre egy hónappal később reagáltak a jegybank szakértői, Kisgergely viszontválaszára pedig csak két napot kellett várni.
A jegybankot nem csak az Exim-vezér, de Nagy Márton és Parragh László iparkamarai elnök rendszeresen ostorozzák amiatt, hogy túl magas reálkamatot (az infláció szintjét jóval meghaladó alapkamatot) tart fenn, ezzel megfojtja a hitelezést. A jegybank szerint a hitelezés felpörgésének nem a magas reálkamat az akadálya, hiszen a rendkívül magas infláció időszakában a reálkamat mélyen negatív volt, mégsem pörgött a hitelezés.
Kisgergely szerint ez nem helytálló érv: olyan rendkívüli időszakban, amikor az infláció és a nominális kamatok átmenetileg kétszámjegyű tartományba ugranak, valószínűleg a nehezen megfoghatóvá és volatilissé váló reálkamatnak kisebb szerepe van a hitelezésben, akárhogy is számoljuk. A bizonytalanságon túl, a nagy nominális kamatok önmagukban ijesztők, a vállalatok és háztartások inkább kivárnak, ezért nem „dübörgött” a hitelezés tavaly.
Az egyensúlyi reálkamat Magyarországon korábbi kutatások és az elmúlt évek nemzetközi tapasztalatai szerint 2 százalék környékén lehet – figyelmeztet az Exim-vezér. „A jelenlegi 9 százalékos alapkamatot a 3,8 százalékos inflációval összevetve 5,2 százalékos reálkamatot kapunk, ami
3,2 százalékponttal van az egyensúlyi reálkamat felett, és erősen megszorító monetáris politikai irányultságot mutat, amelyhez hasonlót legutóbb talán csak a 2009-es válság során tapasztaltunk
– írja.
A jegybank szerint ha az MNB nem emelt volna 2022 októberében 500 bázispontot az effektív kamaton, a magyar gazdaság árfolyamválságba süllyedt volna – a jegybank 2022 őszén előbb 13 százalékos alapkamatnál deklarálta a kamatemelési ciklus végét, majd miután a forint zuhanórepülésbe kezdett, végrehajtott egy brutális, 5 százalékpontos kamatemelést. „Abban egyetértek, hogy a döntést megelőző napok fokozott volatilitása beavatkozást igényelt. De vajon nem lehetett volna ezt a reálgazdaságra nézve kisebb károk árán megtenni? 2022. február végén, a háború kitörését követően a lengyel zloty mélyrepülésbe kezdett. A lengyel jegybank higgadtan megvárta a következő rendes kamatdöntő ülését, amin az irányadó kamatot az inflációs kilátások romlása miatt 75 bázisponttal 3,5 százalékra emelte, az árfolyam zuhanását egy szóbeli beavatkozással megállította és megfordította.
Az MNB abban hisz, hogy amennyiben nincs a forintnak jó néhány száz bázispontos felára a fejlett devizákkal szemben, akkor kontrollálhatatlan zuhanásba kezd. Ezt sem elméleti, sem gyakorlati példák nem támasztják alá
– írja Kisgergely, arra utalva, hogy a forint árfolyamának védelme sem indokolja azt a magas kamatszintet, amelyet a jegybank jelenleg fenntart.
Kisgergely szerint ráadásul hiába állítja a jegybank, hogy nincs árfolyamcélja, a döntései mögötti egyik legfontosabb tényező valójában a forint árfolyamának ingadozása vagy esetleges stabilitása. Fölöslegesen – véli Kisgergely:
Az árfolyam fetisizálása régi magyar sajátosság, amit ideje lenne elhagyni.
