Nem hajlandó foglalkozni az Alkotmánybíróság Lázár János építési és közlekedési miniszter panaszával, így zöld jelzést kapott az LMP népszavazási kezdeményezése. Már megint.

Az ügy története kalandos. A Kúria tavaly novemberben egyszer már kimondta, hogy lehet a kiemelt beruházásokról népszavazást tartani. A kezdeményező LMP képviselője, Csárdi Antal akkor kijelentette: az emberek kezébe adnák a döntést arról, akarják-e, hogy Magyarország akkumulátorgyarmattá váljon.

Csakhogy ezután a kormány áthelyezte a szabályokat egy másik, az építészetről szóló törvénybe, vagyis a jóváhagyott előző kérdés értelmét vesztette, mert megszűnt az a törvény, amelyre vonatkozott volna.

Az LMP újra nekifutott, és így írta át a kérdést: „Egyetért-e Ön azzal, hogy az Országgyűlés helyezze hatályon kívül a magyar építészetről szóló 2023. évi C. törvénynek a kiemelt beruházásokra vonatkozó szabályokat megállapító 42. alcímét?”

Ezt a Nemzeti Választási Bizottság (NVB) február 1-jén hitelesítette, de három meg nem nevezett kérelmező ezzel szemben a Kúriához fordult. Egyebek között arra hivatkoztak, hogy a sikeres népszavazás a költségvetés módosítását követelné meg, amiről azonban tilos népszavazást tartani. A Kúria Darák Péter volt kúriai elnök vezette tanácsa ezzel nem értett egyet, és helybenhagyta az NVB határozatát.

Az indoklás szerint „a költségvetésről szóló törvény fogalmába semmiképpen sem tartozhat bele az összes olyan jogszabály, amelynek pénzügyi-költségvetési vonzata van”. Tehát nincs szó tiltott tárgyról, a kérdés egyértelmű.

Ezzel szemben viszont az Építési és Közlekedési Minisztérium adott be alkotmányjogi panaszt. Eszerint a kiemelt beruházásokra vonatkozó szabályok megtartása Magyarország stratégiai érdeke. Ezeket minden esetben kormányrendelet nevesíti, a költségvetési törvény módosítása nélkül az „általános szabályok szerinti eljárás” alapján nem kivitelezhetők.

Továbbá az uniós forrást is tartalmazó kiemelt beruházások, amelyek a népszavazás eredménye következtében elvesztenék a különleges státuszukat, nem készülnének el az Európai Unió felé vállalt határidőre.

A minisztérium azt is elmagyarázta, hogy rá ez esetben nem vonatkozik az az Európai Bizottság követelésére elfogadott tavalyi törvénymódosítás, amely szerint közhatalmat gyakorló szervek nem fordulhatnak alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz, mert a tárca a népszavazási kérdéssel kapcsolatban nem lát el hatósági funkciót.

Az Alkotmánybíróság ez utóbbi érveléssel nem értett egyet, ezért a beadvány többi részével nem is foglalkozott. Az egyhangúlag elfogadott végzés szerint a közhatalom gyakorlása szélesebb fogalom, mint a hatósági szerep. A vitatott ügyben a minisztérium fellépése az állam egyik közhatalmi tevékenységéhez, a jogalkotáshoz kapcsolódik, vagyis Lázár János tárcájának álláspontjával szemben vonatkozik rá a tavaly óta érvényes törvénymódosítás: nincs joga alkotmányjogi panaszt tenni.

Ezért az Ab a panaszt nem fogadhatta be, hanem érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.

Ebből az következik, hogy a népszavazás lehetséges, az LMP elkezdheti az aláírásgyűjtést. Nagy kérdés azonban, hogy egy kis párt képes lesz-e összeszedni legalább 200 ezer aláírást. Továbbá ha ez sikerülne, és kiírnák a népszavazást, még nagyobb kérdés, hogy a választópolgárok több mint fele részt venne-e rajta, ami az érvényesség feltétele.

Ez a rendszerváltozás óta egyedül az 1989-es „négyigenes” és – hajszállal – a tandíj, a vizitdíj és a kórházi napidíj elleni 2008-as népszavazás esetében volt meg. Érvénytelenek voltak a kormány által kezdeményezett és sok száz millió forint ráfordításával népszerűsített referendumok is, köztük a 2022-es országgyűlési választással együtt tartott „gyermekvédelmi” népszavazás is.

Még a NATO- és az EU-csatlakozásról is csak azért lehetett eredményes a referendum, mert akkor átmenetileg nem volt előírva az 50 százalék fölötti részvétel. Vagyis nagyon valószínű, hogy az LMP most csak elvi győzelmet aratott, de megoldást hozó népszavazást aligha lehet várni.