Míg a hivatalos statisztika szerint az idei év elején 210 ezer körüli munkanélküli volt, addig az önbesorolásos munkanélküliség alapján 390 ezer – írja a KSH-tól megkapott adatokra hivatkozva a Portfolio.hu. Az önbesorolásos munkanélküliek száma az elmúlt években nagyjából 100 ezer fővel haladta meg a hivatalos statisztika szerint számontartott munkanélküliekét, és a két mutató egymással párhuzamosan változott.
Azonban a tavaly ősszel látott 330 ezer körüli szintről idén év elején az önbesorolásos szám megugrott, és elszakadt a hivatalos statisztika bő 200 ezres létszámától.
Önbevallásos munkanélkülinek az számít, aki a KSH megkérdezése során annak vallja magát, tehát ez szubjektív kategória. A hivatalos statisztikában azonban nem tekintenek mindenkit munkanélkülinek, aki annak mondja magát. Ezzel nincs probléma, a nemzetközi, szakmai definíció szerint az számít munkanélkülinek, akire egyszerre igaz, hogy
- nincs munkája,
- az elmúlt 4 hétben aktívan keresett munkát, és
- ha találna, 2 héten belül munkába is tudna állni.
A statisztikai definíció miatt fordult elő például a pandémiás lezárások idején, amikor a vállalkozások sok embert leépítettek, hogy nem a munkanélküliek száma ugrott meg, hanem az úgynevezett inaktívaké – sokan ugyanis nem tudtak állást keresni, vagy nem tudtak volna munkába állni.
Az önbevallásos munkanélküliek idén év eleji megugrása furcsa, ugyanis sem a munkanélküliek, sem az inaktívak száma nem nőtt közben.
Előfordulhat, hogy sokkal többen lettek, akik a felmondási idejüket töltötték, így magukat – már – munkanélkülinek tekintették. Lehet, hogy sokkal többen voltak, akik alkalmi munkát végeztek, de magukat ezzel együtt munkanélkülinek mondták.
Az biztos, hogy az önbevallásos munkanélküliség megugrása alapján a munkaerőpiac korántsem olyan erős, mint ahogy a hivatalos statisztikákban látszik.
