„A foglalkoztatottság emelkedéshez az elmúlt években érdemben hozzájárult az idősebb korosztály foglalkoztatási rátájának növekedése” – olvasható a kormány 2028-ig előre tekintő, az EU-nak a minap beadott konvergenciaprogramjában.

2010 és 2023 között a visegrádi országok között Magyarországon nőtt a legnagyobb mértékben a 65-74 éves korcsoport foglalkoztatottsága, közel 280 százalékkal. Számszerűen ez 88,5 ezer fővel több foglalkoztatottat jelent a korcsoportban. Szlovákiában közel ekkora mértékben nőtt az idős korcsoport foglalkoztatottsága, ám ez a jóval kisebb népesség mellett csak plusz 35,3 ezer főt jelent. Lengyelországban közel kétszeresére nőtt a korcsoport foglalkoztatottsága (nagyobb népesség mellett ez plusz 262 ezer fő), Csehországban mintegy 140 százalékos a növekedés (plusz 87 ezer fő).

A korcsoport foglalkoztatottságának növekedése nyomán

a foglalkoztatási ráta is messze Magyarországon a legmagasabb, közel 10 százalékos.

Lengyelországban csak 6 százalékos, Szlovákiában 4 százalékos, Csehországban 2 százalékos.

Van itt egy kis megélhetési válság is

Magyarra fordítva ez azt jelenti, hogy

a 65-74 korcsoportban 100 emberből 10 dolgozik a nyugdíj mellett.

Ők voltaképpen nem mentek nyugdíjba a nyugdíjkorhatár betöltésével, csak nyugdíjat kapnak.

A konvergenciaprogram szerint ez egyértelműen a kormány érdeme, köszönhető a „munkavállalást ösztönző politikának”, a nyugdíjas személyek alkalmazása esetében fennálló járulékmentességnek, illetve az egyéni vagy társas vállalkozói tevékenységet folytató nyugdíjasok járulék- és szochomentessége.

Ami a jövőt illeti, a kormány szerint a gazdasági fellendüléssel, „a folytatódó befektetés-ösztönző politikával párhuzamosan a jelenleg feszes munkaerőpiaci körülmények közepette” az idősebb korosztályok „aktivitása” tovább nőhet.

Magyarán a létrejövő plusz munkahelyek még több nyugdíjas munkavállalót fognak felszívni.

A konvergenciaprogram erre nem tér ki, de

ha abból indulunk ki, hogy a legtöbb nyugdíjas nem jókedvéből vagy unaloműzésből vállal munkát, akkor az idősek magas foglalkoztatottsága mögött alighanem megélhetési problémák sejlenek fel.

Ami egyébként a nyugdíjstatisztikák alapján is nyilvánvaló, a nyugdíjminimum 2008 óta változatlanul havi 28 500 forint. Az elmúlt években – mivel az állam a nyugdíjakat csak az infláció mértékével emeli – a nyugdíjak alaposan leszakadtak a keresetekről, amelyek (a 2023 őszével záródó egy évet kivéve) az inflációt jóval meghaladó mértékben nőttek.

2024 márciusában a KSH szerint 205 ezer forint volt az öregségi nyugdíjak mediánja (középérték, amelynél pont ugyanannyian kapnak többet, mint amennyien kevesebbet).

Havi nettó 205 ezer forint ma Magyarországon az éhen halásnál többre elég, de nem sokkal. És a(z öregségi) nyugdíjasok fele ennél kevesebbet kap.

A dolgozók (alkalmazásban állók) nettó mediánja 300 ezer forint körül van.

Az általános inflációkövető nyugdíjemelés miatt a nyugdíjakon belül is egyre nagyobbra nyílt az olló, hiszen a frissnyugdíjasok magasabb keresettel mennek nyugdíjba, így magasabb a nyugdíjvárományuk.

A nyugdíjrendszer így fenntarthatatlan hosszú távon

A munkaerőhiánnyal küzdő gazdaságnak persze pozitívum, ha növelhető a foglalkoztatottak száma – kissé azért visszás, hogy a nyugdíjasok megbecsülését papíron a zászlajára tűző Fidesz ezt legalábbis részben minél több nyugdíjas foglalkoztatásával valósítja meg.

A bujtatott nyugdíjkorhatár-emelés államháztartási szempontból sem kedvező megoldás. A nyugdíjas foglalkoztatottak ugyanis ellátásra jogosultak, így a nyugdíjkasszát terhelik, miközben a kormányzati kedvezményeknek köszönhetően foglalkoztatottként sem fizetnek be oda.

A nyugdíjrendszer nem csak a nyugdíjak értékének leszakadása és a belső feszültségek miatt fenntarthatatlan, a jelenlegi paraméterekkel egy folyamatosan elöregedő népesség mellett egyre nagyobb és nagyobb terhet ró az államháztartásra. A konvergenciaprogram szerint

a nyugdíjak kifizetése jelenleg a GDP 7,7 százalékával egyenértékű összeget visz el, 2040-ben ez már 9 százalék lesz,

2050-ben 10,7 százalék, 2070-ben pedig már 12 százalék.

Nagy Márton álmodott egy nagyot

A foglalkoztatottságra visszatérve, a kormány – Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter – a következő években, 2030-ig 300 ezer fővel kívánja növelni a foglalkoztatottak számát. Ez a jelenlegi foglalkoztatottsági, munkanélküliségi helyzetben alsó hangon rendkívül ambiciózus célkitűzés – egyelőre a kormány uniós pénzből próbálja támogatni a munkavállalók mobilitását, hátha így többen tudnak elhelyezkedni.

A Pénzügyminisztériumban készült konvergenciaprogram előrejelzése sem tükrözi Nagy Márton optimizmusát. A foglalkoztatottak száma 2023-ban 4,72 millió fő volt, ez 2024-ben 0,5 százalékkal nő, 2025-ben 0,4 százalékkal, a következő három évben pedig évi 0,3 százalékkal. Ilyen tempóban 2030-ban 4,84 millió foglalkoztatott lesz, csak 115 ezerrel több, mint 2023-ban.

A plusz 300 ezres létszám csak valamikor 2043-ban érhető el évi 0,3 százalékos növekedést feltételezve.

De ilyesmit feltételezni irracionális, még ha el is fogadjuk, hogy Magyarországon jelenleg van egy 300 ezer fős, mozgósítható munkaerő-tartalék. A foglalkoztatotti létszám bővülése előtti kemény korlát a demográfia: a népesség csökken, egyre kevesebb emberből nem lehet egyre több foglalkoztatottat kihozni. Legfeljebb úgy, ha a kormány az időseket és a gyerekeket is munkára fogja. Vagy munkaerőt importál.